Tetszett a cikk?

Ukrajna budapesti nagykövete, Ljubov Nepop nyílt levelet juttatott el szerkesztőségünkhöz, amelyben Vidnyánszky Attila, A Nemzeti Színház igazgatójának korábbi nyilatkozatára reagál.

Mély megdöbbenéssel olvastam Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója nyilatkozatát, amely szerint a Margitszigeti Szabadtéri Színpad Valentina Lisitsa koncertjének lemondását „katasztrofálisnak és hibás történetnek tartja”, és amelyben ezzel kapcsolatban „az orosz kultúra értékeiről és az orosz művészek nagyságáról” beszél.

Véleményem szerint éppen Vidnyánszky álláspontja katasztrofális és hibás.

Valósággal sokkol, amikor valaki a kultúrát még mindig megpróbálja a politikán kívül helyezni, amivel valójában lehetővé teszi Oroszország számára, hogy tisztára mossa a szennyesét, elfeledtesse az ukránok ezreinek megerőszakolását és meggyilkolását a „nagy orosz kultúra” által.

Ami Valentina Lisitsa koncertjét illeti. Mindenekelőtt ismételtem, megköszönöm a Margitszigeti Szabadtéri Színpad kiállását és támogatását. Valentina Lisitsa olyan ember, aki nyíltan támogatja az Ukrajna elleni orosz agressziót. Az ún. Donyecki Népköztársaság útlevelével rendelkezik, amelynek területe Ukrajnához tartozik, de Oroszország 2014 óta megszállva tartja. Idén május 9-én ez a személy az orosz hadsereg által megsemmisített Mariupol ukrán lakosainak csontjai fölött tartott koncertet a város orosz megszállás alatt levő részén. Vidnyánszky úr szerint ez a politikamentes „nagy orosz kultúra”?

Lemondta egy zongorista fellépését a Margitszigeti Színház, mert Mariupolban adott koncertet

Valentina Lisitsa május 9-én, a győzelem napján lépett fel az oroszok által elpusztított és megszállt városban.

És vajon mit szól Vidnyánszky úr ahhoz, hogy az orosz hadsereg megölte Okszana Svec ukrán színésznőt, Maksz Levin ukrán fotográfust, Vira Hirics ukrán újságírót és sok más embert, akik még megmutathatták volna a világnak, milyen az ukrán kultúra? Mit mond azoknak a színészeknek, énekeseknek, költőknek, íróknak, akik ma Ukrajnát védik? Nekik nincs más választásuk – ahelyett, hogy az ukrán kultúra hírét vinnék a világban, ma fegyverrel kénytelenek megvédeni az ehhez való jogukat, mert Oroszország mindent el akar venni tőlük: az országukat, a szabadságukat, az életüket.

A művészet soha nem állt és nem áll a politikán kívül.

A művészeket követik, rajonganak értük, morális tekintélynek tartják őket. Amikor Angelina Jolie Lvivbe látogatott, hogy támogassa az ukránokat, akik a hazájukat védik, ezzel a tettével egyértelműen kinyilvánította álláspontját. Amikor a Pink Floyd felveszi a repertoárjába a Hey Hey Rise Up [Oy u luzi chervona kalyna] ukrán műdalt, amelyik manapság az orosz invázióval szembeni ukrán ellenállás szimbóluma lett, akkor Ukrajnát támogatja. Amikor megjelenik a Békehimnusz Ukrajnáért 21 magyar zenésztől – akkor ők is egyértelműen állást foglalnak.

Ljubov Nepop budapesti ukrán nagykövet
Reviczky Zsolt

Mit csinálnak eközben az orosz művészek? Hallgatnak, vagy nagygyűléseken támogatják Putyin háborúját Ukrajna ellen.

Amikor önök a színpadon egymás mellé állítják az orosz és az úgynevezett ukrán művészeket, akik az orosz és az ukrán zászlók előtt ölelkeznek, akkor megfogalmazódik bennem a kérdés ezekhez a művészekhez és szervezőkhöz, hogy vajon milyen békét támogatnak? A béke orosz változata – Ukrajna megszállása, azok megsemmisítése, akik ellenállnak és harcolnak a függetlenség és az államiság megőrzéséért. Az ukrán változatban – Ukrajna megtartása, amihez az orosz katonaság kivonulása szükséges az ukrán területekről. Ha Oroszország nem fog lőni, vége lesz a háborúnak. Ha Ukrajna nem fog lőni, vége lesz Ukrajnának, mert megszűnik a létezése. Mindkét esetben béke lesz, de másként. Azaz, teszem fel a kérdést, önök szerint kinek is kellene letennie a fegyvert? Milyen béke mellett állnak ki?

Nem lehet egy pajzsra emelni az áldozatot és a gyilkost. Nem szabad azt az érzést kelteni azokban, akik erőszakolnak, kínoznak és megölik a népemet, hogy lehet egy színpadra állitani az orosz és az ukrán művészeket, akik megölelik egymást, és ezzel elfelejteni és megbocsájtani minden elkövetett orosz bűnt. Ennek a támogatása nem más, mint Oroszország büntetlenségének támogatása, s ezáltal biztatás a bűntetteinek folytatására.

Vidnyánszky Attila
MTI / Czeglédi Zsolt

Ukrajnának nagy szüksége van Magyarország támogatására. Megtehetik ezt kulturális vonalon is. Hívják meg az ukrán művészeket, azokat, akik ma Ukrajnában vannak, akiknek szintén szükségük van az önök segítségére, érezniük kell, hogy Magyarország művészvilága mellettük van. Mindenkihez ezzel a kéréssel fordulok – a Nemzeti Színházhoz, a Zeneakadémiához, a Papp László Budapest Sportarénához, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemhez. Mindenkihez.

A nagykövetség kész közvetíteni az ukrán művészek irányába, akik készek fellépni Magyarországon. Tegyék ki a színpadra a magyar és az ukrán zászlót – és a magyar és az ukrán művészek szólítsák fel együtt Oroszországot a háború befejezésére, Ukrajna területének elhagyására és békére.

Ha az orosz művészek támogatni akarják Ukrajnát – megtehetik ezt. Ehhez fel kell hagyniuk a hallgatással. Egyértelművé kell tenniük, hogy a béke melyik változatát támogatják. A hallgatás – nem Ukrajna támogatása. Legyünk ebben őszintén saját magunkkal. Ne bátorítsuk ezt a hallgatást olyan frázisokkal, hogy a művészet kívül van a politikán, hogy a nagy orosz kultúra kívül van a háborún.

És végezetül. Ukrajnában születni, sőt időnként egy ideig Ukrajnában élni nem mindig jelenti ukrán művésznek lenni és Ukrajnát támogatni. Ám amikor az országot, amelyikben születtél, éltél vagy élsz, könyörtelenül megtámadja és lelövi a népét az alattomos ellenség – akkor mindenkinek állást kell foglalnia.

Sajnos nem tudjuk visszahozni az élők sorába azokat az ukránokat, akiket a „nagy orosz kultúra” leszármazottai az orosz hadsereg soraiban fegyvert fogva megöltek, a Bucsa, Irpiny, Borogyanka és a többi ukrán város tömegsírjaiba dobtak, akiket lebombáztak a mariupoli színház épületével együtt.

Lehet, hogy a meggyilkolt ukrán gyermekek között voltak a világkultúra leendő nagy csillagai is. Gondoljanak rájuk, amikor a politikán kívüli orosz művészetről beszélnek. Gondoljanak erre, és ne fogadják el a művészek hallgatását, ne adjanak teret a „művészet a politikán kívül” ideológiájának, amellyel ezt a hallgatást megmagyarázzák. A hallgatás öl, mert megengedi, hogy a gyilkolás folytatódjon.

Ljubov Nepop

Ukrajna budapesti nagykövete

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!