Orbán Viktor nagyon is érti a régmúlt idők szavát: az idei március 15-i ünnepségen arra hivatkozott, hogy a magyarok korábbi generációi képesek voltak szembemenni a török, a Habsburg, majd a szovjet elnyomókkal, a mostaniaknak pedig a külső fenyegetésekkel kell szembenézniük – úgymint Brüsszellel, a bevándorlókkal vagy a magyar származású milliárdos üzletemberrel, Soros Györggyel. Azok az országok, amelyek nem hajlandóak erre, el fognak veszni – jósolta a magyar miniszterelnök tízezrek előtt, akik a Parlament előtt hallgatták őt Budapesten.

És mindezt előre tudni lehetett már. A tömegben ráadásul voltak olyanok, akiket buszokkal szállíttatott oda a kormánypárt, a Fidesz. A transzparensek, vallási jelképek, valamint zászlók között sárga-kék lobogók is voltak Erdélyből – utalt a Financia Times szerzője a székely vendégekre, illetve Romániának azon részére, amelyet Trianon után szakítottak el Magyarországtól. Trianon traumája mai napig érezhető, és azt Orbán Viktor igyekezett a maga javára használni: az erdélyi magyarokat különböző támogatásokkal, kettős állampolgársággal és szavazati joggal segítette.

Március 15-én, nem messze onnan, ahol Orbán Viktor beszélt, a szélsőjobbos Jobbik tartotta saját gyűlését. A tömeg kisebb volt, mint a Parlamentnél, a résztvevők fiatalabb voltak és divatosabban öltöztek, mint a miniszterelnök hívei. A szónokok itt azt domborították ki, hogy fel kell rázni a korrupció és a haveroknak osztogatott javak országának lakóit. És mindeközben alig lehetett már érezni a párt árpádsávos, fekete egyenruhás múltjának nyomait – emlékeztetett a szerző a Magyar Gárdára és a Jobbik korábbi, néppártitól erősen elütő szélsőjobbos nézeteire.

A szerző úgy látja: a mostani Budapest nem hasonlít már a 90-es évek magyar fővárosára, amikor ő először járt itt. Akkor, a posztkommunizmus időszakában a város tele volt energiával és optimizmussal, mágnesként vonzotta az újító szelleműeket.

Budapest, ha a külsőségeket nézzük, virágzásnak indult, megjelentek drága üzletek, elegáns kávézók. Az ismerősök azonban emelkedő ingatlanárakról, iskolai problémákról, növekvő orosz, illetve kínai befolyásról beszélnek mostanság. Meg korrupcióról és egyre inkább bezárkózó társadalomról, uniformizált médiáról és kulturális intézetekről – írja Frederick Studemann.

Név nélkül utal Alföldi Róbertre, mint színházi rendezőre, akinek a műsorához sehol sem mertek helyet biztosítani, félelemből vagy központi utasítás alapján. És megemlíti a Soros György által alapított Közép-Európai Egyetem (CEU) kálváriáját is, amely a kormány vegzálása miatt lehet, hogy végül Bécsben köt ki egyszer.

Az egyik magyarázat szerint a mostani helyeztet az okozhatta, hogy alábecsültük 50 év kommunizmus hatásait. A másik elmélet az, hogy sokan elmennek az országból, főleg fiatalok, és az itt maradókat maga alá gyűri a populizmus. Egy üzletasszonyt megrémíti az, amit az oktatásban lát, és attól tart: visszatér a kettős beszéd, vagyis mást fognak a gyerekeknek tanítani az iskolákban, és mást fognak otthon hallani. „Újra meg kell tanulnunk a sorok között olvasni” – vélte.