Tetszett a cikk?

A menzán van csirkepaprikás, a CEU élete viszont örökre megváltozott: 300 hallgatójuk idén már Bécsben kezdi a tanévet. A tanárok és a könyvtári könyvek számára egy évig az ingázás veszi át a főszerepet, jövőre viszont már nemcsak a hallgatók, hanem ők is Ausztriában folytatják. Az egyetem rektora szerint, ami velük történt nem esetleges, hanem egy egypártrendszer megszilárdulásához vezető lépés, de nem adják fel és a Nádor utca sem marad üres.

Budapest belvárosa helyett Bécs tizedik kerülete, műemléképület helyett egykori bankszékház – szembetűnő lesz a változás azoknak a CEU-s diákoknak, akik már jártak a Nádor utcában, az idei évtől viszont már az osztrák fővárosban kezdik el tanulmányaikat. Az új épület ironikus módon a Favoriten negyedben található – ez az a kerület, ahol Lázár János halk zongoraszó mellett azzal riogatta a magyarokat, hogy nem hallani német szót, és már az iskolákban sincsenek „fehér osztrák gyerekek”.

A CEU új diákjai ezt könnyen ellenőrizhetik majd, és még az utcára sem kell kimenniük. A csupa üveg épület előadótermeiből, aulájából, sőt még a kávézójából is egyenesen az utcára lehet látni, bár a bevándorlók helyett sokkal jellemzőbb látvány a Quellenstrassén futó piros villamos. Az látszik, hogy az épület belsejét igyekeztek barátságossá tenni, a bejárat melletti falon például CEU-s diákokat ábrázoló plakátok fogadják a látogatókat, de ez sem igazán ellensúlyozza a szürke szőnyegeket, és a fehér falakat. A diákokat látszólag nem zavarja a kissé komor hangulat, sokan üldögélnek a kávézóban, amelynek ugyanaz az üzemeltetője, mint Budapesten, a menüben pedig csirkepaprikás is található (hét euróért, azaz 2300 forintért).

flickr / CEU

Túl sok idő persze nem volt rá, hogy egyetemmé alakítsák a Bawag bank egykori épületét: a CEU idén márciusban jelentette be az új helyszínt, az építkezést májusban kezdték, októbertől pedig már a hallgatókat is fogadták. A CEU jelenleg három szintet foglal el 12 ezer négyzetméteren, de jövőre a tervek szerint további 8000 négyzetméteren terjeszkednek majd, ugyanebben az épületben, ahol ma már irodák, teljes kapacitással működő könyvtár és természetesen előadások is vannak.

Nem önszántukból jöttek

A helyszínen tartott nemzetközi sajtótájékoztatón az is kiderült: bár jövőre már minden diák ide fog járni, az egyetem ragaszkodik Budapesthez, és az ottani kampuszát sem adja fel.

„A CEU nem önszántából jött el Magyarországról, hanem kiűzték onnan. Nekünk azonban nem szerepel a terveink között, hogy megadjuk magunkat Orbánnak és a kormányának. Továbbra is kiállunk a szabad gondolkodás mellett Budapesten. Ami velünk történt nem esetleges, hanem egy egypártrendszer megszilárdulásához vezető lépés, ami az Európai Unióban történt. Ez minden uniós politikus és polgár számára aggasztó kell, hogy legyen” – mondta Michael Ignatieff.

A rektor szerint az Orbán-kormány lépésének csak egy pozitív eredménye volt, hogy most Ausztriában lehetnek, ahol tárt karokkal fogadták őket.

flickr / CEU

Az idei tanév átmeneti időszak, és nemcsak az egyetem vezetését, hanem a tanárokat és a diákokat is nehézségek elé állítja. Az intézménynek jelenleg összesen 1300 hallgatója van, ebből most háromszázan kezdték meg tanulmányaikat a bécsi kampuszon. Nekik szerencsére nem kell ingázniuk, egy – vagy két – szemeszterre érkeztek, a tanév elején az egyetem még abban is segített, hogy buszokkal szállította őket Bécsbe, ahol ugyanúgy kollégiumban, vagy saját albérletben laknak, ahogy a magyar fővárosban tették volna.

Sokkal nehezebb a dolga a tanároknak, ők idén ingáznak a két főváros között, jellemzően két-három napra jönnek. A következő évtől viszont a többségük már ide is költözik, már ha magukkal tudják hozni a családjaikat.

Az átmeneti év olyan nehézségeket is hozott, amelyekkel valószínűleg kevés egyetem találkozik: ha például Bécsben valaki olyan könyvet akar kikölcsönözni, ami Budapesten van, azt hetente többször busszal szállítják a két város között. Ezenkívül az is megoldható, hogy a hallgatók skype-on kapcsolódjanak be az órákba, ehhez több termet LED-fallal szereltek fel.

A kényelem és modernitás ellenére sokaknak a mai napig összeszorul a szíve, ha a hátrahagyott budapesti épületre gondol, és nincs ezzel máshogy az egyetem vezetése sem.

„A költözés nem a mi választásunk volt, egy autoriter rendszer kényszerített rá minket. Orbán Viktor azonban nem űzhet el minket véglegesen, a törvényeket betartva továbbra is működni fogunk Budapesten” – mondta a rektor.

flickr / CEU

Azon egyelőre még gondolkoznak, hogy a jövőben hogyan tudják hasznosítani a budapesti épületeket, az OSA archívumon kívül remélik, hogy több kutatóközpontjuk is a magyar fővárosban működhet tovább, valamint rendezvényeket is terveznek majd tartani a Nádor utcában.

Azt az egyetem vezetése viszont már most leszögezte, hogy egy esetleges kormányváltás miatt sem fognak visszaköltözni.

„Most, hogy már itt vagyunk, maradunk, máshogy nem létezhet egy egyetem” – tette hozzá.

Költözés költözés hátán

Egyetlen dolog valószínűleg még változni fog, méghozzá a jelenlegi helyszín. A mostani épületet hat évre bérelték, utána reményeik szerint állandó helyre, a már korábban is emlegetett Otto Wagner-kórház épületeibe teszi át a székhelyét.

Erről jelenleg is tárgyalnak a bécsi városvezetéssel, amelynek fontos kitétele, hogy az új helyet csak egyetemi és kulturális célokra használhatják, és nyitva kell lennie a nagyközönség előtt is. Mivel a leendő helyszín történelmi jelentőségű, annak felújítása és átalakítása jelentős anyagi erőforrást kíván majd az egyetemtől. Ráadásul az osztrák állam a törvények szerint nem finanszíroz magánegyetemeket, ezért erre a pénzt a CEU-nak kell előteremtenie.

Márpedig anyagilag már a mostani költözés is nagyon megterhelő volt, Michael Ignatieff becslése szerint a következő öt évben összesen 200 millió eurót költenek a bécsi működésre.

flickr / CEU

Még nagyobb kérdés, hogy Budapest mennyit veszített a CEU elköltözésével, amit ugyan még nem számoltak ki, de ha figyelembe vesszük, hogy Budapesten 700 embert alkalmaznak és több épületet is bérelnek, akkor valószínűleg sokat.

„Arról nem is beszélve, hogy a Nádor utcai szendvicsezők is biztosan hiányolni fognak minket” – tette hozzá a rektor.

Van, akinek jól jött

Abban az egyetem vezetése már nem reménykedik, hogy a CEU és a Müncheni Műszaki Egyetem közötti megállapodásból bármi is megvalósulna. Ahogy korábban a hvg.hu is megírta, bár az ötletet Manfred Weber vetette fel budapesti látogatásán, a magyar kormány halogatása miatt valószínűleg nem lesz belőle semmi.

„Manfred Weber azt mondta, hogy a CEU ügyének megoldása az egyik követelménye annak, hogy a Fidesz az Európai Néppártban maradhasson, de egyelőre nincs arra bizonyíték, hogy betartaná a szavát. A magyar kormány pedig gyakorlatilag elutasította annak a lehetőségét, hogy együttműködhessünk a bajor egyetemmel” – mondta Ignatieff.

flickr / CEU

A Közép-Európai Egyetem mindenesetre az amerikai és a magyar mellé már megkapta az osztrák akkreditációt is, amelynek az is a feltétele, hogy jövőre BA diplomákat is kiadjanak. Az már most látszik, hogy a költözés nem riasztott el sok diákot, de a jövő kérdése, hogy hány magyar hallgatót veszítenek. Bécsben a mindennapi megélhetés sokkal drágább, mint Magyarországon, és bár ezt magasabb ösztöndíjakkal igyekeznek kompenzálni, egyáltalán nem biztos, hogy ezt mindenki tudja vállalni. A CEU-nak sok magyar hallgató számára ugyanis éppen az volt a vonzereje, hogy budapesti élet mellett szerezhetett amerikai diplomát. A külföldi fiatalok között viszont még olyan is akad, aki örül a döntésnek.

„Én például azután döntöttem el, hogy a CEU-ra felvételizek, hogy kiderült, Bécsbe költöznek” – mondta Kamila, aki Kazahsztánban végezte el az alapképzést, és most elsőéves nemzetközi kapcsolatok szakon. A 22 éves lány később valamelyik nemzetközi szervezetnél szeretne elhelyezkedni, melyek közül nagyon soknak van a központja Bécsben. Így ő még jól is járt a költözéssel, ami viszont az egyetem nagy részéről – és persze Budapestről – már egyáltalán nem mondható el.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!