Vasárnap a Lázár János–Márki-Zay Péter-csata körzetének két szavazóköre előtt is megállító táblákat állítottak a Tiszta Szavazás Mozgalom civil aktivistái, amellyel arra figyelmeztették a voksolókat, hogy a szavazatvásárlás bűncselekmény.

A korábbi választásokon tapasztalt gyanús szállítások és szavazatvásárlásra utaló jelek miatt kapott kiemelt figyelmet a Tulipán utcai szavazókör, ahol a figyelmeztető táblák ellenére parkoltak le ugyanazok az autók, ugyanazokkal a sofőrökkel több körben, több fordulóban szállítva a szavazókat. Pár utcával odébb dáridóval, disznóvágással, pörkölttel ünnepeltek a Honvéd városrész lakói, legalábbis egy részük. A civilek videót készítettek arról, hogy a disznótorról kisbuszokkal szállítják a résztvevőket a szavazókörhöz, és bejelentést is tettek szavazatvásárlás gyanújával.

Az egyik szavazó azt mondta a szavazókör előtt posztoló aktivistáknak, hogy két kiló húst adnak a szavazatokért cserébe. Az egyik sofőr pedig a hvg.hu újságírójának beszélt a szavazóhelység előtt arról, hogy ő tulajdonképpen a rokonait szállítja szavazni, mind a négyszázat, ugyanis körülbelül ennyien lehetnek.

Később visszatértünk a gyanús házhoz, ahol a bulizók durván elküldtek bennünket. A szomszédok azonban szóba elegyedtek munkatársunkkal, és első lendületből ugyan indulatosan, de lassanként megenyhülve elmagyarázták, hogy miért szavaztak a Fideszre, és tettek volna így hús nélkül is.

- Mit akarnak?

- Önök voltak szavazni?

- Maguk Márki-Zay emberei!

- Miért gondolják, hogy az ellenzék küldött bennünket?

- Mert a Fidesz újságírói nem jönnének ide.

Az ellenséges indítás után, beszédessé váltak a születésnapi buli mellett lakók, a húsosztogatást firtató kérdésünkre például így reagáltak: 

„Miért lenne baj? A választás napján van egy kis mulatság, na és. Nem kell nekünk hús, anélkül is a Fideszre szavaztunk, akár csak négy évvel ezelőtt” – kerülte meg az asszony a kérdést. Mellette álló fia pedig már sorolta is, hogy miért volt egyértelmű, hogy hova húzzák az ikszet: „Nem akarunk háborúba menni. Nem akarom, hogy az anyukám sírjon. Magának van családja? Maga sem szeretné a fiát siratni.”

Egy másik férfi elő is kapta a telefonját, és már vette is a beszélgetésünket azzal, hogy rögzítse, hogyan zaklatjuk az itt élőket. Miután azt tisztáztuk, hogy szó sincs zaklatásról, ha nem akarnak velünk beszélgetni, akkor elmegyünk, megenyhültek a „buliszomszédok”. Anya és fia teljes egyetértésben magyarázták, hogy nem szorulnak rá a húsra, de a krumplira sem, amivel máskor gyanúsítgatják őket, pontosan tudják, hogy kire számíthatnak.

„Van rendes munkánk, van fizetésünk” – mondja az asszony, a fia pedig még a háborúról beszél, arról, hogy a Márki belevinné az országot a katonáskodásba, szokták nézni a tévét. Miután azt azért tisztáztuk, hogy egyetlen ember sem akarhat háborút, semmi logika nincs abban, hogy bárki is vágóhídra hajtsa még a saját családtagjait is, akkor előjött a gázcsapok elzárása.

„Ne nézzen bennünket birkának senki, nem vagyunk buták, ahogy azt a Márki-Zay állítja rólunk”

Ezután terítékre kerültek a helyi ügyek is. „Tizenkét év könyörgés után lett köves út, már nem kell sárban bejárnunk” – hozza az egyik példát az asszony, de az ellenzéki csoportba bevett Jobbikot is úgy emlegetik, hogy pár éve még külön osztályba járatták volna a cigánygyerekeket, de masíroztak is városrészben pár évvel ezelőtt. Márki-Zay Péterrel soha nem találkoztak, igaz, Lázár Jánossal sem sokat, de az őt támogató helyi képviselőkkel igen.

„A helyi ellenzéki képviselő is csak kihasznál bennünket, kifizette az egyik család közműtartozását, és kiposztolta a Facebookra. Mindenkinek a kampányban vagyunk csak jók, el kellene zavarni mindet” – erre lyukadnak ki a beszélgetés végén.

A szavazókörben ugyan kevesebben mentek el szavazni, a részvételi arány elmaradt a makói átlagtól, de a voksolók 80,14 százaléka Lázár Jánosra adta le a szavazatát, aki az egész körzetet simán nyerte Márki-Zay Péter előtt.