Az önkormányzati bérlakások Magyarországon leginkább a nagyobb városokra jellemzőek. Budapesten van abszolút értékben a legtöbb önkormányzati bérlakás, de a fővárosi 39 ezres állomány még az 5 százalékát sem éri el a teljes lakásállománynak - írja a 24.hu. 1990-ben még pontosan tízszer ennyi bérlakás volt önkormányzati tulajdonban a fővárosban, ami egészen döbbenetes mértékű visszaesést jelent harminc év alatt.

A legtöbb lakást az 1995-ig tartó első privatizációs hullámban adták el az önkormányzatok, mégpedig azért, mert a rendszerváltás után politikai jogköröket, „demokráciát” ugyan kaptak a helyi önkormányzatok, viszont mellé nem kaptak megfelelő anyagi forrást. A drága, fenntartási és felújítási költségekkel terhelt lakásállománytól minden önkormányzat szabadulni próbált, aminek a rövid távú anyagi haszna mellett politikai haszna is volt: a nagy vagyonelemek – gyárak, cégek – privatizációja mellett így úgy tűnt, hogy a kevésbé gazdagok is nyernek a privatizációval.

Az önkormányzati lakásokban lakók rettentő olcsó jutottak lakásokhoz, szinte kizárólag azok maradtak bérlői az önkormányzatoknak, akik még a 80-90 százalékos ártámogatás mellett sem tudták megvenni az ingatlanokat, azaz nagyrészt a legszegényebb bérlők.

Ez a privatizációs folyamat két, máig ható dologhoz vezetett: alig maradtak önkormányzati bérlakások; amik maradtak, azokban a szegényebbek laktak. Így váltotott szegényellátássá a bérlakás rendszer.

Nyugat-Európában jellemzőbb, hogy szélesebb rétegre céloznak az önkormányzatok a szociális lakhatás lehetőségeivel: a leggyakrabban emlegetett példa Bécs, ahol 220 ezer lakást kezel az önkormányzati bérlakáskezelője. Bécs 1,7 millió lakosának jelenleg kétharmada él szociális bérlakásban vagy vesz igénybe valamilyen más lakhatási támogatást, tehát a középosztály is masszívan részesül az ilyen típusú juttatásokból.