Alaptörvény-módosítási javaslatot nyújtott be a Párbeszéd-frakció az Országgyűlésnek, a változtatás célja, hogy alkotmányos védelmet kapjon az otthon fogalma, a lakhatáshoz való jog pedig az Alaptörvényben rögzített alapjoggá váljon. Az október 10-én benyújtott ellenzéki javaslat indoklása úgy fogalmaz:

a javaslat célja, hogy az emberhez méltó lakhatáshoz való jog az Alaptörvény részévé váljon”.

Ezáltal – folytatódik az indoklás – az állam valós, számonkérhető kötelezettsége legyen a szükséges intézkedések megtétele a hajléktalanság megelőzése, illetve az ehhez szükséges erőforrásokkal nem rendelkezők számára a megfelelő színvonalú lakáshoz való hozzájutás biztosítása érdekében.

Az indoklásból kiderül továbbá, hogy „Magyarországon ma nagyjából 3 millió embert érint a lakhatási szegénység, azaz a magyar lakosság több mint harmada rossz minőségű, az egészségre káros, nehezen fűthető lakásban él, egyáltalán nem rendelkezik emberhez méltó lakhatással, vagy a jövedelme jelentős részét felemészti a lakbér, a közüzemi díjak, illetve a lakáshitel havi törlesztőrészletének megfizetése” – ez az arány ráadásul 1989 óta nem igen változott.

A Párbeszéd azt javasolja, hogy kerüljön bele az alaptörvénybe: „minden életvitelszerűen Magyarországon tartózkodó magyar állampolgárnak joga van az emberhez méltó lakhatáshoz”. Továbbá az, hogy „Magyarország törekszik arra, hogy a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa”, és az is, hogy

az állam az emberhez méltó lakhatás jogát különösen lakáspolitika megalkotásával és a lakásbérleti piac szabályozásával biztosítja.”

Noha kevés az esély arra, hogy a Párbeszéd javaslatát – vagy akár a szintén a parlament előtt fekvő DK-s Alaptörvény-módosítást – egyáltalán napirendre veszik, annak pedig még kevesebb, hogy a kétharmados kormánypárti többség meg is szavazza, ha mégis megtörténne, akkor a törvényszöveg erősen ellentmondásosan viszonyulna a témához,

ugyanis a hatályos Alaptörvény, bár jelenleg is szerepel benne az a mondat, hogy »az állam jogi védelemben részesíti az otthont«, valójában nemhogy a lakhatást mint alapjogot nem ismeri, hanem ellenkezőleg: a hajléktalanságot – »az életvitelszerű közterületi tartózkodást« – nem felszámolni célozza, hanem büntetni rendeli.

A hajléktalanság hatósági üldözését régóta komolyan veszik az Orbán-kormányok, így került bele már a 2013-as negyedik módosítással a szövegbe, hogy az állam, bár törekszik arra, hogy mindenkinek biztosítsa az emberhez méltó lakhatás feltételeit, „törvény vagy helyi önkormányzat rendelete a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében (…) jogellenessé minősítheti az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodást”.

Ezután több önkormányzat – elsőként az akkor még Tarlós István vezette Fővárosi Önkormányzat – élt ezzel a lehetőséggel, és olyan rendeletet hozott, amely sok helyről kitiltotta a hajléktalan embereket. Később, 2018 októberétől az ország minden településének minden közterületén elzárással büntethető szabálysértéssé vált a közterületi hajléktalanság, összhangban az Alaptörvény hetedik módosításába foglalt alapelvvel, amely szerint „tilos az életvitelszerű közterületen tartózkodás”.

A Párbeszéd október 7-án már beadott egy törvénymódosító javaslatot az Országgyűlésnek „a kilakoltatások veszélyhelyzet idejére történő elhalasztásáról”. Ahogy a hvg.hu is beszámolt róla, az előző napon a Párbeszéd több politikusa megpróbált megakadályozni egy V. kerületi kilakoltatást, ám a rendőrök megfogták a képviselőket, és elrángatták őket. Tordai Bence országgyűlési képviselőnek a rendőri intézkedés közben eltört az egyik ujja.

Országgyűlési képviselőket rángattak el a rendőrök egy kilakoltatás elleni tiltakozó akcióról

A rendőrök megfogták a képviselőket, és egyszerűen arrébb rakták őket. Egyikük, a párbeszédes Jámbor András szerint "lehámozták", "kiszedték" őket. Tordai Bencének rendőri intézkedés közben eltört az egyik ujja.

(Nyitóképünk illusztráció)