Az elmúlt tíz év adatai alapján semmi értelme nem volt 12 évre leszállítani a büntethetőség korhatárát, mivel 2013 óta mindössze 131 esetben született jogerős ítélet 14 év alatti gyerekekkel szemben – írja a Népszava az Országos Bírósági Hivataltól kapott információkra hivatkozva.

Elsőre persze ez tűnhet nagy számnak is, de annak tükrében, hogy csak 2020-ban 53 ezer büntetőeljárást fejeztek be jogerősen, már látható, hogy statisztikai szempontból milyen jelentéktelen is valójában. A 10 év alatti 131 eset még a fiatalkorúakkal szemben indított eljárásoknak is töredéke csupán, hiszen a 14-17 éves vádlottak száma 2016-ban 4065, 2020-ban pedig 2327 volt.

A számok nem igazolják a törvény bevezetésének szükségességét, továbbá a nemzetközi, valamint hazai, a gyermekek jogaival foglalkozó civil szervezetek sem támogatják ezt a szigort. Krámer Lili, a Magyar Helsinki Bizottság büntető igazságszolgáltatás program kutatója és projektkoordinátora szerint mindenki számára világos, hogy tenni kell valamit akkor, ha egy 14 évnél fiatalabb gyerek súlyos bűncselekményt követ el, ugyanakkor erre a gyermekvédelmi intézményrendszer továbbfejlesztése jobb megoldás lenne, mint a büntethetőségi korhatár leszállítása.

Krámerrel ért egyet Gyurkó Szilvia gyermekjogi aktivista, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány alapítója és vezetője is, aki elmondta a lapnak, hogy a statisztika nem igazolja azt a feltevést, miszerint egyre erőszakosabbá válnának a gyerekek, sőt a gyerekkorú elkövetők száma évek óta stagnáló-csökkenő tendenciát mutat.

Az Országos Bírósági Hivataltól kapott adatokból kiderül, hogy az érintett gyerekek túlnyomó többségét rablás és kifosztás bűncselekménye miatt ítélték el. Összesen 123 alkalommal született ítélet ilyen bűnesetek miatt. A második legtöbb esetben hivatalos és közfeladatot ellátó személy elleni erőszak miatt született elmarasztaló ítélet, hat alkalommal. 2021-ben egy, tavaly öt ilyen eset volt. A lapunknak küldött adatok alapján emberölésért csak 2022-ben ítéltek el 12-14 éves fiatalokat, összesen két alkalommal. Ami a büntetéseket illeti: a legtöbbször, 88 alkalommal javítóintézeti nevelésre kötelezték a gyerekeket.

Gyurkó szerint ugyanakkor gondot jelent az is, hogy az igazságszolgáltatási rendszer kapacitásai korlátozottak, például túlterheltek a pártfogó felügyelők, valamint a próbára bocsátás során a magatartási szabályok betartásának nyomonkövetése csak korlátozottan megoldható emberhiány miatt. A javítóintézetekben zajló szakmai munka pedig igen eltérő minőségű is lehet, de még ha a lehető legjobb munkát is végzik ott, akkor sem biztos, hogy érdemi változást tudnak elérni, hiszen az ilyen életkorú gyereknél az elsődleges referenciaközeg a család, majd a kortársak, így ha szabadultak az intézetből, a legjobb eséllyel abba a közegbe illeszkednek vissza, ahonnan kiemelték őket.

Gyurkó összegzése szerint hatékony családsegítés és rendszerfejlesztés nélkül az igazságszolgáltatás és a javítóintézetek nem tudnak sikereket elérni – mármint ami a büntetés törvényben meghatározott célját illeti, azaz, hogy se az elkövető, se más ne kövessen el újabb bűncselekményt.