A Halálpaneltől a párttitkár álmáig - a szocializmus „felhőkarcolói” Magyarországon
A hatvanas évek végétől kezdtek feltünedezni országszerte a hol magasnak, hol toronyháznak nevezett épületek, volt olyan város, ahol csak egy épült ezekből, máshol több is. Az alábbiakban sorra vesszük a legismertebbeket közülük.
Már a boldog békeidőknek is nevezett századfordulós korszakban is megkísértette a magyarokat a felhőkarcoló-építés szelleme, ekkoriban még az amerikai, azon belül is a New York-i példák lebegtek a korabeli budapesti álmodozók szemei előtt. 1912-ben, a Magyar Mérnök és Építész Egylet felhívására született meg az első magyar felhőkarcoló terve, ez lett volna a napjainkban a Corvin Áruház által elfoglalt telekre szánt Újságpalota. Ám attól, hogy valamiről tervet készítenek még nem biztos, hogy meg is épül, ez történt ebben az esetben is, közbe jött egy háború, Trianon, gazdasági válság, így a dologból nem lett végül semmi.
Ugyanez volt jellemző a két világháború közötti időszakra is, amikor sorra születtek az ambiciózus tervek a főváros látképének átalakítására, hogy csak néhányat említsünk, ott volt a Magyar Történelem Tornya, a Gerbeaud-palota, vagy a Városháza új épületére készített számtalan terv. Ezen elképzelésekben az a közös, hogy nem valósultak meg, ellenben azzal a vöröstéglás épületegyüttessel, amit ma az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság székházaként ismerünk. Ez volt az ország első, ráadásul amerikai mintára épült toronyháza. Az épületet vasbetonból és részben bauxitbetonból építették, ami nem használt a tartósságának, ugyanis ezek az anyagok az idő előrehaladtával képesek igen rendes szilárdságveszteséget produkálni, aminek a vége az utólagos megerősítés, vagy a bontás. Ez lett a sorsa az első magyar „felhőkarcoló” toronyrészének is, az 1970-es évekre elbontották.
A második világháború utáni időszak építészeti elképzeléseit már nem New York, hanem Moszkva ihlette, ezeket a kommunista vezetés olykor direktívák formájában is a szakemberek tudtára adta. Az elvárások hatására megint nagy mennyiségű terv született, talán a legfeltűnőbb mind közül a sztálinbarokk jegyeit látványosan magán viselő Központi Kultúrpalota koncepciója volt. Szerencsére ezekből sem lett semmi.
És így érkeztünk el történetünk valódi kezdetéhez, az 1960-as évek végéhez, amikor már lassan 15 éve nagy erőkkel zajlik a magyarországi lakhatási válság megoldásának tekintett panelprogram, azaz a lakótelepek kialakítása.
Mielőtt belevágnánk az épületek mustrájába, érdemes tisztázni, hogy mi a különbség a magasház és a toronyház között. Egyes elképzelések szerint magasház az az épület, amelynek magassága 30 és 60 méter közé esik, illetve toronyház az, amelyiké 60 és 95 méter között található. Egy 1973-as tanulmány viszont szinonim fogalmakként kezeli a kettőt, a közbeszéd pedig ahogy esik, úgy puffanik alapon nevez el épületeket. Például az „Újszegedi toronyház” magassága a 60 métert sem éri el, míg a Közép-Európa legmagasabb lakóházának titulált hajdani, 85 méter magas pécsi épületet mindenki csak „magasház” néven ismerte, úgyhogy a névhasználatban semmiféle következetességet nem érdemes elvárni.
Érdemes még megjegyezni, hogy a magasházak sem egyik pillanatról a másikra bújtak elő a földből, hanem egy nagyon heves szakmai vita közepette születtek meg. Ebben a vitában a formaiság kedvelői és a funkcionalitás hiányolói feszültek egymásnak. Magyarra fordítva arról volt szó, hogy egy magasház építését nem biztos, hogy elegendő annyival indokolni, hogy remekül fog ott kinézni, hanem jó volna, ha a sima városképalakító jellegén túl más szempontokat is figyelembe vennének, pl., hogy kell-e oda arra a konkrét pontra egyáltalán magasházat építeni. A vitát, mint úgy általában, ezúttal is a politika döntötte el és a különféle rendű-rangú pártfunkcionáriusok úgy gondolták, hogy bőven elég, ha a magasház csak jól néz ki.
Az alábbiakban megépülésük sorrendjében tekintjük át a legfontosabb hazai „felhőkarcolókat”.
Miskolci toronyház
Az ország első magasházaként építették 1968-ban ezt a 70 méter magas, hivatalosan 18 emeletes lakóépületet, amit a helyiek csak „húszemeletesként” emlegetnek. Kezdetben a város elitje lakott itt, mérnökök, rendőrtisztek, sőt, az épület két tervezője, Nagy Zoltán és Rózsa Sándor is itt kapott lakást. Idővel azonban a ház megítélése megváltozott, Pokoli torony, Halálpanel, hogy csak kettőt mondjunk a 90-es években elterjedt „becenevei” közül. Ennek oka egyrészt az volt, hogy az épületbe könnyű volt bejutni és ennek következtében nem kívánt népszerűségnek örvendett a toronyház a város öngyilkosai körében. A későbbiek folyamán a rossz reputáció miatt a lakások értéke is zuhanni kezdett, a korábbi elitet a kétes egzisztenciák kezdték felváltani, gyakori a kábítószerkereskedelemből, prostitúcióból kerekedő balhé arrafelé. Jellemző az ott kialakult állapotokra, hogy kollégánk még ifjú miskolci újságíró korában készített riportot az épületről és ahogy próbálta bejárni a házat, az egyik emeleten egy ló jött vele szembe.
Az önkormányzat tulajdonában álló épületből akartak már apartmanházat csinálni, a legutóbbi hírek szerint viszont a városvezetés inkább már szabadulna tőle, tavaly év elején még 560 millió forintért árulták.
Gyöngyösi toronyház
Különösen a kisebb vidéki városok esetében érdekes kérdés, hogy miért épültek toronyházak a területeiken. A 70-es években gombamódra szaporodó vidéki magasházak jelenségét a többség betudta az egymással rivalizáló tanácselnökök és egyéb pártfunkcionáriusok presztízsharcának. Hogy ennek eredményeképpen épült-e meg Heves megye legmagasabb épülete? Nem tudhatjuk biztosan, de tény, hogy 1971-ben elkészült és az építése során a miskolci tapasztalatokat is felhasználták. A ház műszaki állapota még most is rendben van, a lakóközösség összetartó és láthatólag a város is büszke az épületre.
A lakók például 2016-ban saját maguk rendeztek ünnepélyt az épület fennállásának 45. évfordulójára. Ugyan az ezzel kapcsolatos videóban elmondták, hogy az 50. évfordulóra valami igazán nagyot szeretnének csinálni, ám az ezzel kapcsolatos terveket vélhetően elvitte a Covid.
Debreceni toronyház
Az 1973-ban felépült, 79 méter magas debreceni toronyház esetében is többféle elképzelés létezik az emeletei számáról, van, aki húszemeletesnek hívja, hivatalosan huszonkét emelete van, de a toronyházat múzsájának tartó Bereményi Géza szerint – és nincs egyedül ezzel a véleményével – huszonnégy emelettel rendelkezik. A Nagyállomás mellett elhelyezkedő toronyház több szempontból is különlegesnek volt mondható, egyfelől a tetején a kiváltságosok kétszintes lakásokat kaphattak, másrészt pedig volt saját mozija, a Híradó Mozi, amit egy időben Toronyház Moziként is emlegettek.
Az előbbi név ne tévesszen meg senkit, ugyan az eredeti cél valóban az volt, hogy a Nagyállomás utazóközönségét képbe hozzák a világ történéseivel és ezért non-stop ment a moziban a filmhíradó, ám előfordultak matinéidőpontok is, amikor az épp népszerű játékfilmeket is megtekinthette a nagyérdemű utazó, vagy toronyházi közönség. A mozi helyén ma a városi tévé szerkesztősége található.
A salgótarjáni „garzonház”
Nógrád megye legmagasabb épületét 1974-ben építették, 18 emelettel rendelkezik és mintegy 70 méter magas. A helyiektől kapott becenevéhez hűen jellemzően garzonlakások találhatók benne, ráadásul különlegessé teszi, hogy rendelkezik egy 15 emeletes kistestvérrel, amivel átjáró köti össze. Egy időben, mint a magas épületeknek gyakran, az ikreknek (ez a másik beceneve az épületegyüttesnek) is meggyűlt a baja az életunt emberekkel, akik innen vetették le magukat a mélybe, tíz éve emiatt még haláltoronyként cikkezett a garzonházról a média szenzációhajhászatra nyitottabb része. Az épületeket 2006-ban felújították, ráadásul önkormányzati pénzből, mivel az ikrek a városháza tulajdonát képezik és a benne lévő lakásokban, legalábbis 2006-ban még nehéz anyagi helyzetben élő, többnyire idős emberek laktak.
Mindezek mellett a nagyobb testvér épületében tartottak már lépcsőfutóversenyt is, ez egy spéci tűzoltó sportág és annyi a lényege, hogy ki jut fel hamarabb teljes felszerelésben a lépcsősor tetejére. Ez a salgótarjáni garzonház esetében 320 lépcsőfok megmászását jelenti.
A szolnoki toronyház
Magyarország jelenleg álló legmagasabb lakóépülete az 1975-ben felhúzott, 24 emeletes toronyház, a maga 81 méterével. Persze itt is van azért némi trükk az emeletekkel, a lift csak a 22.-ig jár, illetve az utolsó lakott szint is itt található, feljebb már csak irodák vannak és az épület legtetején az amatőr csillagászok fontos találkozópontjának számító csillagvizsgáló.
Tavaly a Blikk készített riportot az épületről és sikerült a stábnak beszélniük a 22. emelet egyik lakójával is, aki elmondta a lap munkatársainak, hogy milyen az ország legmagasabban lakó emberei közé tartozni. Béresné Erzsébet nagyon dicsérte a kilátást és elmesélte azt is, hogy innen lehet a legjobban látni az augusztus 20-i tűzijátékot. Ugyanakkor beszámolt a magaslati élet hátrányairól is, például egy rendesebb vihar idején lehet odafent a háznak akár félméteres kilengése is, a légkondi meg kötelező, mert nélküle nagyon meleg lenne a lakásban, hovatovább a liftek is hajlamosak elromlani, ám Béresné elmondása szerint eddig csak egyszer fordult elő olyan, hogy egyik felvonó sem működött.
A víztoronyház Újpalotán
Ennek az 1975-ben épített, 71 méter magas, 18 emeletes épületnek az esetében a fentebbi magasház vita során elhangzott formai és funkcionalitással kapcsolatos meggondolásai is érvényesültek. A főváros legfrissebb lakótelepét, Újpalotát éppen létrehozó építészeti koncepcióban ugyanis a sok 10-12 emeletes panelház vízellátását is meg kellett valahogy szervezni.
A lakótelep közepébe beleállított víztorony képe meg minden volt, csak éppen esztétikus nem, így jött az az ötlet, hogy mi lenne, ha a vízellátást egy magasház segítségével oldanák meg, így született meg az újpalotai víztoronyház, ami egy jó évtizeden át biztosította is a vizet a környék lakói számára. A víztoronyház építése nem egy halálos áldozattal is járt, egyszer tisztázatlan körülmények között lezuhant a gyorslift, ami két munkással is végzett, máskor pedig egy toronydaru felborulása, egy panel elem ledőlése, gázszivárgás, vagy csak a sima emberi mulasztás is életeket követelt a munkálatok alatt.
A veszprémi húszemeletes
Veszprémről úgy tartják, hogy két belvárosa van, egy történelmi (ez húzódik az Óváros tértől a várig) és egy szocialista (a Kossuth utca környéke). Az utóbbinak a közepén foglal helyett mind a 62 méteres magasságával az 1975-ben átadott „húszemeletes”. Azt rebesgetik, hogy a korszak nagyhatalmú, véreskezű, az országos politikában sem ismeretlen veszprémi párttitkára, Pap János lobbizta ki a toronyház megépítését és állítólag mindezt azért tette, hogy a szocializmus olyan épületet produkáljon, ami magasabb, mint a várdombra épült ferences templom tornya.
A húszemeletes ráadásul nem is húszemeletes, hanem, csak tizennyolc, ugyanis ennyire adott engedélyt a korszakban a hatóság. Ez talán nem lehet független attól a városi legendától, miszerint a toronyház legmagasabb szintjein lakók tiszta időben ráláthattak a korszakban katonai titoknak minősülő szentkirályszabadjai helikopterbázisra.
+1
A pécsi magasház
A Pécs belvárosának határán egykor állt épület, a maga 84 méterével és 25 emeletével méltán volt nevezhető Közép-Európa legmagasabb lakóházának. Ezen a listán viszont azért került a futottak még kategóriába, mert már nincs meg, ugyanis 2016-ban elbontották. Viszonylag közismert, hogy az épületet 1989 végén ki kellett üríteni, mert életveszélyessé vált és utána az elbontásáig lényegében üresen állt. A magasházat a jugoszláv IMS feszített vasbeton vázszerkezeti rendszerrel építették, ennek az a lényege, hogy az előregyártott vasbeton pilléreket és a födémelemeket acélhuzalok kétirányú összefeszítésével kapcsolták össze, ami eredetileg azért lett volna jó, mert megteremtette az elemek rugalmas elmozdulására a lehetőséget és ezáltal az épület mondhatni földrengésállóvá vált. Igen ám, csakhogy a pillérek és a födémek közötti szerelési hézagot ki kellett tölteni valamivel, erre pedig az úgynevezett PU pasztát használták, aminek része egy kalcium-klorid tartalmú adalékszer is. Ezen utóbbi használata pedig végzetes hibának bizonyult, ugyanis megindította az acélhuzalok rozsdásodási folyamatát. A problémát előbb 1983-ban észlelték, majd 1989-ben kiderült, hogy egyes huzalok már el is szakadtak. Ekkor döntöttek az épület kiürítéséről.
A magasház eztán több tulajdonosváltáson ment keresztül, sikeresen megerősítették, ami elvileg a veszélyt megszüntette, ám a lakhatóvá tétele olyan pluszköltségekkel járt, amit senki nem akart vállalni, pedig tervek azért lettek volna a kihasználására. Kollégium, irodaház, pláza, luxusszálloda, kilátó, csak úgy röpködtek az évtizedek során az ötletek, de egyikből se lett semmi, végül pedig az önkormányzat megelégelte a dolgot és elrendelte az épület bontását, az ezzel kapcsolatos munkálatok pedig 2016-ban le is zajlottak.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
