Tóta W. Árpád
Tóta W. Árpád

A félázsiai rendszerek célja az arany vécékefe. Az már a népen múlik, megelégszik-e ezzel.

A forradalmárok már a saját zenéjükre táncolnak Mezsihirjában, ráülnek az elnök arany vécéjére, csodálják arany vécékeféjét, és a minden sarokból sugárzó, undorító, ocsmány ízléstelenséget, a bizonyítékot, amiből egyszerre derül ki, hogy az elnök bűnöző volt, és emellett műveletlen, faragatlan bunkó. Pontosan úgy viselkedett az ukrán elit, ahogy proliknál szokás, ha beesik a lottóötös. Csak ők havonta nyerték meg. Felhalmoztak mindent és bármit, ami drága és/vagy aranyszínű.

Nem gondolták, hogy ezt a milliárdos giccsparádét valaha látni fogják az alattvalók, akiknek verejtékéből épült. Amikor ugyanis egy ország vezetője számít arra, hogy elszámoltatják, akkor megelégszik efféle házikóval:

Angela Merkel háza

Még akkor is, ha nem döglődő szegényházat irányít, hanem egy bivalyerős nagyhatalmat.

Az elnök mesés gazdagságáról eddig csak sejtések voltak, de nem véletlenül indultak meg az emberek Mezsihirja felé. A légifelvételek már korábban bejárták az internetet, és sejthető volt azokból az arany vécékefe. Jó okkal gyanakodtak az ukrán forradalmárok, hogy szeretett vezérük, mivel megtehette és elég nagy paraszt is volt hozzá, bizony belenyúlt az államkincstárba, hogy megvehesse az arany vécékefét ő is, meg a barátai is.

Szokása ez az efféle rendszereknek. Elsikkadt mifelénk az ukrán Neverland árnyékában, de felmérték az importált konyakmennyiségből, hogyan él az észak-koreai Kim család, és az jött ki, hogy felfoghatatlan luxusban. A dagadt kis Cartman otthonába nem látunk be, de ha tudjuk, hogy az észak-koreai polgárok 99 százaléka nem is értesült a jetski létezéséről, és ehhez képest mégis egy csomó ilyet vásárol a KNDK, akkor abból kiderül, hogy miből, kinek a kárára és hogyan él ott az úri osztály.

Nemcsak az elnök, hanem a jelek szerint totál hibbant legfőbb ügyésze is felkerült az ingatlanos oldalakra. Fontos szerepe volt neki, például nem engedett át semmilyen ügyet, amely a kormánypártnak árthatott volna; ugyanakkor bármikor szívesen kreált ügyeket az ellenzék ellen. A szórakozás pedig az volt szegénynek, hogy római császárnak öltözve fényképezkedett – bár az otthona alapján ennél bizarrabb szerepjátékokat is kinézek belőle. Ő sem a donyecki szénbányákban fejtette ki az életszínvonala ellenértékét, hanem a rablóbanda tagjaként a sarcból járt neki. Ukránok milliói dolgoztak megalázó körülmények közt azért, hogy ezek a büdös sudribunkók királyi luxusban élhessenek.

Minél butább az áldozatul esett nép, annál később jut eszébe személyesen megtekinteni a vécékefét, amiért életét áldozta.

A király meztelen

Mindezt az átláthatatlanság tette lehetővé; az a fajta félázsiai rendszer, ahol nem kell elszámolni. Ahol elég visszavádaskodni, és feltüzelni a vakhitű idiótákat, akik szerint akármennyit is loptunk, megérdemeltük. Viszont az ilyen rendszer működtetéséhez elengedhetetlen az arányérzék. Fel kell mérni, lehetséges-e az adott keretek között addig manipulálni, illetve terrorizálni a népet, hogy sose merjen felülni az aranyozott vécédeszkánkra.

Mert különben egyszer csak ráül. És hozza az okostelefonját, fényképez, és a világ azon fog szörnyülködni, mekkora galaktikus bunkók vagyunk; kalózhajót meg stadiont a kertünkbe horgonyoztató, primitív, tolvaj suttyók. Egy életmű omlik össze, egy történelemkönyvekbe szánt fejezet foszlik szét, és marad belőle egy ezer évig fennmaradó twitterposzt, az arany vécékefe, aki vagyok.

Az arany vécékefe ott trónol minden fél- és egészen ázsiai rendszer csúcsán. Szerény, de kifejező szimbóluma annak, hogy ez a berendezkedés zsákutca. Annak az eszköze, hogy egy jobbra hivatott nemzet irdatlan áldozattal és nélkülözéssel elérje, hogy legaljasabb ösztöneit bearanyozzák, aztán azzal törölje ki az imádott vezére a seggét. Az arany vécékeféket termelő rendszereknek szerencsére ismert az ellenszere: ellenőrzés, leválthatóság, fékek és ellensúlyok.

Ukrajna öt éve ment rá az elnök vécékeféjére. Más nemzetek ezalatt fejlődtek, versenyelőnyükön fáradoztak, tehetséges fiataljaikat otthon tartották, és azzal ijesztgették őket, hogy ha nem tanulnak rendesen, úgy járnak, mint az ukránok.

Magyarország nem konkurencia. A háttérből figyel. És nem érti.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!