Kövér esztendőt zárnak a haverok. Úgy röpködtek már idén a milliárdok, hogy alig látszott tőlük az égen a helikopterrel lagziba siető miniszter úr, oldalán dekoratív és sikeres üzletasszonyával, aki a semmiből küzdötte fel magát. Mármint előbb feleséggé, aztán meg ugye jött a többi.

Komplett vármegyéket kebelez be egy hasonlóan mobilis nobilis, a gázszerelőből lett báró. Szintén mélyről jött, és nála is először a személyes kötődés alakult ki, és azután az üzleti hozzáértés, a vállalkozói finesz, a magának utat követelő tehetség. Követel az úton felül kastélyt, nagybirtokot meg megyei lapcsaládot, és meg is kapja.

Aztán vannak azok, akik nem üres kézzel érkeztek elkapkodni az áldást, hanem pont a profit iránti régi szeretetük tette őket baráttá. Régóta kavaró macherek, oligarchák és helyi kiskirályok keresik a kegyúr kedvét, mert felmérték, hogy nem a piacon meg innováción múlik a további gazdagodásuk, csak a hűségen. Ha sikerül közel kerülni, a konkurenciát bunkósbottal veri le a hatalom csakis az ő kedvükért.

És akkor lesz koncesszió, kaszinó, hatósági engedély, államilag támogatott monopólium, vagy legalább a versenytársak szuttyongatása. Fölösleges fejleszteni, lépést tartani, világversenyben helytállni. Csak úgy özönlik a pénz, magától, és ehhez csupán annyi kell, hogy ne legyenek hálátlanok. Így is bőven futja arra, hogy eljátsszák a régi kommunista propaganda legendás kapitalistáját. Szivarozva, egy óvoda árát érő luxusautóban, hamvas és gőgös zsákmányállattal a jobbjukon. Vagy helikopteren lagziba röppenve, hamvas és stb. Refrénként jelennek meg a maffiaállam kulcsfigurái mellett a luxussal hivalkodó hercegnők. Ők a csúcsragadozók: férjeik még megdolgoztak a vagyonért, tisztességes rablással vagy közbeszerzéssel, itt most mindegy, ők viszont csak élik a főúri luxuséletet. Ők itt az arany vécékefék. És nincs már bennük semmi gátlás: részeg bankrablóként hívják fel magukra a figyelmet.

Részeg bankrablók pénzszórása általában felkelti a hatóságok figyelmét, és gyors letartóztatáshoz vezet. De itt nincs mitől tartani. Be kell írni a vagyonnyilatkozatba, amit még meg lehet magyarázni, a többit meg lefelejtik. Mi történhet?

Legrosszabb esetben észreveszi a sajtó, hogy hiba van a kréta körül, meg kiperel kellemetlen adatokat egy-egy őrült éjszakáról az ezeregyből. Jachtokat fotóz, drónt röptet, aztán ha meglát egy ütött-kopott, középosztálybeli helikoptert, akkor rohan árulkodni meg irigykedni. Az ügyészség megoldja, de azért kicsit kínos, hogy mit szól ehhez a nép. Odáig jutott a feudális visszarendeződés, hogy az úri osztály életvitele vállalhatatlanná vált. Nem attól kell már tartaniuk, hogy jogilag ne úsznák meg, hanem hogy egyáltalán napvilágra kerül, hogyan élnek. Ahogy az észak-koreaiaknak sem szabad megtudniuk, milyen az élet délen, mert onnantól elfogynának a magyarázatok.

Ha nem tudod, nem fáj

2016 gyászhírei között nemcsak nagy művészek, hanem a kormánytól független magyar sajtó jelentős lapjai is szerepelnek. De ezek nem véletlenül vagy végelgyengülésben pusztultak el, hanem pont azért, mert van mit eltitkolni. A törvények már hermetikusan zárnak, nincs többé betekintésünk a pénzosztásba, de a vagyontárgyak akkor is megmutathatók. Addig, amíg van nyilvánosság, amelyből nem lehet kiretusálni helikoptert és gyémántbutikot.

Most egyértelműen az a jelszó, hogy ne legyen. Ez az offenzíva nem fog leállni. Undorító egy év volt 2016, de attól semmi nem változik, hogy ugrik egyet az évszám. Ők lopnak tovább, és szeretnék ezt zavartalanul élvezni. Nem sok minden áll útjukban: az ellenzéki pártok egyéni, sporadikus kezdeményezései mellett a megmaradt szabad média. Előbbieknek sincs hatásuk, ha az utóbbi tovább zsugorodik. Sőt annál könnyebb simán kopaszokkal leverni bárkit, még mielőtt kinyitná a száját.

Nem nagyon van hová hátrálni: néhány dacosan hirdető multin kívül a Soros-tőke és egyéb infúziók biztosítják a túlélést – amíg ki nem tiltják őket felségsértés vádjával. Akkor egyetlen forrás marad: azok a magyarok, akik igenis szemmel akarják tartani ezeket a hörcsögöket, és legalább értesülni arról, amikor már harci helikoptereken fognak portyázni. Magyarán meg kell venni az újságot, különben nem lesz. Ahol nincs papíráru, ott másféle pénzgyűjtés után kell nézni. Simán össze lehet kalapozni százmilliókat ígéretes projektekre a világ közvéleményétől. Kérdés, eladható-e ilyenként a magyar sajtó, és mitől lesz ígéretes.

Jöttek a haverok a szarból, mint egykor a dúlt-keblű mélymagyarok. De őket már nem érdekli a vér és a föld, a templom és az iskola, nem izgatja őket nép és nemzet, csak hersegve szívják belőle a vért. Egész iparágakat tesznek tönkre, vetnek vissza évtizedekkel, csak azért, mert az illetékes haver ettől kicsit vastagabb lesz, vagy mert be kell védeni a seggét.

Példájuk nyilván ragadós. Messze fénylik a jellemtelen lojalitás gyümölcse, és jönnek a még mélyebb szarból elegen, akik így akarnak felemelkedni. Pottyan jutalomfalat a haverok haverjainak: luxuslakások, üzletek, alvállalkozói megbízás.

Mérhetetlen a kár, amit ezek a paraziták okoznak. Rendkívül alacsony a hatásfokuk: minden forintjukat többszörösen megfizeti az ország elriasztott tőkében, elmaradt haszonban és fejlődésben, meg a jogrend rombolásában, ami az életfogytiglani börtöntől menti meg őket. Milliók adóznak azért, hogy aztán pár tucat haver kaszálhasson gázüzleten, olimpián, atomerőművön. Eközben még csak jótékony tőkés se lesz belőlük: a teletömve röfögő sertések nem találnak fel semmit, nem nő ki belőlük világot hódító startup. Csak híznak és röhögnek a szemünkbe. Ez az ő évük volt, és a következő is nekik lesz boldog. Messze még a vágás.