Ungár Péter LMP-s politikus fejében még nem fordult meg, hogy kiszálljon a politikából. Szerinte sokan azért politizálnak, hogy ha este hazamennek, átjárja őket a melegség, ma is milyen jó emberek voltak, ő azonban a 168 Órának adott interjújában arról beszélt, szerinte nem erről szól a dolog. „Hanem arról, hogy az ember naponta nekiáll, és megpróbálja megváltoztatni a magyar valóságot.”

Úgy véli, a sikernél többet ér a kudarc, mert az jót tesz a személyiségnek, önreflexióra és alázatra nevel. „Persze biztosan van egy olyan szint, amikor az ember rájön, hogy jobb, ha kiszáll a politikából, de én még messze vagyok ettől” – mondta.

Szerinte – lehet, hogy ez nagyképűen hangzik a részéről, vallotta be, de – a magyar ellenzéknek van szüksége arra, hogy politizáljon. „Mégpedig azért, mert a sajátos helyzetemből adódóan olyan dolgokat is meg tudok tenni, amelyekre az ellenzéki politikusok többsége nem képes.” Majd hosszan ecseteli, pontosan mire is gondolt:

Például a fideszes családi hátterem miatt jobban belelátok abba, mi motivál csaknem hárommillió embert abban, hogy kitartson az Orbán-kormány mellett. Ezért nem mondanék soha olyat, hogy Orbán Viktor skizofrén. Ellenzékiként soha nem rasszistáznám le, nem nevezném ostobának azokat, akik a migráció ügyében egyetértenek a kormánykommunikációval. Az Orbán-rendszer hívei is tudják, hogy nincsenek migránsok Magyarországon, mégis politikai prioritásnak tartják. Meg kell értenünk, hogy miért. A menekültek számukra a globalizáció veszélyeit testesítik meg, de szimbólumnak látják az unió intézményeinek kontroll nélküli hatalmát is. A félelmeik persze túlzók, ezeket tudatosan gerjeszti a kormánypropaganda.

Az interjúban szóba került anyja, Schmidt Mária is. Nem tagadta, hogy fideszes környezetben nőtt fel, de a politikai bulvár kategóriájába sorolta az arra irányuló kérdéseket, hogy az anyjához fűződő viszonyáról hosszan beszéljen, nem is tette.

Pártja, az LMP jövőjéről azt mondta a megsemmisítő EP-választási vereség után (annak ellenére), hogy szerinte van visszaút, a „zöldpolitika látványos felívelés előtt áll, hamarosan jelentős társadalmi csoportok keresnek majd ezen a területen politikai képviseletet maguknak. Az LMP kész erre, visszatértünk a gyökereinkhez.” Úgy látja, Szél Bernadett és Hadházy Ákos nem fognak visszatérni, bár abszurd a helyzet, hogy ők a párt legismertebb arcai. Hozzátette, szerencsére Sallai Róbert Benedek és Moldován László sem térnek vissza, akik „felelősséggel tartoznak a párt jelenlegi állapotáért”.

„– Számos közéleti rekordot tart. Jelenleg ön a legfiatalabb, papíron a leggazdagabb, valamint a homoszexualitását egyedül felvállaló parlamenti képviselő…

– …és zsidó származású is vagyok.

– Ez éppen nem rekord, de egyébként lényeges?

– Csak annyiban, hogy ahogy öregszem, egyre fontosabbnak érzem a zsidó identitásomat. Fiatalon, akkor még részben Schiffer András hatására, nagyon kritikus voltam Izraellel szemben, ma sokkal megértőbb vagyok azzal, hogy a zsidó államnak joga van minden eszközzel megvédenie magát.”

A vagyonáról, amit 15 milliárdra becsülnek, azt mondta, az nem vonja el a figyelmét a politikától. A beszélgetés végén szóba került Orbán Viktor is, akivel a Parlamentben egyszer váltott csak pár szót, illetve a kilencvenes évek végén az őszödi kormányüdülőben találkoztak, de akkor Ungár még kisgyerek volt.

Ha kapna tíz percet, akkor az alábbi dolgokat hozná szóba:

Először megpróbálnám meggyőzni az otthon ápolás ügyének fontosságáról. Másodszor a szociális bértábla tarthatatlanságáról beszélnék, a kormányfőnek muszáj megértenie, hogy sürgősen javítani kell a szociális ágazatban dolgozók anyagi megbecsülésén. Aztán megkérném, hogy fejezze be végre a szellemi polgárháborút, vesse el azt a tézist, miszerint vagy vele van valaki, vagy pedig hazaáruló. A nemzeti oldal hamis öndefiníciójából ugyanis az következik, hogy mindenki más nemzetietlen.