Az elmúlt 30 év legsúlyosabb vereségét szenvedte el ez az oldal – vágott bele a választások eredményét értékelő monstre beszédébe Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke a párt szombati politikai tanácskozásán.

A “valójában megrendítő” vereséggel szerinte nemcsak a pártok, hanem a szabadságra, az európai polgári eszméket képviselő, polgári Magyarországra vonatkozó igény is vereséget szenvedett – mondta a több mint egy órán át tartó monológ elején a politikus.

Szerinte a következő időszakban csak az a biztos, hogy zavaros hetek jönnek,

Jönni fog a bunkósbot, ahogy ez illik,

és kínos csend, bűnbakképzés és szerecsenmosdatás is lesz, de szerinte fontos szem előtt tartani – és itt következett az első plasztikus hasonlat –

Ha leég a kisvárosi zeneiskola, és oltjuk a tüzet, nem az a fontos, hogy a mi kislányunk volt a legjobb zongorista.

Ezzel saját pártjára utalt, ami szerinte a vereséget szenvedett ellenzék legnagyobb pártjává vált. Ezt lokális sikernek nevezte, megjegyezve azonban hogy “elsősorban osztozunk abban, ami a mi oldalunk kudarca”.

Az ellenzéket egy ostromlott várként írta le, a politika és a harcászat párhuzamait kiemelve, “vannak ideák és tervek és van az anyagi valóság”. Szerinte a választás idején nem egy-egy frontvonal állt egymással szemben, hanem az Orbán-kormány 12 éve alatt teljesen ostromzár alá került az ellenzék. Az Orbán-rendszer ellenzéket szorító erejét négy elemben látta:

• az államhatalom közvetlen használata az ellenfelekkel szemben,
• a választási törvény, ami az éppen hatalmon lévők érdekeit szolgálja,
• az iszonyatos anyagi és infrastrukturális különbség, amiben az ellenzék “rongyos gárdaként” küzdhet csak,
• a nem demokratikus nyilvánosság, a hatalom érdekét szolgáló a közszolgálati és más sajtó.

Szerinte ebből az ostromgyűrűből kell kitörni, példaként pedig a pozsonyi csatát, a nándorfehérvári küzdelmet és Eger ostromát hozta, a hit erejét emelve ki.

Az ellenzéki világról azt mondta, hogy “kedves, demokratikus diffúz rendszer”, ami nem tud rendszererőt szembeállítani a kormánnyal, és bár vannak hősök és jó csapatok, akik saját erejüket, pénzüket, családjukra szánt idejüket áldozták, amiért köszönet illeti őket – ekkor kapta az első tapsot – de

olyan csatában maradtunk alul, amiben nem jó eséllyel indultunk.

A küzdelmet azonban folytani kell, közölte, majd értékelte a “politikai trubadúrok” vereség utáni javaslatait, például, hogy az ellenzéki képviselők ne vegyék fel a mandátumot. Ez szerinte nem helyes, hiszen azt jelentené, hogy lemondanának a fegyvereik egy részéről – tért vissza a harcászathoz.

A választással kapcsolatban szerinte négy alapkérdés merül fel:

• Akart-e győzni az ellenzék? – szerinte ez a felvetés vérlázító és demoralizáló, Karácsonnyal és Jakabbal példálózott, akik végig kitartottak (erről Márki-Zay Péter legutóbb a Népszavának nyilatkozott, itt olvashat róla – a szerk.);
• Nem volt helyes, hogy együttműködött a hat párt? – szerinte de, ez egy megőrzendő eredmény, a hat pártot “ilyen-olyan módon együtt kell tartani, sőt” – itt közbeszúrta, hogy 10 olyan választókerület volt, ahol az ellenzékhez közel álló jelöltek is elindultak, enélkül, viszont győzött volna az ellenzék – amivel feltehetően az együttműködés bővítésére utalt;
• Volt-e alternatív ellenzék? – nem, szerinte az Orbáni önkény alternatívájába mindenki beletartozik a jobbközéptől a szabadelvűekig;
• Hogyan sikerült az előválasztás – felemásan, ezt hiába tekintették ezt sokan csodafegyvernek, sok tanulsága van annak szerinte, hogy hogyan és mire használták.

Utóbbit részletesebben is elemezte, úgy vélte, hogy az előválasztás ugyan feloldotta a jelöltek állításának konfliktusát, de hiába várták, hogy az előválasztáson részt vevők sokasága majd a választáson is számottevő lesz, "ez már október 23-ra elporladt".

Kitért arra, hogy vajon a legjobb jelölteket sikerült-e az előválasztáson kiválasztani. Itt kettéválaszotta az egyéni jelölteket – akik végső soron az őket megválasztóknak felelősek – és a kormányfőjelöltet – aki viszont a parlamentnek tartozik majd felelősséggel. Azt mondta, hogy pár kivételtől eltekintve nem sikerült a legjobb jelölteket kiválasztani, és beszéde logikája alapján a kormányfőjelölt nem tartozott a kivételek közé.

A választásnak szerinte három főszereplője volt,

• az aktivisták, akik “elképesztőek voltak”;
• a pártok, akik együttműködése nagyszerű és folytatandó, de egy bizonyos szinten nem tudott tovább lépni “már közös volt a ház, de még nem volt közös az álom”, sokkal stabilabb egység kell szerinte;
• a jelölt, aki megszemélyesíti a kampányt, és övé a végső döntés.

Gyurcsány utóbbi esetében hangsúlyozta, hogy nem a személyről, hanem a szerepéről beszélt, “a helyzetről, amiben a mi jelöltünk volt”, amibe már az előválasztás után belekerült, hogy már akkor elvesztette szerinte a győzelmi esélyt.

A jelölt, vagyis Márki-Zay sikerét – akinek nevét egyszer sem ejtette ki száján – szerinte három dolog korlátozta:

• olyan nincs, hogy baloldali közösség jobboldali jelöltet indít, “ez az önazonosság feladása”;
• nem volt mögötte politikai szervezet, háttér, "toronyházat sem építünk 10*10 centiméteres fahusángra";
• "öngyilkosság", hogy a jelölt azt a célt tűzte ki, hogy leváltja az ellenzéket, aminek az élén győznie kellene.

Mindezt Gyurcsány szerint tudta az ellenzék, mégis megszavazta a jelöltet, de ő nem a választót hibáztatja, hanem menti a jelöltet. Emlékeztetett, hogy egyvalaki mondta, hogy "ezzel a háttérrel ez a jelölt alkalmatlan, aki Dobrev Klára volt", Gyurcsány egyedül az ő nevét (illetve még a sajátjár, sokszor, lásd később) említette a beszédben.

Aminek a leghangsúlyosabb része az volt, amikor a DK elnöke a gyurcsányozásnak igyekezett pozitív értelmet adni.

Másfél évtizede sebeznek vágnak, eddig nem tudtak megölni, most azt mondják nem először, hogy kövessek el én öngyilkosságot. Megfontolom… megfontoltam: nem.

– jelentette ki, közben színpadiasan lehajtva fejét.

Gyurcsány szerint a gyurcsányozás valójában nem tulajdonnév, hanem jelző, ami azt a magatartást írja le, hogy hogy valaki “az istennek nem akar elmenni itt van, és küzd, és csinálja húsz év óta”, aki megölhetetetlen, kitartó, küzd, viszonylag sikeres pártot is szervezett, és időnként azt is elismeri hogy hibázott.

Akarjatok Gyurcsányok lenni, legyetek Gyurcsányok!

– szólította fel híveit, hozzátéve, hogy akik menekülnek a gyurcsányozás elől, azoknak azt üzeni, hogy elkéstek, mert mindeki megkapja, aki vele kapcsolatba került, vagy csak látta, és még "hamvaiból is marad, szellemként".

Szerinte Orbán szájából a Gyurcsányozás politikai kérdés, és a gátlástalanság megnyilvánulása, az ellenzék részéről viszont silányság mind intellektuálisan, mind erkölcsileg, és küzdeni fog ellene.

A jövőről szólva azt mondta, pár hét, pár hónap múlva nyugodt lesz a helyzet, de el kell dönteni hogy miként kell viszonyulni a kormányhoz, amiről azt mondta,

Magyarországnak törvénytelen kormánya van… ami tönkretette a hazánkat

és ezt szerinte nem minden alkalommal ki kell mondani. “Olyan népként néznek ránk, ami a világ mostani nagy kérdéseiben önemésztő önpusztító önmagára szégyent hozó politikát csinál”, amit egy törvénytelen kormány kényszerít rá, és ez ellen kell küzdeni - mondta.

Gyurcsány szerint világos egyértelmű karakteres politikát kell követni, ami “nem kicsivel jobb a kormánynál, hanem más”, és erre nem alkalmas az a politikus, aki utálja a pártokat. “Az menjen el szakácstanfolyamra”. Beszélt még messiásvárásról és a túl sok ellenzéki pártról is.

Az ellenzék szerinte nagyon színes, de nem elég egységes és szervezett, és nem elég mély. Szükség van szerinte a közösségi világra és terekre, hogy sokan osztozhassanak a közös igyekezetben, “hogy jó hazát teremtsünk”. Erre kíván erőforrásokat biztosítani legnagyobb frakciónként a DK.

Vigyázni kell egymásra üzent a hat pártnak, "kevesebb önzés és több közös felelősségvállalás, mert ha nem így lesz a haza sem fogja túlélni".

Küzdeni fogunk tovább, bennünk e tekintetben bízhatnak, tesszük, merjük, tudjuk, a hazáért meg a köztársaságért.