174 igen, egy nem. Ennyi szavazattal választották meg Tordai Bencét az országgyűlés jegyzőjévé a 2018. május 8-i alakuló ülésen. Pedig biztosra vehetjük, hogy a kormánypártiak nagyon utálják a Párbeszéd nem túl simulékony modorú politikusát. A frakciók közti előzetes megállapodás alapján mégis igennel szavazott még Orbán Viktor miniszterelnök is, akinek ajtajára – még nem képviselőként – kitűzte, hogy „Putyin-csicska”. Kövér László házelnök pedig, aki ezért akkor „örökre” kitiltotta az Országházból, megengedhette magának, hogy mellőzze a gombnyomást, de ellene ő sem szavazott. (Az egy „nem” a fideszes Horváth Istváné volt.)

1990 óta egyetlen esetre emlékszem, amikor egy frakció jelöltjét nem választották meg parlamenti tisztségre: 2001 végén, Fidesz-KDNP-többség idején, amikor a Kisgazdapárt újabb és egyre követhetetlenebb belviszálya nyomán betöltetlenül hagytak egy alelnöki helyet.

Vagyis lehet, hogy Kocsis Máté Fidesz-frakcióvezetőnek van igaza, és az ellenzék rossz módszert választott az Európai Parlamentben, amikor élénken szervezi a fideszes bizottsági alelnökjelöltek leszavazását. Mint Vadai Ágnes (DK) pénteken a magyar parlamentben megígérte: „mi, ahol érjük, akadályozni fogjuk önöket” minden pozíciószerzésben, mert „Európa-ellenes korrupt banánköztársasággá züllesztették a hazánkat”. Erről mondta Kocsis, hogy akkor például a DK képviselői is elveszíthetik itthoni vezetői tisztségeiket. Ha harc, legyen harc?

Teljesen egyetértek azokkal, akik szerint Hidvéghi Balázs, a Fidesz üres frázisok szajkózásán kívül semmiről nem ismert kommunikációs vezetője a legkevésbé sem alkalmas az Európai Parlament demokratikus szabadságjogokkal foglalkozó bizottsága alelnökének, de ne legyenek kétségeink afelől, hogy másoknak – szerintem tévesen, de ez lényegtelen – legalább ilyen rossz véleményük van a szocialista Ujhelyi Istvánról, a közlekedési és turisztikai bizottság újraválasztott alelnökéről vagy a kormánypropagandában csak soha nem használt néven, Gyurcsánynéként emlegetett DK-s Dobrev Kláráról, az EP új alelnökéről. A kérdés az: működhet-e egy parlament másképp, mint megegyezések alapján? (Ha nem az az elv, mint az amerikai törvényhozásban, hogy csak a többségi párt tölt be minden vezető tisztséget, bár a rangidős kisebbséginek ott is vannak jogai.)

Szerintem nem. Egy szabadon választott parlamentben mindig olyan emberek ülnek egymással szemben, akik eltérően, sőt ellentétesen látják a világot, és a szemben ülők egy részéről emberileg is rossz a véleményük. De el kell viselniük egymást, különben nem működik a dolog.

Erre nem válasz, amit a DK-s Molnár Csaba írt arról, hogy párttársát, Varju Lászlót esetleg leválthatják a költségvetési bizottság elnöki posztjáról: „Ugye nem gondolják komolyan, hogy az Ön rendszerének legádázabb ellenfeleiként megrettenünk néhány parlamenti pozíció elvesztésétől az Önök látszatparlamentjében?” Mert ha ez látszatparlament, akkor talán teljesen ki kellene vonulni belőle, és persze a tiszteletdíjat sem felvenni. Esetleg el se kell indulni a választáson. De ha elindulnak, a mandátumot szerzők leteszik az esküt és felveszik a havi pénzt, akkor talán mégsem tartják teljesen látszatnak a parlamentet. A nemzetbiztonsági bizottság kivételével, amelyről a nemzetbiztonsági törvény mondja ki, hogy ellenzéki képviselőnek kell vezetnie, minden egyéb tisztségelosztás tényleg csak szokásjogon alapul. Egy ellenzéki ház-alelnöknek vagy bizottsági elnöknek egyébként csekély a szerepe. Az ülést vezető alelnöknek csak bizonyos eljárási ügyekben van mozgástere, de Kövérék ügyelnek arra, hogy amikor probléma lehet, akkor kormánypárti kézben legyen az ülés vezetése. Egy ellenzéki bizottsági elnök egy kicsit játszhat az ülés összehívásával, de már napirendre is csak azt tűzik, amit a kormánypárti többség megszavaz, ha pedig a többség meg se jelenik, akkor nem lehet megtartani az ülést, hiszen nincs határozatképesség.

Ugyanígy korlátozott a szerepük az EP bizottsági alelnökeinek is. Nem a sikeresen megválasztott Deutsch Tamáson fog múlni a visszaélések kivizsgálása, legfeljebb egy kicsit húzni tudja az időt, és nem Hidvéghitől függenének a demokratikus jogok akkor se, ha megválasztanák.

Tóta W. Árpád jogosan veti a Fidesz szemére, hogy nem támogatták 2004-ben Kovács Lászlót, 2009-ben Andor Lászlót – tehát a Medgyessy-, illetve a Bajnai-kormány jelöltjét – az Európai Bizottságba. De ez nem teljesen az az eset, mint amiről most vita folyik, mert nem parlamenti tisztségekről volt szó, hanem az EU „kormányáról”.

Nem volt sem okos, sem átgondolt lépés, hogy a magyar ellenzékiek az Európai Parlamentre vitték át a Fidesz elleni, sok tekintetben indokolt harcot, sőt esetleg frakciójukat is rábeszélték erre. Ettől az ottani működés nehezebb lesz, itthon viszont valószínűleg a Fidesz jár jobban. Ugyanis vagy tényleg kiszavazza az ellenzéki képviselőket a parlamenti tisztségekből, megfosztva őket az ezekből adódó gyér lehetőségektől és tetemes pluszjövedelemtől, és ezzel megszabadul attól a kevés akadékoskodástól is, amelyre ők képesek, vagy – és erre látok nagyobb esélyt – nem csinál semmit. Ez esetben büszkén hirdetheti, hogy mennyivel demokratikusabb gondolkodású, mint az ellenzék. És ezt sokan el fogják hinni. Kell ez nekünk?