Magyarország lehet az ötödik állam, amelynek nagykövetsége nyílik az izraeliek által fővárosként számon tartott Jeruzsálemben. A világ nagyobbik része szerint Jeruzsálem státusza ennél jóval bonyolultabb. Több tucatnyi könyvet végigböngészhetnénk és citálhatnánk adatokat arról, hogy a nemzetközi jogra hivatkozva melyik fél állítja azt, hogy A) Jeruzsálem Izrael örökös fővárosa, B) Jeruzsálem nemhogy nem Izrael fővárosa, de nem is tartozhat teljes egészében de jure Izraelhez, C) egész Izrael területének jó része (a palesztinok körében népszerű vélemény szerint az egésze) nem tartozhat Izraelhez de jure, de inkább koncentráljunk arra, hogy mit üzen a mostani döntés, mit nyerhet Magyarország, Izrael és milyen kockázatai vannak a lépésnek. 

Jeruzsálem státuszát rettentő érzékenyen kezelik világszerte évtizedek óta. Ennek folyományaként a túlérzékenység és az alultájékozottság jele volt, hogy sokszor még a magyar sajtóban is szembejött a “tel avivi kormány” kifejezést, ami egyszerűen nem létezik. Ez változott némileg, mióta az arab államok egy része az Ábrahám-egyezmények keretében jelentősen javította (vagy egyáltalán kialakította) kapcsolatait Izraellel és a palesztin ügy kikerült a prioritásaik közül, és ebben Donald Trump amerikai elnöknek és vejének, közel-keleti tanácsadójának, Jared Kushnernek elévülhetetlen érdeme van. 

A város másik oldalán

Először is érdemes megnézni, más országok miért döntöttek így. Az izraeli parlament, a Kneszet már 1950. január 23-án döntött arról, hogy a zsidó állam fővárosa Jeruzsálem. 1967-ben négy arab állam (Szíria, Jordánia, Egyiptom és kisebb részben Irak) megtámadta Izraelt. A hatnapos háborúban Izrael nem csak visszaverte a támadó erőket, de elfoglalta Jeruzsálemet, a Jordán folyó nyugati partjának területeit, a Golán-fennsíkot, és Sínai-félszigetet. Vagyis Irakon kívül (hiszen nincsenek közös határaik) az összes támadó féltől jelentős területeket foglalt el.

A kneszet törvényhozói Jeruzsálemben 2019 -ben

MTI / EPA / Atef Szafadi

Guatemala volt az első ország, amely Jeruzsálemben nagykövetséget nyitott 1959-ben, amelyet aztán több követett. Fontos hozzátenni, hogy az izraeli részen, hiszen Kelet-Jeruzsálemet ekkor még Jordánia tartotta ellenőrzése alatt az 1948-as függetlenségi háború óta. Guatemala a város körül kialakuló, egyre hevesebb nemzetközi politikai vita hatására később átköltöztette nagykövetségét Tel Avivba. A 80-as évek környékén Izrael helyzete a nemzetközi politikai színtéren egyre izoláltabb lett. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1980-ban hozott 478-as számú határozatában kérte a tagállamoktól, hogy költöztessék el izraeli nagykövetségeiket Jeruzsálemből. Ennek Costa Rica végül csak 2006-ban tett eleget, néhány héttel később pedig El Salvador. Ettől fogva 2018-ig nem volt külföldi ország nagykövetsége a városban.

A be nem vált receptek városa

Az Egyesült Államok 2018-ban Donald Trump vezetése alatt költöztette át nagykövetségét Tel Avivból Jeruzsálembe. Trump arra hivatkozott, hogy a Jeruzsálem Törvény már 1995-ben megszületett, amikor a Kongresszus egyhangúlag döntött arról, hogy a szövetségi kormánytól az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe költöztetését várják. Előtte azonban az összes amerikai elnök a jogszabály adta kiskaput használva elhalasztotta a döntést. Trump mondatai pedig nem csupán az izraeli jobboldal érzéseit visszhangozták: “Két évtizednyi halasztás után nem vagyunk közelebb egy tartós békéhez az izraeliek és a palesztinok között. Ostobaság lenne azt hinni, hogy ugyanaz a recept most majd más, vagy jobb eredményeket hoz” - mondta Trump 2017 decemberében, mikor bejelentette, hogy az Egyesült Államok Izrael fővárosaként ismeri el Jeruzsálemet és odaköltözteti tel avivi nagykövetségét. 

Trump beszédének évében az oslói béketerv 24 éves, Izrael pedig ekkor már 12 éve kivonult a Gázai-övezetből - különösebb eredményre egyik sem vezetett, a béke továbbra is csak egy agyonhasznált, tartalmatlan töltelékszó maradt a térség lakói számára. Az izraeli társadalom jó része óriási reményekkel tekintett az Oslo utáni időszakban a békefolyamatokra, azok folyamatos eredménytelensége miatt viszont mára a kétállami megoldás szinte kiüresedett szórfordulatnak számít (és nem csak az izraeliek, de sok palesztin számára is, bár ellenkező előjellel).

Nem csoda tehát, ha Trump elnök elképesztő népszerűségnek örvendett a döntés idején Izraelben, viszont talán elnökségének egyetlen igazi stratégiai manőverével (amiben jócskán benne volt a veje keze) egyszerre ápolt remek kapcsolatokat az öbölmenti arab államokkal is, összehozva az Ábrahám-egyezményt. A zsidó és muszlim vallás által is ősatyának tartott bibliai szereplőről elnevezett diplomáciai megállapodás az Egyesült Arab Államok, Bahrein és Izrael között megtörte az évtizedes ellenségeskedést és kereskedelmi alapokra állította néhány arab állam és Izrael viszonyát. Javult a kapcsolat más arab államokkal is, ez pedig megint csak háttérbe szorította a kétállami modell létrehozására irányuló esetleges kényszert. 

Donald Trump amerikai elnök újraválasztását támogató óriásplakát Tel-Avivban 2020. október 21-én.

MTI / EPA / Abir Szultan

Elismerősdi 

Honduras 2021-ben harmadikként döntött a Jeruzsálembe költözésről, bár itt már egy ellentmondásosabb lépésről van szó. Az ország jelentős palesztin diaszpórának ad otthont és 2011-ben - Izraellel régóta ápolt szoros kapcsolata ellenére - elismerte Palesztinát önálló, független államként. Ezek a döntések Dél-Amerikában jó részt azzal függenek össze, hogy a regnáló kormány éppen milyen kapcsolatot ápol az Egyesült Államokkal. A Jeruzsálembe költöztetésről döntő konzervatív Juan Orlando Hernandez jóban volt a Trump-rezsimmel, 2022 óta viszont már drogcsempészet és pénzmosás miatt kiadták az Egyesült Államoknak. Utódja, a baloldali Xiomara Castro elnök tavaly már a nagykövetség visszaköltöztetéséről beszélt. 

Koszovó volt az első muszlim és az első európai ország, mely a nagykövetség Jeruzsálembe költöztetéséről döntött. Ennek legfontosabb oka a kölcsönösség, hiszen 2008-ban a zsidó állam elsők között ismerte el Koszovó függetlenségét. Míg ebben Izrael a nyugati államokhoz hasonlóan járt el, addig Kína, Oroszország és természetesen Szerbia sem ismeri el Koszovó államiságát. Paraguay szintén tervezte a nagykövetség elköltöztetését, de végül egy kormányváltás miatt ez végül nem történt meg.

Trendszetter?

Több cikk tárgyalta, hogy a magyar kormány lépése (ha megtörténik), akkor megint legjobbkor dobhat mentőövet Orbán Viktor régi harcostársának, Benjamin Netanjahunak. Attól valószínűleg nem kell tartania a palesztinoknak, hogy Magyarország első uniós tagállamként dominó-effektust indít majd el, hiszen az unión belül erős távolságtartás uralkodik az Izraelnek tett pozitív gesztusokkal szemben, de az európai jobboldali kormányok feltehetően így egyre kevésbé tartják majd annyira elképzelhetetlennek a költöztetést, mint amilyennek pár éve tűnt. Az európai baloldal masszívan Izrael-kritikus, így baloldali kormánypártok és a jelentős arab kisebbséggel rendelkező nagyobb európai országok esetében erre kevésbé lehet számítani. Eddig ilyen szándékot egyedül a csehek jeleztek komolyabban, de érdemi lépés még ott sem történt. 

Magyarország tehát aranyfokozatú támogatóvá válhat az izraeli barátságlistán, a magyar külpolitika kétkulacsos modelljét viszont mi sem mutatja jobban, hogy mellette rendszeres, hivatalos kapcsolat él a zsidó állam legnagyobb ellenségének tisztségviselőivel is.  

Megkérdeztük a magyar külügyminisztériumot is, hogy valóban született-e már döntés az ügyben. Paczolay Máté, külügyi szóvivő azt válaszolta: “Az Izraelben működő nagykövetségünk kereskedelmi részlegét már évekkel ezelőtt áthelyeztük Jeruzsálembe. A külgazdasági képviselet megnyitását Szijjártó Péter külügyminiszter és Benjámin Netanjahu miniszterelnök közösen jelentették be. A nagykövetséget érintő változásokról, minden esetben tájékoztatást adunk”.

Nyitóképünkön Orbán Viktor miniszterelnök Jeruzsálemben, az Olajfák hegyén 2019. február 19-én hajnalban. Fotó: MTI / Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs