Ha a szomszéd joga előrébb volt, akkor baszhatja a kamara, baszhatja az eredeti vevő, az eladónak tökmindegy kitől kapja meg a pénzt

– ezt mondta Nagy János, az Agrárminisztérium egykori helyettes államtitkára egy, a bíróságon csütörtökön lejátszott hangfelvétel szerint, amikor az ügy másodrendű vádlottja, B. Szilárd arról kérdezte, tudnak-e bármit kezdeni egy olyan földüggyel, ahol ugyan egy ismerősük megvásárolta a földet, viszont „a szomszéd” élt elővásárlási jogával. Nagy a beszélgetés egy pontján közölte: mindenkitől azt szokta kérni, hogy „szóljon már, mielőtt bármit akarnak, segítünk, mert az sokkal könnyebb, mintha azzal hívnak, hogy el van baszva, tegyük rendbe”, hiszen „utólag sokkal nehezebb gombot varrni a kabátra”.

Nagy és B. Szilárd a tízpercesre nyúló beszélgetésben végül megállapodtak abban, hogy semmit nem tudnak kezdeni a sztorival, sőt, Nagy még azt is megjegyezte, hogy

„nincs mutyi, ez egy általános szabály volt, hogy a jogszabályokat be kell tartani”, sőt, egy ponton még azt is hozzáteszi, hogy „ilyen ügyekben nem is szoktuk kompromittálni magunkat véletlenül sem”.

Öt százalék és földes kavarások

Nagy János ellen több büntetőeljárás is folyamatban van. Ezek közül az egyik Székesfehérváron, abban az ügyben meggyanúsították a milliárdos Nobilis Kristófot is. Van egy másik is pénzmosás miatt, az azonban még nyomozati szakban van.

A harmadik ügy az, ami miatt Nagy és három társa Budapesten áll bíróság előtt, ebben tartottak csütörtökön tárgyalást. Itt az ügyészség azzal vádolta meg Nagyot, hogy felajánlotta a vegyes gazdálkodással foglalkozó B. Szilárdnak, hogy „hivatali helyzetével visszaélve” segít neki egy pályázat elnyerésében. De persze nem ingyen: a vád szerint Nagy öt százalékot kért abban a cégben, amely amúgy érintett lett volna bizniszben.

A vádirat szerint – amelyet korábban a 24.hu ismertetett bővebben – Nagyék megpróbáltak "rámenni" az egyetemi földekre is, ott azonban falakba ütköztek. A vádirat szerint volt, amikor Nagy azt írta, hogy „az egyetemnek Atkáron 175 hektárja van összesen. Ebből észrevétlenül körülbelül húsz hektár csíphető le. És a szomszédos településeken még tizenöt-húsz hektár összevarázsolható megbízásiban.” Ez a beszélgetés még az egyetemi modellváltás előtt zajlott, és olyan is volt benne, hogy egy bizonyos „Lézer Joe-nak” kellene Atkáron három nagy szántóföldet, Gyöngyöshalászon pedig „a 35 hektárosat” „elengednie”, azonban hogy ez az elengedés mit is jelentene a gyakorlatban, arra csak következtetni lehet. A portál szerint Nagy arra utalhatott, hogy a modellváltás során az egyetem kezelésében lévő állami tulajdont egyetemi vagyonkezelő alapítványnak adták át, itt sejthetett trükközésre való lehetőséget a volt helyettes államtitkár. Azt azonban ő is elismerte, hogy ez „nem az ő szintje”.

Csütörtökön a bíró lehallgatási anyagokat és iratokat ismertetett, ezért játszották le a cikkünk elején idézett beszélgetést is, amely Nagy János szerint ártatlanságát, az ügyész szerint viszont éppen bűnösségét bizonyítja. Utóbbit az ügyészség abból vezeti le, hogy korántsem csak arról volt szó Nagy és B. Szilárd között, hogy ki mit csinálhat az ügyben, ha egyszer egy elővásárlási jogot érvényesítettek már a földre.

A beszélgetés egy pontján B. Szilárd egészen másfelé terelte a szót, és elmesélte Nagynak, hogy van egy vágóhíd, amihez befektetőt keres. Majd kerek perec megkérdezte a helyettes államtitkártól, hogy nincs-e kedve beszállni a projektbe befektetőként. Nagy pedig annak ellenére, hogy a beszélgetés egy más pontján azt magyarázta, hogy „nem mutyizunk”, nem dobta vissza a felajánlást, hanem azt mondta:

„ha látjuk a számokat, persze”.

Majd hozzátette, hogy ezt azért kell látniuk, hogy „mit kell beletenni, mi a kapacitás, mi a terv, magyarul, hogy ne ott álljon, ha megvalósult a dolog”. Végül így folytatta: „szerintem igen, csak lássuk a matekot.

De hogy ez tízmillió forint, vagy kétszáz, az kurvára nem mindegy.”

Erre B. Szilárd közölte, hogy ez bizony a kétszázas kategória lenne, annyit kellene belerakni, meg persze hozni a pályázatot. Nagy erre azt mondta: „ezt gyorsan átgondoljuk, jó? Aztán jelentkezünk.”

Nagy János a csütörtökön az évekkel ezelőtti telefonbeszélgetésük felvételének lejátszása után azt mondta, az említett vágóhídnál folyamatosan változott a terv, hiszen hol sertés-, hol marha-, hol pulykavágóhidat akartak, viszont azt mondta, „nem kívántunk részt venni pályázaton a vágóhíddal”. Az ügyészség szerint ez azonban nem igaz. Annyira nem, hogy szerintük Nagy megállapodott B. Szilárddal, hogy segít neki elnyerni egy állattartó telepek korszerűsítésére kiírt pályázatot. A vád szerint azt a földet is ő intézte B. Szilárdéknak, ahol amúgy maga a vágóhíd áll. Nagy szerint viszont ez a beszélgetés is bizonyítja, hogy ez nincs így, hiszen ő csupán ebben a beszélgetésben értesült B.-től arról, hogy megszerezték a területet.

Nagy csütörtökön a bíróságon azzal is igyekezett bizonyítani saját ártatlanságát, hogy saját, helyettes államtitkári idejéből származó jegyzeteinek egy részletét is benyújtotta. Mint mondta, azoknak a cégeknek a neve, amelyeknek a segítésével őt vádolják, korábban miniszteri értekezleti szinten merültek fel, ezt pedig bizonyítják a régi füzetei is. Ahogy azt is, hogy magától Nagy István agrárminisztertől kapott az egyikkel kapcsolatban feladatot.

Nagy saját ártatlanságát azzal is igyekezett bizonyítani, hogy elmesélt egy olyan történetet is, ahol állítása szerint tényleg megpróbálták megvesztegetni. Elmondása szerint 2020 őszén bejelentkezett hozzá két férfi, akik „egy akkor éppen aktuálisan forgó ingatlanlistát szerettek volna megszerezni”, és azt mondták neki, hogy az egyik államtitkárral „már minden meg van beszélve”, neki csak a listát kellene átadnia.

A két férfi Nagy elmondása szerint ragaszkodott ahhoz, hogy külső helyszínen találkozzanak, mi több, kiderült, hogy azok a cégek, amelyek nevében ők bejelentkeztek, valójában nem is léteznek. Nagy állítja, hogy nem adott át nekik semmilyen ingatlanlistát, sőt, azonnal jelezte a minisztérium integritási felelősének a történteket, aki a sztorit továbbította a titkosszolgálatok felé is. Az Agrárminisztérium integritásfelelőse Nagy elmondása szerint ezután közölte vele, hogy vagy „megbízhatósági vizsgálat, vagy valós cselekmény” volt a két férfi felbukkanása. Egyébként egyik férfi sem jelentkezett a későbbiekben.

Az ügyben akár már tavasszal meglehet az elsőfokú ítélet: a bíró a csütörtöki tárgyaláson közölte, hogy áprilisban lezárja a bizonyítási eljárást, amit a perbeszédek, később pedig maga az ítélet követ.

Nagy János nagy sztorija, amelyben egy magyar milliárdos is felbukkan

A volt helyettes államtitkár másik ügyében nagyobb összegek szerepelnek. Az a Székesfehérvári Törvényszéken zajlik már hónapok óta, főszereplője szintén Nagy János. Azt a sztorit a Direkt36 bontotta ki, az ő cikkükből derült ki, hogy mi is történhetett az ügyészség szerint a volt helyettes államtitkár ügyében.

Nagy Jánost azzal vádolja az ügyészség, hogy 2019-ben a Nagy István vezette Agrárminisztérium egyik háttércége, a Nemzeti Kataszteri Program Kft. megszűnése előtt az ő közreműködésével fizetett ki 2,2 milliárd forintot két ügyvédi irodának. Az ügyészség szerint Nagy egy nem nyilvános előterjesztésből szerzett arról tudomást, hogy a céget a kormány megszünteti, így maga döntött úgy, hogy nem fogja megvárni, hogy a cég számláján felejtett milliárdok lassan visszacsorogjanak a költségvetésbe, hanem akcióba lendül, és ügyvédi irodákon keresztül kimenekíti a pénzt.

Az előbb említett két iroda vezetői, K. P. Zoltán és Ő. Tamás amúgy szintén vádlottak a perben, ugyanis egyikük irodája sem végzett az ügyészek szerint érdemi munkát a pénzért cserébe. Pedig a vád szerint jókora összegeket kaptak: az ügyészség állítja, hogy K. P. Zoltán irodájához 1,7, míg Ő. Tamás irodájához félmilliárd forint került.

Az ügyészség állítja: valójában az ügy minden szereplője tudta, hogy a szerződéseket nem azért kötik, hogy valódi munkát is kapjon cserébe az Agrárminisztérium. Nagy János vallomásában azt mondta, hogy valójában jóval a feje felett születtek azok a döntések, amelyek miatt őt bűncselekményekkel vádolták meg. Szerinte az ügyvédi irodák díjairól valójában maga Nagy István agrárminiszter döntött.

Székesfehérváron a bíró februárban ismertetett néhány banki dokumentumot, amelyekből kiderült, hogy merre folyt el az a pénz, amely az ügyészség szerint az Agrárminisztérium háttércégétől a két ügyvédi irodához került. A pénzt elutalták egy svájci bankszámlára, az a bankszámla viszont egy panamai offshore-cég tulajdonában volt. A panamai cég pedig a Direkt36 cikke szerint Nobilis Kristóf magyar milliárdos üzletemberhez köthető.

A jobboldali milliárdos feltűnése az agrártárca pénzeinek ügyében azért is érdekes, mert egyik fia, Nobilis Márton Nagy István miniszter kabinetfőnöke volt a pénzmozgások idején, jelenleg pedig a tárca államtitkára. A Direkt36 cikkének megjelenése után a 24.hu kiderítette: Nobilis Kristófot is megvádolta az ügyészség az ügyben, őt pénzmosás vádjával vinnék bíróság elé.

Nobilis ügyvédje, a Völner Pált is védő Papp Gábor a portálnak azt mondta: az üzletember nem követett el bűncselekményt, hajlandó részletes vallomást is tenni, melyben tényekkel fogja alátámasztani, hogy gyanúsítása képtelenség.