Az 1200-1300-as évektől napjainkig átívelő időszakról szólt az a keddi beszélgetés, amelyben Oroszország Ukrajna elleni inváziójának hátterét próbálta megfejteni Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő, Hetényi Zsuzsa irodalomtörténész és Spiró György író a CEU "Hogyan jutottunk ide? - Az ukrajnai háború kulturális előzményei című keddi konferenciáján.

Spiró György

Fazekas István

Sz. Bíró Zoltán az előadásában emlékeztetett arra, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök 2021 nyarán kiadott írásában már jóval a háború kirobbantása előtt értekezett arról, hogy vajon van-e ukrán identitás. Putyin válasza a kérdésre nem volt, azonban érvei a szakértő szerint gyenge lábakon álltak, a kérdés felvetése viszont jogos. Sz. Bíró előadásában levezette, hogy a mai Ukrajna területén a többi országhoz képest nagyon későn vált el egymástól a nemesi, illetve a paraszti réteg, akik között nyelvi és kulturális szakadék is kialakult.

Sz. Bíró Zoltán kiemelte, az oroszok csupán hódító háborúik révén találkoztak azzal a ténnyel, hogy tőlük nyugatabbra politikai, gazdasági és kulturális értelemben sokkal fejlettebb társadalmak élnek az orosz cári rendszernél. Példaként hozta fel a városok rendszerét, amik Európában jogokat biztosítottak polgáraiknak a hatalommal, illetve a többi várossal szemben való érdekérvényesítésre, Oroszországban azonban a városoknak csupán funkcionális szerepük volt, például katonai.

Ukrajna mint olyan – idézte fel a szakértő – először az első világháború után kapott lehetőséget arra, hogy mint nemzetállam próbáljon helytállni, azonban az évszázados elnyomás miatt nem tudtak működőképes államot kiépíteni.

YouTube/Central European University

Hetényi Zsuzsa a konferencián felidézte, hogy Makszim Gorkij orosz író a bolsevik forradalom idején újságot adott ki, amiben a bolsevikok erőszakos fellépését is kritizálta, azonban ellenvéleményeket is megjelentetett. Az egyik ellenvélemény szerint a bolsevizmus elleni küzdelemmel Gorkij csupán a néplélek ellen harcol, mert – a vélemény írója szerint – az oroszok messiásnép, aminek feladata, hogy minden más nép előtt haladjon.

Hetényi értékelése szerint ebben a véleményben benne van a mai orosz propaganda arca, a messianizmus is. Az irodalomkutató felemlegette, hogy van egy elmélet, amely Moszkvát tartja a harmadik Rómának (a Római Birodalom és Bizánc után a következőnek, amely képes képviselni az igazi keresztény vallást). Hetényi mlékeztetett arra, hogy ezt – az egyébként a mai napig is meglévő – elméletet 1520-ban egy szerzetes jegyezte le, és a mai napig meghatározza az orosz birodalmi gondolkodás mibenlétét.

Az irodalomkutató ezt követően a messiásszerepről azt mondta, az oroszok számára ez azt jelenti, hogy egyesíteniük kell a nyugati és a keleti világot, hiszen a kettő között van országuk. Kiemelte azonban, hogy mindennek az irodalmi és kulturális alapja szinte teljességgel hiányzik az orosz társadalomban, hiszen mind a reneszánsz, mind a barokk kimarad a mai Oroszország területén, elnyomta azt a mindenkori orosz állam.

Hetényi Zsuzsa az oroszok kiemelkedő jellemvonásaként mutatta be az utópisztikus gondolkodást, vagyis azt, hogy megvalósíthatatlan terveket kovácsolnak.

YouTube/Central European University

Spiró György író szerint az orosz birodalom legkésőbb Napóleon kiszorítása után felismerte, hogy lemaradásban vannak Európához képest. Az orosz vezetők a napóleoni háborúk után arra jutottak, hogy folytatni kell hódító háborúikat, ameddig csak lehet. Spiró szerint „ugyanaz a világháború folyik” napjainkban is, mint amit Napóleon elkezdett.

Az író eszmefuttatása szerint azonban Oroszországban a vallás volt a kulcsa mindig a nép irányításának. Felidézte Napóleon felismerését, amit az oroszok is átvettek, miszerint hogy a zsoldos hadsereg helyett népi hadsereget kell verbuválni, akik készek akár meghalni is országukért. Spiró szerint ahhoz azonban, hogy a mindenkori vezetői réteg biztosítsa magának a hatalmat, az egyénnek tilos volt fejlődnie – nem úgy, mint Nyugat-Európában.

A történelmi, illetve az irodalmi háttér bemutatása után Sz. Bíró Zoltán arról beszélt, hogy Oroszországban kifejezetten nehéz mérni az Ukrajna elleni háború valós támogatottságát, hiszen a három nagy orosz közvéleménykutató közül kettő a Kreml kezében van, azonban a megmaradt egyetlen független közvéleménykutatónak sem beszélnek szívesen véleményükről az emberek.

A szakértő szerint az orosz és ukrán társadalom közti egyik fontos különbség, hogy míg Ukrajna a Szovjetunió felbomlása után elindult a modern politikai közösség felé, addig Oroszországban az állami propaganda hatására a birodalmi tudat erősödött meg. Sz. Bíró szerint ebből a birodalmi tudatból fakad az is, hogy az orosz társadalom egy része úgy véli, joga van beleszólni, hogy éljenek a korábban a Szovjetunióhoz tartozó, ám mára független országok lakói.

Sz. Bíró Zoltán arra az általa történelmi félreértésként említett jelenségre is emlékeztette a hallgatóságot, amikor 2014-ben, a Krím annektálását követően az oroszok abban reménykedtek, hogy Ukrajna keleti régiói (Luhanszk és Donyeck megye) önként csatlakozik az Orosz Föderációhoz. A szakértő szerint ez azonban hiú ábránd volt.

YouTube/Central European University

A konferencián szóba került az Oroszországban újraéledő Sztálin-kultusz is. Sz. Bíró ezzel kapcsolatban furcsa dologra hívta fel a figyelmet: mint mondta, bár jelenleg Oroszországban az számít anomáliának, ha valaki kritikát fogalmaz meg Sztálinnal szemben, azonban jelenleg többen istenítik a volt kommunista vezért, mint ahányan az orosz kommunista pártra szavaztak a legutóbbi választásokon. Szerinte Oroszországban így kétféle sztálinizmus van: az egyiket a kommunizmusban hívő idősek képviselik, míg a másik sztálinista tábor azokból áll össze, akik Putyint támogatják.

A teljes konferencia itt nézhető vissza:

CEU Határtalan Tudás: Hogyan jutottunk ide? Az orosz-ukrán háború kulturális előzményei

(null)