Karácsonyi elbeszélések szerzőinek régi szokása, hogy megfagyasztanak néhány szegény kisfiút és kislányt: a hős rendszerint valami nagy ház ablaka előtt áll, az üvegen keresztül gyönyörködik a pazar szobákban tündöklő karácsonyfában, sok keserűséget él át, azután megfagy. Ezzel szakított Gorkij, amikor megírta A kisfiú és a kislány, akik nem fagytak meg című karácsonyi elbeszélését; mint utóbb bevallotta, azért, mert még gondolatban és olyan nemes cél érdekében sem tudta volna a hőseit ilyen kegyetlen végre ítélni, hogy ezáltal ráirányítsa a figyelmet a kiszolgáltatottak sanyarú helyzetére. Egészen más fából faragták Orbán Viktort, aki 2020 karácsonyát azzal tette emlékezetessé, hogy lassú fagyhalálra ítélte a nagyvárosokat, amikor legfontosabb bevételi forrásuk, az iparűzési adó drasztikus megvágásával büntette meg őket azért, mert polgáraik tavaly úgymond „rossz” polgármestert, képviselőt választottak. Minthogy kompenzációra lényegében csak a kormánypárti vezetésű települések számíthatnak (lásd cikkünket a Magyarország rovatban), az üvegfalon túl rekedtek vágyakozva szemlélhetik, hogy

a nagy vétóblöff után Orbánék gőzerővel pumpálják az EU-tól szerzett milliárdokat saját bizniszeikbe,

köztük a hat éve felépült Fradi-stadion „korszerűsítésébe”.

Azt, hogy a felebaráti szeretet jézusi parancsát látványosan negligáló Orbán-kormány képtelen bármit tenni anélkül, hogy azt ne önös politikai (és anyagi) haszonszerzés szándéka motiválná, jól mutatja a járvány elleni védekezés legújabb felvonása, az oltás megszervezése is. Mint Fókuszban rovatunk összeállításából kiderül, tőlünk nyugatra az emberek állnak az intézkedések középpontjában: az oltások beszerzése, szétosztása transzparens módon zajlik. Orbánék ezzel szemben – ahogy a járvány egészét – arra használják a kínálkozó alkalmat, hogy megtévesztéssel, félrevezetéssel elérjék: aki a vakcina segítségével védettséget akar szerezni, az még védtelenebbé váljon a kormánypropagandával szemben.

Olaszországban még száraz levélnek vagy novemberi ködnek is jobb lenni, mint Pannóniában adóalanynak

 – írja a fejet-lelket szellőztetni Itáliáig futott Péterfy Gergely Szellem rovatunkban. Ugyanott Bródy János a „lesz még Magyar Köztársaság” optimizmusával arról beszél, hisz abban, hogy „az önmagunk feletti rendelkezés jogát nem lehet tartósan megvonni a gondolkodásra képes lényektől”. Zsiday Viktor befektetési szakember Gazdaság rovatunkban a csótányelméletet hívja segítségül az előttünk álló kihívások számbavételekor (ahol meglátunk egy csótányt, valószínűleg több is van; ha a gazdaságról rossz hírek jönnek, ott további problémákra is fény fog derülni). S bár a vége jó lesz, ígéri Zsiday, addig – mint a népmesékben – számos próbatételt kell még kiállnunk. Akárcsak a briteknek, akik – mint Világ rovatunkból kiderül – tragikomikus helyzetbe lavírozták magukat. Még a napokban is különböző halfajtákat felsoroló hatalmas Excel-táblákkal a kezükben alkudoztak a kilépésről, amely „még annál is szörnyűbb, mint ahogyan hangzik” – idézi cikkünk az egyik Brexit-tárgyalót.

Hogy az emberi ostobaság tértől és időtől független, arra a technika világa is szolgáltat olykor szórakoztató példákat. Ezeket Tudományos bakiparádénkban osztjuk meg. S ha már szilveszter, a hvg360-on futó Duma Aktuál egy-egy emlékezetes pillanatát írásban idézzük fel. Bár nincs az a poén, ami pótolni tudná, amit a Covid elvett tőlünk, derűsebb új esztendő reményében kívánunk olvasóinknak békés 2021-et!

A szerző a HVG vezető szerkesztője