A Fővárosi Főügyészség által benyújtott vádirat szerint a román állampolgárságú I. rendű vádlott volt az, aki ismeretlen holland társaitól telefonon, „virágnyelven” rendelte meg a drogot, majd azt a pomázi illetőségű II. rendű és IV. rendű vádlottak hozatták be az országba. A vádlottak álnéven bemutatkozva, egy magyar fuvarozócéget bíztak meg a Hollandiában autóalkatrészekbe rejtett kábítószer behozatalára.

A kábítószert rejtő autóalkatrészekért a II. és IV. rendű vádlottak, valamint a III. rendű vádlott-társuk – felváltva – személyesen utaztak ki Hollandiába, ahol kifizették a vételárat, megvárták az általuk megrendelt fuvarozócég teherautóját, majd előre megbeszélt időpontban, Rotterdamban az utcán felrakodtak.

Miután a teherautó Magyarországra ért, azt az előbb hazaérkező, vagy az éppen itthon maradt vádlottak már várták, a szállítmány mozgását figyelemmel kísérték, majd azt a fuvarozócég telephelyén átvették. Már a következő napokban megkezdték a kábítószer értékesítését a szállítmány érkezéséről előre értesített viszonteladóknak, így például az ügy V. rendű vádlottjának.

A Fővárosi Törvényszék közelmúltban hozott elsőfokú, nem jogerős ítéletében az ügyben öt vádlottat jelentős mennyiségű kábítószerre elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettében mondott ki bűnösnek, és ezért őket 10 év – 5 év 10 hónap közötti tartamú szabadságvesztésre ítélte, és határozott időre eltiltotta őket a közügyek gyakorlásától. Az ügy hatodik vádlottját – akinek az ügyészség vádirata szerint a feladata a figyelés volt – a bíróság bizonyítottság hiányában felmentette.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a terheltek terhére, súlyosításért, illetve a VI. rendű vádlott bűnösségének megállapításáért fellebbezett. A vádlottak és védőik felmentésért, illetve enyhítésért jelentettek be fellebbezést.