"Láttam, ahogy egy populista vezér felemelkedik a hazámban. Ezért aggódom Amerikáért" - ezzel a címmel tette közzé véleménycikkét Haraszti Miklós magyar író, politikus és emberijogi-kutató a Washington Postban.

Haraszti cikkét azzal kezdi, hogy Magyarország az elmúlt fél évtizedben egy példaszerű hidegháború utáni demokráciából egy populista autokráciává változott, és felidézi, hogy Orbán a migránsokat erőszakolóknak, terroristáknak, a nemzet szempontjából mérgezőnek állítja be, kerítést épített a határra, és mindenkit, aki a sajátos orosz és török mintájú "illiberális demokráciájával" szembeszáll, hazafiatlannak állította be.

Orbán ezért Trump győzelmét a "liberális nem-demokrácia", a politikai korrektség diktatúrájának és a demokráciaexportnak a végeként ünnepelte. Most Orbán és Trump a politikai rokonságukat azzal is kinyilvánították, hogy telefonon beszéltek egymással, és Orbán elvileg Washingtonba megy látogatásra.

Haraszti azt írja, az elmúlt évek tapasztalatai alapján nehéz reménykedni, mert a politikailag megosztott országokban az ilyen megválasztott "poszt-igazság" vezetőket nehéz megállítani, a magyar író ezért a magyar tapasztalatok alapján ad tanácsokat az amerikaiaknak, hogy mire számíthatnak a megválasztott vezetőjüktől és mivel ne próbálkozzanak ellene.

Elsőként azt tanácsolja, hogy ne hagyják magukat megtéveszteni egy közelgő normalizálódással, ne gondoljanak ellensúlyként a törvényekre, a logikára, a szükségletekre és a kudarcokra, ehelyett emlékezzenek arra, hogyan fuccsoltak be végül a Putyin, Erdogan és Orbán konszolidációjával kapcsolatos illúziók.

Haraszti szerint a remény káros is lehet a populistákkal szemben, így például káros abban reménykedni, hogy az elvtelen populizmus nem is képes kormányozni, vagy hogy a trumpizmus önámító, önleleplező és önpusztító; hogy majd kiderül, hogy Trumpot mi irányítja, vagy hogy a pártja majd ellene fordul - ezek mind hiú remények.

A populisták cserélgetik a különböző ügyeket, ahelyett, hogy megoldanák őket, a kedvenc kommunikációs formájuk pedig a konfliktusok provokálása - írja Haraszti, aki szerint az Orbánhoz és Trumphoz hasonló populista vezéreket nem zavarja, ha utálják őket, mert két alaptartásuk a védekezés és a győzelem, ezekhez pedig szükség van ellenségekre is.

Haraszti kitér arra is, hogy bár sokan örültek annak, hogy Trump lépéseket tesz Oroszország és Kína felé, ez valójában Orwell 1984-ben leírt disztópiájára emlékeztet, amelyben Óceánia, Eurázsia és Keletázsia nevű országok uralják a Földet - ezek az országok ma az Egyesült Államok, Oroszország és Kína, és mind a három élén olyan vezetők állnak, akik újra naggyá akarják tenni országukat.

A magyar író arra figyelmeztet, hogy a populisták békeharcosként és imperialistaként is fel tudnak tűnni, ha érdekeik úgy kívánják, ezt Putyin, Erdogan és Orbán is megmutatta már.

Haraszti szerint ezért kevés igazi ütőkártya van az ilyen vezetők ellen, de a korrupció ügye ilyen, ezt az amerikai média "összeférhetetlenségként" szokta leírni.

"A közvélemény nepotizmus miatti erkölcsi feháborodása bizonyult az illiberális rezsimek nemezisének" - írja, majd hozzáteszi, szerinte a képmutatással kombinált kapzsiság és lopás benne van az illiberális autokrácia génjeiben, és ez elvezethet a polgári öntudatra ébredéshez. Ezért fontos, hogy minél éberebbek legyünk a korrupció ügyében, segítsük az oknyomozó újságírást és megvédjük az olyan intézményeket, amelyek az átláthatóságot segítik. Az ellenzékben pedig tiszta kezű vezetőknek kellene lennie.