A magyar vízügy rosszabb állapotban van, mint a töltések – mondta vészjóslóan Droppa György a Népszavának adott interjúban. A szakember szerint még azt sem lehet megmondani, hogy hova tartozik a vízügy a kormányban, „talán a katasztrófavédelemhez, kiérdemesült rendőrök felügyelete alá”. Ő azt látja, hogy látható fej nélkül működik a szervezet, amely valójában nem is létezik: „Nincsenek hivatásos, kompetens vezetői, akikkel vitázni lehetne. Viták sincsenek. Nincs hosszú távú koncepció, nincs sem holisztikus, sem adatalapú megközelítés – pillanatnyi politikai érdekek vannak, és rögtönzés.”

Droppa György néhány gyakorlati észrevételt is megosztott az interjúban. „Ha áradás van, a víz egy részét ki kell engedni a töltések közül – de nem vésztározókba, hanem mélyen fekvő területekre, ahova magától is menne, ha nem lennének töltések, ahogyan azt Schweitzer Ferenc, a Földrajztudományi Kutatóintézet volt vezetője kidolgozta” – mondta.

Droppa György

Horváth Szabolcs

Elismerte, hogy a magyar szakemberek nincsenek könnyű helyzetben, sem a Tiszánál, sem a Dunánál. „Az elmúlt 100 évben az infrastruktúra – nem feltétlenül a vízügyi, de mondjuk a közúti meg a vasúti – nagyon kiépült, nehéz lenne hirtelen megnyitni a töltéseket. Valószínűleg szükség lenne egy csatornára, ami a Dunát és a Tiszát összeköti, abból kiindulva, hogy a két nagy folyón nagyon ritkán van egyszerre árhullám, ahogyan most is látjuk.”

Szerinte ugyanakkor a Tisza egyszerű eszközökkel könnyen kezelhető lenne, és kell is kezelni, mert sokkal nagyobb árvizek lesznek.

Droppa György szerint a magyar vízgazdálkodás adós azzal is, hogy a klímaválságra reagáljon: „Miközben az éghajlatváltozás egyre szélsőségesebb időjárást, és egyre nagyobb árhullámokat hoz, a védekezés ma arra épül, hogy Orbán Viktor gumicsizmában kiáll a gátra, és ettől a víz apadni kezd.” De szerinte „ennél is nagyobb gond, hogy ami ma a vízügyben történik, az jó esetben a XIX. század ismeretszintjét képviseli. Néhol stagnálás van, a legtöbb helyen gyors visszafejlődés, és bántóan hiányzik a tudás a rendszerből. Nem csak árvízkor, hanem mindig, ha vízgazdálkodási kérdésekről kell dönteni.”