Csütörtökön döntenek az Erasmus-pályázatokról, de a modellváltó egyetemek még hónapokig izgulhatnak
Csütörtökön bírálja el a Tempus Közalapítvány az egyetemek Erasmus+-pályázatait, azonban ha november végéig nem születik megállapodás az Európai Bizottsággal, akkor a modellváltó egyetemekkel nem fogják tudni megkötni a támogatási szerződéseket a 2023-2024-es időszakra. Vagyis ebben az esetben hiába minősít a Tempus nyertesnek egy egyetemet, a gyakorlatban az intézmény nem jut majd pénzhez. Ironikus módon, miközben a kormány minden fronton igyekszik bebizonyítani, milyen jó ötlet a modellváltás, mégis az állami egyetemek hallgatói és kutatói azok, akiknek a jelek szerint nincs mitől tartaniuk. Leszámítva a kormányzati nyomást.
Kivárt a Tempus Közalapítvány a döntéssel az egyetemek jelenlegi Erasmus+ mobilitási pályázatairól, de félő, hogy a modellváltó egyetemek lassan hátrányba kerülhetnek. Információink szerint a Tempus kuratóriuma július 13-ai, csütörtöki ülésén dönt a következő időszak forrásainak elosztásáról. A támogatási megállapodások megkötéséig pedig még ennél is több idő áll a rendelkezésre, ennek november vége a határideje.
A Tempus csütörtöki döntése arról szól majd, hogy mint magyarországi döntéshozó, ő mely egyetemek mely pályázataira osztja el az EU-s pénzeket. Az egy más kérdés, hogy ezt az összeget aztán a gyakorlatban is megkapják-e az intézmények, vagy az EU azt mondja, hogy az úgynevezett modellváltókkal, azaz a közérdekű vagyonkezelő alapítványi formulára átálltakkal végül nem hajlandók szerződést kötni és pályázati pénzt adni nekik.
Forrásaink nem zárták ki, hogy a Tempus november végi határideje a támogatási megállapodásokra annak is szól, hogy hátha addig sikerül megállapodni az uniós intézményekkel az Erasmus-pénzekről. Ha ugyanis ez november végéig nem történik meg, a modellváltó egyetemek hallgatói 2024 őszétől hoppon maradhatnak, míg a nem modellváltó intézmények hallgatói probléma nélkül vehetnek részt továbbra is a külföldi csereprogramokban.
Ez kifejezetten nagy presztízsveszteség lenne a kormánynak, mely minden fronton próbálja bebizonyítani, miért is hatalmas sikertörténet az egyetemi modellváltás.
Pályázni azért lehet
Mint ismert, a Tanács, vagyis az uniós tagállamok miniszterei – az Európai Bizottság javaslatára – tavaly december 15-én szavazták meg, hogy a közérdekű vagyonkezelő alapítványi formában működő intézményekkel nem lehet kötelezettségvállalásokat aláírni az uniós finanszírozású programokban. Márpedig ez nemcsak a diákcseréket lebonyolító Erasmusra, hanem a világ legnagyobb kutatási programjára, a Horizont Európára is vonatkozik.
A pénzek visszatartásának fő oka, hogy a 21 alapítványi egyetem kuratóriumát a magyarok miniszterekkel és más, magas rangú politikusokkal tömték tele, amit a Bizottság nem tartott elfogadhatónak. A miniszterek ugyan azóta lemondtak a posztjukról, a tárgyalások során még így is számos nyitott kérdés maradt – a többi között arról, hogy kuratóriumi tagságra pályázókat milyen feltételek alapján kellene kiválasztani. Amíg ezeket nem rendezik, addig az uniós források sem érkeznek.
Nincs félreértés az Erasmus-ügyben, már régen szóltak, hogy nem fideszesekkel kéne teletömni a kuratóriumokat
A kormány már december 15-én megkapta az értesítést, hogy a modellváltó egyetemek nem vehetnek részt az Erasmus és a Horizont programokban, most mégis úgy tesz, mintha váratlanul érte volna az erről szóló döntés. Ráadásul az Európai Bizottság régóta figyelmeztetett a kuratóriumokban ülő fideszes politikusok összeférhetetlenségére, és esélyt is adott a magyar kormánynak, hogy oldja meg a problémát, mégsem történt semmi.
Fontos, hogy az elhúzódó vita és a pénzek befagyasztása ellenére a modellváltó egyetemeknek a tanácsi döntés azt nem tiltotta meg, hogy jelentkezzenek a pályázati felhívásokra, valamint részt vegyenek az uniós programok – így az Erasmus+ és a Horizont Európa – értékelési és kiválasztási eljárásában. Úgy tudjuk, hogy ez meg is történt, a hallgatói mobilitást lehetővé tevő Erasmus+-programra a megadott márciusi határidőig minden magyar egyetem – így a modellváltók és a nem modellváltók is – beadták pályázataikat.
Ezeket fogja elbírálni csütörtökön a Tempus Közalapítvány kuratóriuma, mely azonban nehéz helyzetben lesz, hiszen ha esélyt is ad az alapítványi formában működő felsőoktatási intézményeknek, az már egyáltalán nem biztos, hogy novemberig a támogatásról szóló megállapodásokat is alá tudja velük írni. Annál jobb helyzetben lesznek viszont a nem modellváltó egyetemek – köztük az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE), a Budapesti Műszaki Egyetem (BME), a Zeneakadémia vagy akár a Magyar Képzőművészeti Egyetem, hiszen tanácsi döntés híján még az is előfordulhat, hogy a Magyarországra jutó teljes összeget ők használhatják fel.
„Csak reménykedtem, hogy megoldódik" - teljes bizonytalanságban az Erasmusra jelentkezők
Az Erasmus-programok felfüggesztése a hazai egyetemeken a most kiutazó hallgatókat elvileg még nem érinti. Ugyanakkor a bizonytalan jelentkezés és az erről szóló belső kommunikáció igen tanulságos. Volt olyan általunk megkérdezett egyetemista, akinek azt mondták: még tavaszig jelentkezzen, biztos, ami biztos.
Államiak előnyben
A hvg.hu-nak küldött válaszaiban azt a Tempus Közalapítvány is megerősítette, hogy a beadott pályázatokat jelenleg is értékelik, és november végéig bőven lesz még idejük aláírni a támogatási szerződéseket.
Hangsúlyozták azt is, hogy az Erasmus+-program pénzügyi kerete a 2023-as évben biztosított, a tavalyi tanácsi határozat ugyanis nem érinti a folyamatban lévő projekteket.
„A 2023/24 tanévre vonatkozóan a felsőoktatási intézményeknél az Erasmus+ hallgatói és munkatársi mobilitások a szokott módon valósulnak meg” – írták.
Ez egész pontosan azt jelenti, hogy a modellváltó egyetemek hallgatói 2024 nyaráig gond nélkül utazhatnak a külföldi csereprogramokra. Ha azonban idén novemberig nem sikerül megkötni a szerződéseket a következő időszakról, akkor a jövő ősszel kezdődő tanévben erre már nem lesz lehetőségük.
Nem úgy a nem modellváltó egyetemeknek, melyek kivétel nélkül arra számítanak, hogy akadálytalanul folytatódhatnak majd a hallgatói csereprogramok. A Magyar Képzőművészeti Egyetem lapunknak azt írta, hogy bár még a Tempus kuratóriumának döntésére várnak, mivel az egyes mobilitási projektek kétéves időtartamra szólnak, a 2022/2023-as tanév őszi félévére pedig kiegészítő támogatást is kaptak, hallgatóik kiutazása folyamatos.
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemnek is tudnak még futni a korábban megkötött pályázati ciklusai, így a Zeneakadémia hallgatói 2024 nyaráig biztosan élhetnek az Erasmus+ mobilitási program nyújtotta lehetőségeivel. Egyelőre ők is a 2023-2025 pályázati ciklus megállapodás megkötésére várnak, de „állami egyetemként” számítanak a szerződésük aláírására.
Még ennél is jobb helyzetben van a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME), ahol nemcsak az Erasmus-ösztöndíjak folyamatosak, hanem az Európai Bizottság július 3-ai döntése alapján a BME részvételével működő és további kilenc vezető európai műszaki egyetemet tömörítő Európai Egyetemi Szövetség, az EELISA 14 millió eurós támogatást nyert el.
„Emellett a BME kutatói – a hazai egyetemek közül egyedüliként – 2022-ben és 2023-ban is jelentős támogatást nyertek az EU kutatói kiválóságot támogató programján, az ERC-programban. Továbbá, két tucat BME-s pályázat nyert az EU kutatási és innovációs együttműködéseket ösztönző Horizon Europe keretprogramjában, és további 50 benyújtott pályázatunk van, amelynek támogatói döntése a közeljövőben várható” – írták.
Azt, hogy a hallgatók számára igenis fontos, hogy részt tudnak-e venni az Erasmusban, a pályázók száma is mutatja. A BME adatai szerint a 2023/2024-es tanévre az EU-n belüli mobilitási programokra 424 hallgató nyert ösztöndíjat, ami az előző tanévhez képest 23%-os növekedés. Az EU-n kívüli programokra pedig 34-en nyertek el támogatást, ami 42 százalékkal több, mint az előző tanévben.
A témában megkérdeztük az Erasmusra a legtöbb hallgatót küldő Eötvös Loránd Tudományegyemet is, de cikkünk megjelenéséig tőlük nem érkezett válasz.
Nő a kormányzati nyomás
A történtekről a Kulturális és Innovációs Minisztérium már korábban kijelentette, semmiképpen nem hagyják majd, hogy „Brüsszel versenyhátrányt okozzon a magyar kutatóknak, diákoknak”. Ennek érdekében idén egy 5 milliárd forintos kutatási támogatási alapot is létrehoztak, hogy abból a közvetlen uniós kutatási támogatásokat fedezzék. Ha pedig szükséges, ezt a későbbiekben bővítik.
Ez persze azon nem fog változtatni, hogy – ahogy arról nemrég maguk az érintettek beszéltek Brüsszelben – az uniós döntés miatt a magyar egyetemek már tulajdonképpen így számkivetettek lettek. Hiába ismerik el tudományos eredményeiket, európai konzorciumokban már nem szívesen működnek együtt velük, a partnerek ugyanis tartanak attól, hogy a magyar fél bevonása hátrányt, szerződésmódosítást vagy forrásvesztést jelent számukra.
A kormánynak természetesen óriási presztízsveszteség lenne, ha az év végére kiderülne, hogy hiába próbálják ennek ellenkezőjét állítani, a modellváltás mégsem volt olyan jó üzlet az egyetemeknek, mint azt korábban gondolták. Erre utal az is, hogy a 444.hu információi szerint az utóbbi hetekben fokozták a nyomást a BME-n, hogy álljanak be a sorba, erről pedig már a tárgyalások is megkezdődtek az egyetem és a Csák János vezette Kulturális és Innovációs Minisztérium között.
A tárgyalási technikát leginkább zsarolásként lehetne jellemezni, az egyetemnek ugyanis a lap szerint elfogyott a pénze, a kormány pedig csak akkor ad, ha modellt vált. Hasonló problémákkal szembesül mostanában a modellváltásnak eddig sikeresen ellenálló Zeneakadémia is. Őket a rektorválasztással próbálja zsarolni a kormány.
Korábban már Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter is utalt rá, hogy sokasodnak az érvek a modellváltás mellett, de nem nehéz észrevenni, hogy a kormányzati nyomás éppen az Erasmus-pályázatok elbírálása idején kezdett újra erősödni.
A 444.hu egyik egyetemi forrása egyenesen arról beszélt, Orbán Viktor úgy láthatja, hogy ha már szép szóval amúgy sem lehet megállapodást kötni az Európai Bizottsággal az uniós pénzekről, nincs miért halogatni az újabb egyetemek kiszervezését. Sőt, ebben az esetben még a bizottsági tárgyalások alatt is példálózhatnának azzal, hogy milyen sokan kérik önként, hogy alapítványi fenntartásba kerülhessenek. Az, hogy ezt lényegében zsarolással és kivéreztetéssel érték el, már más kérdés.