Befullad a távoktatás ott, ahol a hó végén eladják az okostelefont
Sok a feladat, a tanárok más-más platformot preferálnak, a lógós diákok még lógósabbak, az oktatókra több munka hárul. A távoktatás még a jól ellátott fővárosi iskolákban sem zökkenőmentes. Ott pedig, ahol a hó vége felé eladják az okostelefont, hatványozottak a problémák. Sok helyen képtelenség lesz végigvinni a tanévet, pláne úgy, hogy minden ötödik diák kimaradhat az online oktatásból.
A diákok és a szülők túl sok a feladatra panaszkodnak, de tanári szemszögből is nehézkes a távoktatás Gy. szerint, aki egy jól hírű fővárosi általános iskolában oktat. Azt mondja, még náluk is gyakran esetleges, hogy visszaküldik-e a kiosztott feladatokat a diákok. Az ő jól teljesítőnek számító osztályában is akad 3-4 olyan diák a 28-ból, aki nem teszi ezt meg, de említenek nekünk olyan osztályt is, ahol csak hatan küldik vissza rendszeresen.
Akikkel órán is csak vesződött az ember, azokkal itt sem megy sokra
- mondta Gy., aki szerint még csiszolgatni kell a rendszert: jellemző, hogy túl sok feladatot adnak a tanárok, de a gyerekeknek is bele kell tanulniuk, és nem csak a távoktatásba, hanem abba is, hogy megnő a saját felelősségük a tanulásban. Emellett vigyázni kell, mert a tanárok által használt sokféle digitális platform között elveszhetnek a gyerekek - mondta.
Egy belvárosi iskolában két, problémásabbnak számító, 5-6. évfolyamos osztállyal dolgozó L. is azt mondja, ahány tanár, ahány fajta óra, annyiféle megoldást választanak a tananyag közvetítésére, de szerinte jól veszik az akadályt. Sok segítséget kapnak egymástól is, jó segédanyagok érhetők el, és számos olyan segítő csoport létezik a közösségi oldalakon, ahol két percen kerül megoldást találnak egy-egy felmerülő technikai problémára.
Több a dolga a tanárnak is
A munkát azonban úgy is megterhelőnek érzi, hogy az órarend szerint kevés órája van: újra kellett gondolni a tanmenetet, folyamatosan kapcsolatot kell tartani a szülőkkel.
Ugyanezt meséli Gy. is: “Reggel kilenctől háromig a gép előtt ülök, az ebédet is úgy ettem, hogy néztem, ahogy jönnek vissza a megoldások.” Utána pedig még mindenkinek külön vissza kell jelezni, értékelni, ami elviszi az időt. Gy.-nek hiányzik a személyes kapcsolat a diákokkal:
Azon izgulok, hogy ebben a formában is vissza tudom-e adni az anyagot, tudom-e magammal vinni őket. Ezt nehéz úgy, hogy nem érzem magamon a tekintetét, nem látom, hogy csillog-e a szeme, vagy épp teljesen máshol jár.
Ezek a problémák azonban eltörpülni látszanak amellett, hogy sok családnál nincs - elég - digitális eszköz.
Minden ötödik diák kimaradhat
Az általános iskolákban majdnem minden ötödik diák nem, vagy csak erősen korlátozottan fér hozzá az online oktatáshoz - figyelmeztetett friss tanulmányában Hermann Zoltán, a MTA KRTK Közgazdaság-tudományi Intézetének munkatársa, aki a diákok otthoni számítógépes ellátottságáról gyűjtött 2017-es adatokat elemezte.
Azt L. is jelezte, hogy van olyan gyerek a tanítványai között, akiknek nincs otthon számítógépe, ez esetben a szülőkkel Facebookon vette fel a kapcsolatot, és Messengeren keresztül küldi a feladatokat. L.-éknél sem épp rózsás a helyzet: egyetlen laptopon osztozik két iskolás gyerekével.
Egymás kezéből kapkodjuk ki a gépet, gyakran egyszerre van óránk a fiúkkal, és sokszor én is majdnem kifutok az időből
- engedett bepillantást a gyermekes pedagógusok nem épp irigylésre méltó helyzetébe.
A tanár adta oda saját tabletjét
Egy vidéki kisiskola pedagógusa is tud olyan családról, ahol öt gyerekre jutott volna egy okostelefon. Ez még időben kiderült - mert előre felmérték, hogy kinek milyen digitális lehetőségei vannak otthon - és az érintett családnak végül az egyik pedagógus adta kölcsön a saját tabletjét.
Az északkelet-magyarországi kisiskola viszonylag jól állt digitális oktatás területén, mert voltak interaktív tábláik, ezzel kapcsolatos tapasztalatuk, de a távoktatásra nem voltak felkészülve. A tanárnő szerint azonban a kihívás mobilizálta a munkatársait, “kimozdultak a komfortzónájukból, jó ötletekkel álltak elő”, de még mindig csak kísérleti szakaszban van a távoktatás: kísérleteznek a platformokkal, módszerekkel, várják a visszajelzéseket. A tavaszi szünetet használják majd arra, hogy kiértékeljék a visszajelzéseket, de
az már most látszik, hogy csökkenteni kell a terheket.
Itt is sokallják ugyanis a kiosztott feladatokat, ami a szülőket is terheli. A szülők és a diákok pedig egyaránt idegenkednek a csak túlságosan hivatalos, személytelen kommunikációra lehetőséget adó Kréta-rendszertől - volt olyan diák, aki csak másfél hét után jött rá, hol tudja megtalálni benne a feladatokat. A közösségi oldalak és applikációk sokkal többeknek állnak kézre. Itt lehetőség nyílik a visszakérdezésre, a közvetlen kommunikációra - mondta.
Abban biztos, hogy az elsősöknél nem teljesülnek az év végére kitűzött oktatási célok: “A betűolvasást, a nagybetűk leírását például csak akkor tudják befejezni, ha újra találkozunk. Nem várható el a szülőktől, hogy ők tanítsák meg a gyerekeknek.”
Persze a gyerekeknek is nehéz: hiányoznak nekik a társaik, határidők vannak, amiket be kell tartani, de alapvetően motiváltak, bár érezhető, hogy egyre fáradtabb mindenki, és a járványhelyzet is rányomja a bélyegét mindenre - mondta a vidéki iskolában dolgozó pedagógus. Ezért igyekeznek az üzenetküldő alkalmazásokon keresztül megtartani az érzelmi kapcsolatot, ez nekik is fontos: “Még el sem tudtunk tőlük búcsúzni, nemhogy megbeszélni, miként működik majd a távoktatás” - mondta sajnálkozva, de nekik legalább "megvan minden gyerekük", vagyis mindekivel él a kapcsolat.
Szélesebbre nyílik a társadalmi olló
Ezt nem mondhatja el a szegregált környezetben dolgozó L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány alapítója, a berettyóújfalui Igazgyöngy Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója.
A távoktatás eredménye az lesz, hogy még inkább szétnyílik a társadalmi olló, ami mindig is megvolt
- mondta a hvg.hu-nak.
Erre a már említett tanulmányában Hermann Zoltán is utal, aki végigvette a távoktatásból kimaradás negatív következményeit:
- növekedhetnek a társadalmi egyenlőtlenségek az oktatásban,
- az érintett diákok várhatóan nem tudják teljesíteni az év végi tanulmányi követelményeket, a valószínű buktatás pedig jelentősen növeli lemorzsolódásuk veszélyét,
- még az amúgy jól teljesítő diákok is tartós hátrányt szenvedhetnek, mert romló teljesítményük ronthatja továbbtanulási esélyeiket.
A tanulmányban közölt száraz számok mögé L. Ritók Nóra hvg.hu-val megosztott tapasztalatai segítségével tudunk bepillantani: az egyik oldalon vannak azok a családok, akik rendelkeznek digitális eszközökkel és a szülők tudnak segíteni ezek hatékony kezelésében: kiismerik magukat a Kréta rendszerében, a különböző távoktatási platformokon. Náluk működik a távoktatás, sőt itt az iskolák hajlamosak kissé túl is tolni: sok feladatot kapnak a gyerekek, amit csak egész napos munkával tudnak teljesíteni. Ez ott okoz külön nehézséget, ahol a szülőknek el kell járni dolgozni, és csak munka után tudnak segíteni a gyerekeknek.
A másik oldalon viszont azok vannak, akiknél nincsenek digitális eszközök, vagy a használatukhoz szükséges készségek. L. Ritók Nóra szerint van egy nagy félreértés arról, hogy az okostelefonok a leszakadó társadalmi csoportokban használhatók-e a távoktatásban. Ugyan sok családban vannak ilyenek, de a rendelkezésre állás sem egyértelmű, főleg a kisebbeknél. Sőt, vannak családok, akiknél meg is szakadhat a telefonos kapcsolat, mert hó végén például, ha elfogy a pénz, gyakran eladják, és ha megint van pénz, akkor vesznek másikat.
Ez azonban még mindig csak az eszközök kérdése. “Azzal a digitális tudással, amivel ezek a családok rendelkeznek - főként az alsó tagozatos gyerekeknél - nem tudnak túl sokat hozzátenni, és így az eszközöket oktatásra nem, legfeljebb kapcsolattartásra tudják használni.” Van olyan édesanya, aki minden nap bemegy az alapítvány ügyeletére a telefonnal, és kéri, hogy nyomtassák ki neki a feladatlapokat, mert máshol erre nincs lehetősége, telefonon pedig nem tudnak dolgozni.
Tanulni sincs hol
A technikai és készségbeli hiányosságok mellett “a lakhatási-, generációs szegénységben élőknél fizikailag sincs meg az a közeg, ahol biztosítottak lennének az otthon tanulás körülményei” - mondja L. Ritók.
Sokuknál csak egy helyiséget laknak, fűtenek, ami egyszerre nappaliként, konyhaként, fürdő- és hálószobaként szolgál, 5-6 gyerekkel, és ez messze van a kiegyensúlyozott tanulási környezettől. A napi 4-5 óra nyugodt tanulás ilyen körülmények között lehetetlen, ráadásul az otthon tanulás kultúrája sem alakult ki, a házi feladat elvégzése például ezekben a családokban eleve nem volt jellemző.
A kapcsolattartás során is sokszor nehéz túllépni az egymásnak fotók, szmájlik és emotikonok küldözgetésének szokásán.
A pedagógusok persze igyekeznek megtenni, amit lehet: az Igazgyöngy tanodapedagógusai például egyéni foglalkozás keretében próbálnak videóhívással tanítani, de a jellemzően rossz minőségű mobiltelefonokkal, szakadozó vétellel nem igazán lehet ezt végigvinni. A feladatok megoldásában a szülőknek is nagy a szerepük, de ha ők is szövegértési nehézségekkel küszködnek, akkor ez csaknem lehetetlen feladvány.
Ki kell mondani, hogy ebben a társadalmi csoportban a jelenlegi helyzetben nem lehet új ismereteket átadni, begyakorolni, képtelenség végigvinni a tanévet.
A motiválás ott hatékony, ahol van személyes kapcsolat a pedagógus, tanítványok és a szülők között, amire tudnak építeni. “Csak pozitív személyes légkörben tudunk hatni. Gyakorlatilag egyenként kell mentorálni a gyerekeket a családjukkal együtt. Ez azonban nem ugyanaz a pedagógiai szerep, amikor egyszerre egy tanteremben dolgozunk 21 tanulóval” - mondta. “Milliószor meg kell erősíteni a szülőt is, a gyereket is: jó, hogy elküldte a kitöltött feladatlapot, és erről naponta többször posztolni a csoportokban, hogy másokat is húzzon a jó példa.”
A művészetoktatás, amivel az Igazgyöngy Alapítvány elsősorban foglalkozik, anyag és eszközigényes, nem is tudják vállalni, hogy mindenkinek teljes képzőművészeti csomagot adnak. Papírt és színes ceruzát tudnak küldeni a távoktatott gyerekeknek, különböző osztály- és lakhelyalapú facebookos Messenger-csoportokat szerveznek, és ezen át is adnak feladatokat, illetve arra biztatják őket, dolgozzanak bármilyen otthon talált eszközzel, anyaggal, és készítsenek például a jelenlegi helyzetre reflektáló plakátokat. “Így legalább fenn tudnunk tartani valamiféle gyakoroltatást és alkotói kapcsolatot.”
Csak minden harmadik-ötödik diák küldi vissza a megoldást
Hiába vannak napi kapcsolatban a diákokkal, még nem mindenhol tudják elérni, hogy a feladatokat megoldják és visszaküldjék. Míg a jobb helyzetben lévő családok 80, a szegregátumokban élők a feladatoknak csak 20-30 százalékát küldik vissza, így nincs információ arról, hogy dolgoznak-e vagy-e sem, bár a visszacsatolás is napról napra alakul - mondta L. Ritók Nóra.
Ez persze plusz terhet ró a pedagógusokra is. “Stresszben, felelősségben is megterhelőbb a munka.” Az alapítványnál minden nap tartanak online meetinget a pedagógusokkal, és bevonták az asszisztenseket is, hogy hatékonyabban működjön az elérés. “Folyamatosan működtetni kell a csoportokat.”
L. Ritók Nóra szerint ebben a helyzetben még egyértelműbb, hogy a magyar oktatási rendszer mennyire híján van az esélykiegyenlítő funkcióknak. Azt reméli, sokan felismerik, hogy az ismeretátadás mellett mekkora szükség lenne az oktatásban a szociális készségek fejlesztésére, a közösségi felelősségvállalásra, a szabálytudatra és több szolidaritásra fókuszálni. Ezeknek a készségeknek a hiánya ugyanis nagyban nehezíti a helyzetet a mostani rendkívüli szituációban is.
Az online oktatásból kimaradó diákok megsegítésére az MTA KRTK KTI kutatójának is vannak javaslatai: hatékony, de csak átmeneti megoldás lehet az év végi követelmények lazítása, eltörlése vagy elhalasztása. A lemaradókat azonban később mindenképp szükséges lesz szerinte célzott oktatáspolitikai beavatkozásokkal, a pedagógiai ráfordítások növelésével felzárkóztatni. Szerinte rövid távon segíthet még az internet-hozzáférés javítása és támogatása, illetve a diákok ellátása is szükséges eszközökkel, bár ez utóbbi sok mélyszegénységben élő család esetében nem jelent feltétlenül megoldást.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
