Nekem 155 ezer volt a fizetésem, amikor otthagytam a pályát és azt éreztem, hogy egyáltalán nem jó irányba mennek a dolgok az oktatással kapcsolatban

- mondta a Deutsche Welle riportjában Kovács Éva. Éva az utóbbi egy évben hagyta ott a tanári pályát. Nincs egyedül: Józan Esztert, aki 2013 óta tanít alsósokat a DW stábja utolsó tanítási napjára kísérte el.

„Olyan sok nehézség volt, hogy nagyon nagyon elfáradtam, úgy érzem. És kevés örömömet találom a mindennapokban és így nem szabad gyerekek között maradni, vagy ezt a munkát csinálni” – mondta Józan. Mint mondta, abban a törökbálinti iskolában, ahol tanított, a helyettesítést például úgy oldották meg, hogy a helyettesítő állásokra tanév elején konkrétan jelentkezni lehetett.

Józan Eszter felmondásához azonban nem elsősorban a munkakörülmények, hanem a státusztörvény adta meg a végső lökést. Ez a törvényjavaslat jelentősen növelné a tanárok leterheltségét, Józan pedig ekkor közölte a vezetőjével, hogy ő ebben nem vesz részt. Most „parkolópályás melót keres”, ami kevesebb felelősséggel és túlórával jár, mint a tanári pálya. Adminisztrátornak, recepciósnak jelentkezett.

Makár Gábor a mai napig tanárként mutatkozik be, de egy éve ételfutárként dolgozik Miskolcon, előtte hét évig volt tesitanár. Anyagi gondjai nem voltak, de előrelépni nem tudott sem ő, sem a felesége.

Kovács Éva két év tanítás után mondott el. Szerinte nem normális, hogy a minimálbért kapják a tanárok. Most pályaelhagyó pedagógusoknak próbál segíteni, mert szerinte sokan úgy érzik, ők „csak tanárok”, máshoz nem értenek. Mint mondja, ilyen nincs: ahhoz, hogy valaki sikeres legyen tanárként, olyan tulajdonságok kellenek, amikkel máshol a munkaerőpiacon is meg lehet kapaszkodni.

Mindhárman jó szívvel tekintenek vissza a tanárságukra, de nem látják a megoldást. A szakszervezetek szerint jelenleg 16 ezer pedagógus hiányzik a magyar oktatási rendszerből és még sokan mondhatnak fel a közeljövőben is.