Többek között 1956 mának szóló üzenetéről, annak feldolgozásáról és Nagy Imréről is szó esik annak a hosszú interjúnak az elejében, amelyet Kövér László, az Országgyűlés fideszes elnöke adott a Magyar Nemzetnek. Arra a felvetésre, hogy a magyarok forradalmai többnyire békésen zajlottak, Kövér szólva úgy fogalmazott: 1990-ben például „még egy pofon sem csattant, pedig most már úgy látom, hogy azért igény lett volna néhányra. Lehet, hogy nem mindig jó dolog, ha egy nép ennyire békésen, nyugodtan kezeli csak a konfliktusait.”

A beszélgetésben természetesen előkerült Gyurcsány Ferenc is, ennél a pontnál pedig visszacsatolt korábbi válaszára Kövér: „Annak a béketűrő mentalitásnak, amiről már beszéltünk, vannak hátrányai is. Gyurcsány Ferenc ittléte a politikában szégyene a teljes magyar ellenzéknek, azon belül elsősorban a szocialistáknak, akiknek nemcsak azért kellett volna kivetniük maguk közül a volt miniszterelnököt, mert tönkretette az országot, hanem azért is, mert a saját politikai közösségét is szétrombolta.”

Továbbá úgy fogalmazott: „Ne felejtsük, hogy Gyurcsány Ferenc összeesküvést szőtt a magyar demokrácia megdöntésére 2006-ban, az országgyűlési választás előtt”, ennek pedig része volt az is, ami a tévészékház előtt történt.

Előre megtervezett provokáció volt, aminek – a forgatókönyv szerint – emberhalállal kellett volna végződnie. A Jóisten gondviselésének köszönhető csak, hogy a vízágyút szállító, égő rendőrségi járműből élve menekültek ki a benne ülők. Gyurcsány Ferenc másnap a kamerák előtt az egyik sérült rendőr betegágyánál állt, de valójában a ravatalánál szeretett volna ott lenni,

hogy az utcai zavargásokat felhasználva a felelősségét az ellenzékre (a Fidesz–KDNP-re – a szerk.) hárítsa. Hiszen tudta, hogy már a 2006-os választás másnapján elvesztette a 2010-es parlamenti voksolást. Egyetlen esélye az volt, ha eltünteti ellenfeleit a legitim politika színpadáról. Erről szólt ez az egész forgatókönyv.”

Arra a kérdésre, hogy mindez nem hangzik-e összeesküvés-elméletnek, Kövér úgy felelt: „Arra, hogy ez nem csak fantazmagória, többek között az a bizonyíték, hogy Gyurcsány Ferenc ma is ugyanezt csinálja, földönfutóvá tétellel és bebörtönzéssel fenyegeti a politikai ellenfeleit és mindenkit, aki a mostani kormány mögé áll.”

Az elszámoltatás elmaradásáról szólva így fogalmazott: „Azt gondolom, hogy a 2010-et követő kormánynak semmi felelőssége nincs abban, hogy Gyurcsány Ferencet és tettestársait nem sikerült elszámoltatni. Jogállami keretek között ennyire futotta a magyar igazságszolgáltatás erejéből. Senki ne gondolja, hogy jobb lett volna, ha 2010-ben úgy állunk hozzá az elszámoltatáshoz, mint ahogy Gyurcsány fenyeget bennünket most.”

Az ellenzéki összefogásban részt vevő pártokról is elmondta a véleményét Kövér. Szerinte a Jobbik „kommunista kreatúra”, az LMP-t belülről verték szét, maradék képviselői „önbecsülésük teljes feladásával – ma azért szoronganak, hogy vajon kapnak-e egy frakciónyi helyet Gyurcsány listáján”, a Momentum pedig „egy jól kigondolt, de – tehetséges szereplők híján – pocsékul végrehajtott politikai projekt volt, aminek az egyetlen maradandó következménye, hogy a 2024-es olimpiát sikerült átjátszani a franciák kezére”.

Milyen érzéseket kelt önben, hogy Nyugaton egyre erősödnek a nálunk a kommunizmusból ismert jelenségek? – kérdezték Kövért, aki úgy felelt: „Miért gondoljuk azt, hogy nekünk a Nyugat az a mérce, amit el kell érni? Az elmúlt tíz évben kiderült, hogy – miniszterelnök úr szavaival élve – míg mi azt hittük, hogy Európa a jövőnk, addig valójában mi vagyunk Európa jövője.”

Úgy látja, „túlságosan nagy erők dolgoznak azon, hogy felszámolják Európát abban a formában, ahogy az elmúlt ezer évben létezett”. Szerinte „ha megnézzük, hogy van-e különbség a nácizmus, a kommunizmus és az egyre inkább totalitárius jegyeket mutató liberalizmus között, riasztó hasonlósággal találkozunk. (...) Van viszont egy különbség, ami különösen félelmetessé teszi a jövőt.

A nácik és a kommunisták is objektív kritériumok alapján jelölték ki a megsemmisítésre ítélt ellenséget. (...) Ma a liberálisok okosabbak, mert nem az ellenséget jelölik ki, hanem a »jó emberek« körét, és mindenki »szabadon« eldöntheti, hogy az egyre növekvő erkölcsi és egzisztenciális nyomás közepette beáll-e a »jó emberek« közé, ahol védettnek tekintheti magát, vagy inkább marad a különböző »fóbiások«, »rémisztő képződmények” és »klímabűnözők« potenciálisan likvidálandó táborában.”

Szerinte, ha ez így megy tovább, a jövőben „nem lesz lehetősége, hogy a liberálisok által felépített szelekciós mechanizmus ellenére bekerüljön az egyetemekre, bírói székekbe, az államigazgatásba, a multik helyi lerakatainak viszonylag jól fizető állásaiba vagy a médiába, különösen nem a döntéshozók körébe” annak, aki nem hajlandó nyilvánosan hitet tenni az új „világvallás” mellett.