Horváth János 1921-ben született a Fejér megyei Cecén. A közgazdász végzettségű politikus 1944-ben részt vett a Magyar Nemzeti Függetlenségi Mozgalomban, emiatt a Gestapo letartóztatta, majd halálra ítélték, de a börtönből sikerült megszöknie. 1945-től nemzetgyűlési képviselő volt, 1947-ben azonban a Magyar Közösség-ügyben, koholt vádak alapján négy év kényszermunkára ítélték, parlamenti mandátumától megfosztották. 1951-ben szabadult.

Az 1956-os forradalom leverése után emigrált, előbb Strasbourgban a Magyar Forradalmi Tanács egyik szervezője, majd New Yorkban a Kossuth Alapítvány egyik létrehozója lett.

A Columbia Egyetemen végzett tanulmányainak befejezése után az egyetem oktatója, majd 1968-tól a Butler Egyetem közgazdászprofesszora volt. Az infláció, a munkanélküliség, az agrárszféra és a növekedés témakörét kutatta.

Magyarországra 1997-ben költözött végleg vissza. A Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem vendégprofesszora volt. 1998 és 2014 között a Fidesz országgyűlési képviselője volt. 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével tüntették ki. 2007-ben megkapta az amerikai Truman-Reagan Szabadság Emlékérmét, majd 2011-ben az Amerikai Magyar Koalíció kitüntetését a magyar-amerikai kapcsolatok előmozdításában játszott kiemelkedő tevékenységéért.

2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjével tüntették ki az amerikai magyar emigrációban végzett tevékenysége, közéleti szerepvállalása, példaértékű életútja elismeréseként. 2013-ban Radnóti Miklós antirasszista díjat, 2014-ben Bajcsy-Zsilinszky-emlékplakettet és Mindszenty-emlékérmet kapott.