Évről évre nehezebb gyereknek lenni Magyarországon, az egymásra rakódó feszültség és a régóta húzódó, megoldatlan problémák miatt – mondja Gyurkó Szilvia, a gyermekjogokkal foglalkozó Hintalovon Alapítvány létrehozója, a 2017-ről szóló Gyermekjogi Jelentésük alapján. Ilyen problémák a gyerekszegénység, illetve a gyerekeket nevelő családok szegénysége, a gyerekbántalmazás, hogy sok gyerek családon kívül nevelkedik, hogy megkülönböztetik a fogyatékosokat.

A Hintalovon jelentése szerint 2017-ben a legtöbb család már érzékelte ugyan, hogy vége a mélypontját 2014-ben elérő gazdasági válságnak, de Gyurkó Szilvia árnyalja a képet: „a gyerekszegénység mértékéről nehéz pontos számokat kapni, mert a statisztikával is bűvészkednek. Ha például 2500 forinttal emelkedik egy család havi bevétele, kikerülhet a súlyosan hátrányos helyzetű kategóriából, miközben a helyzete valójában nem javul.”

Szegénység miatt veszik el a gyerekeket

Bár Gyurkó szerint ez törvényellenes, 2017-ben a családból kiemelt gyerekek közül minden harmadik elvételét az anyagi helyzettel indokolták. A döntés viszonylag gyors ahhoz képest, mint amennyit a szülők aztán várniuk kell arra, hogy visszakapják a gyereküket. Gyurkóéknak volt egy sikertörténetük: miután bekapcsolódtak egy több hónapja húzódó eljárásba, másfél hónapon belül visszakapták a szülők a gyerekeket.

„Döbbenetesen jogellenes volt a kiemelés, a többi között arra hivatkoztak a hatóságok, hogy a szegénységben élő szülők túl sokat barátkoznak a szomszédos otthonban lakó fogyatékosokkal. Gondolkodtunk azon, hogy bepereljük a gyámhivatalt, de végül a szülők úgy döntöttek, hogy nem vállalják fel az újabb pert.”

A mélyszegénységre nincs sikeres stratégia, a hátrányos helyzetű térségekben egymásra rakódnak a problémák, kódolva van, hogy hátrányos helyzetbe kerül az oktatásban és az egészségügyi ellátásban az, aki hátrányos helyzetű településen él. „Azért egyre rosszabb a helyzet, mert a régi problémákat húzzuk magunk után, így az újakkal nem tudunk igazán foglalkozni, sok jelenségre nem terjed ki a figyelem.”

Stiller Ákos

Feudális gyermeknevelési gondolkodás

A lappangó történeteket a nagy botrányok hozzák felszínre. Tavaly is volt hasonló, mikor egy tévéműsorban a gyerek felpofozását emlegették elfogadhatóként, de a múlt heti szurikátaügy világosabban mutatta, mit gondol a társadalom a gyerekverésről. Bár 2005 óta tilos a fizikai bántalmazás, a közvélekedés – leegyszerűsítve – mégis az, hogy a gyerek megverése az egyetlen útja a szabálykövetésre tanításnak.

„13 éve húzunk magunkkal egy előírt magatartást, csak a generációk tudatformálása marad el, nincs elég szakember, kampány, képzés, érzékenyítés, hogy a jogszabály a valóságba is átmenjen. Feudális, múlt századi technikákkal, gondolatokkal vagyunk tele a gyerekneveléssel kapcsolatban.”

A régi megoldatlan problémák miatt nincs idő arról sem beszélni, hogy milyen gyenge a gyerekek digitális tudásának szintje, az online térben mennyire vannak biztonságban, milyen a mentálhigiénés állapotuk. Csak 40 gyermekpszichiáter van az országban – sokakat felnőttpszichiáter fogad –, nem tudni, hány gyerek küzd depresszióval. Az mindenesetre tény, hogy minden második héten öngyilkos lesz egy kamasz.

Nyugat-Európában a gyerekek mentálhigiénés állapotával kiemelten foglalkoznak, vannak erre szakértőik, itthon viszont ez sehol sem jelentkezik kormányzati szinten, nincs elég iskolapszichológus – jó esetben 300 főre jut egy ember, heti egyszer –, nincs szociális munkás és gyermekvédelmi felelős, sorolja Gyurkó.

Véletlenül benyit a tanár az öltözőbe

Az alapítványnak nagyon sok iskolai gyermekbántalmazási ügye volt tavaly, ahol a gyereket egy iskolatársa zaklatta Facebookon, Snapchaten vagy Viberen. Az iskolai reakciókban nincs következetesség: van, ahol azzal utasították el őket, hogy ami az iskola épületén és tanítási időn kívül történik, ahhoz nincs közük, más helyen a zaklató gyereket az összes lehetséges büntetéssel sújtották.

A tanárok által elkövetett szexuális visszaélésnek, molesztálásnak viszont jellemzően nincs következménye, bár a metoo-kampány óta egyre többen felfigyelnek erre. Az esetek többségében közös megegyezéssel távozik a tanár az iskolából, így egy következő helyre tiszta lappal mehet. Van, ahol az intézmény beismeri, hogy a tanár ilyen – szexuális tartalmú vicceket mesél, megjegyezéseket tesz, "véletlenül" benyit az öltözőbe stb. –, de nincs más, akit alkalmazhatnának, hiába keresnek. Vagy nem is keresnek. Van olyan fenntartó, aki csak akkor foglalkozna a problémával, ha rendőrségi ügy van belőle, ami szintén nem egyszerű: „az ilyen ügyek megítélése a rendőrség gyakorlatában is teljesen lutri, kérdés, elég érzékeny-e az ügyész, a bíró aki végigviszi az ügyet.” Változás azonban érzékelhető: az ügyészség elítéltetett egy tanárt, aki a neten ajánlatokat tett a gyerekeknek. A jogalkotó is szigorított 2017-ben: eltiltható foglalkozásától az, aki gyerekekkel szemben követ el szexuális visszaélést. Gyurkó azt is sikersztorinak tartja, hogy egy a 60-70-es években szocializálódott tanár érzékenyítő képzésre járt hozzájuk, hogy megértse, mi a baj a szexista, szexualizáló megjegyzéseivel.

Shutterstock

Abortuszról beszélni ilyen környezetben?

Nyugat-Európában sokat beszélnek arról, hogyan tanítsák egy a gyerekeknek, mit jelent a konszenzus egy párkapcsolatban – Svédországban például most minősítették nemi erőszaknak a beleegyezés nélküli szexuális aktust – és komoly energiát fordítanak a szexuális edukációra, addig itthon arról van szó, hogy fogy a népesség és szülessen minél több gyerek. De az ehhez szükséges párkapcsolati tudás, szexuális edukáció hiányzik.

„Magyarország élen jár a tinédzserterhességben, évente 10 ezer fiatalkorú esik teherbe, ebből négyezren megszülik a gyereket. Ezek döbbenetesen nagy számok, ordít róluk, hogy komoly gond van a szexuális edukációval. A NAT alapján a 11. osztályban van felvilágosítás, akkor, mikorra a gyerekek harmada már elvesztette szüzességét.”

Az iskolákra a képmutató, álszent magatartás jellemző – mondja Gyurkó –: ha tudják is, hogy egy lány egy idősebb fiúval jár, nem tesznek semmit egészen addig, míg a lány teherbe nem esik, mikor is a gyereket kirúgják az iskolából, vagy legalábbis magántanulói státuszt kap.

Az is kérdés, hogy ebben a társadalmi légkörben mennyire lehet szexuális edukációról vagy az abortusz kérdéséről normális vitát folytatni. Gyurkó szerint kevéssé, miután most az ideológiai megfontolások az irányadók. Attól tart, Lengyelország lesz a követendő példa és szigorítják az abortuszszabályokat, illetve olyan bűntudatkeltő, leegyszerűsítő üzenetekkel operálnak majd, hogy az abortusz bűn. Emlékeztetett arra, itthon nem elérhető az abortusztabletta, így ha egy fiatal a kevésbé traumatizáló eljárást szeretné igénybe venni, Ausztriáig kell utaznia.

Marton Szilvia

A csokos babákkal is foglalkozni kellene

Fontosak a gyerekvállalást támogató kormányzati programok, de sokkal árnyaltabban kellene gondolkodni az apák szerepéről, például arról, hogy az állam mennyire támogatja az apák otthon maradását. Ha egyenlő bért kapnának a nők és a férfiak, nem lenne annyira egysíkú döntés, hogy ki maradjon otthon a gyerekkel – mondja Gyurkó. Arról sincs semmilyen kutatás, hogy a különböző kedvezmények – hitel, támogatás – miatt megszülető harmadik gyerek helyzete milyen a családban, és érzelmileg milyen döntés előzte meg az újabb gyerekvállalást.

2017-ben egy új problémával szembesültek, méghozzá azzal, hogy a 14-18 év közötti menekültekre nem vonatkoznak a gyermekvédelmi szabályok, vagyis ők is idegenrendészeti őrizetbe vehetők, így korlátlan ideig a tranzitzónában tarthatók. Sok esetben a valójában 14 éven aluli gyerekeket is ebbe a kategóriába sorolják. (Visszafelé is előfordulnak trükközések, mikor a menedékkérő adja ki magát fiatal-, illetve kiskorúnak – a szerk.) Az alapítvány szerint ez a törvény sérti az ENSZ Gyermekjogi egyezményét, illetve az Alaptörvényt is, tavaly ez volt a legdiszkriminatívabb intézkedés. Pedig kevés fiatalt érint – a pontos számok nem derülnek ki a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal 2017-re vonatkozó évkönyvéből –, mindenesetre 2017-ben 1832 menekült gyerek érkezett, többségük a családjával együtt.

Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123, vagy 06 80 820 111 telefonszámot! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.