Külön irányelv rendelkezik az Európai Unióban a munkaidő szervezésének a munkavállaló egészségét, biztonságát védő feltételeiről. A 93/104/EK direktíva szerint munkaidő az az időtartam, amely alatt a munkavállaló dolgozik, a munkáltató rendelkezésére áll, és tevékenységét vagy feladatát végzi a nemzeti jogszabályoknak, illetve gyakorlatnak megfelelően. A hazai munkaidő definíciónk szerint ez az időtartam a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó periódus, amelybe be kell számítani a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység tartamát.
Az ügyelet – élve az irányelv nemzeti jognak biztosított felhatalmazó rendelkezésével – az Mt. szabályai szerint nem része a munkaidőnek, így tartamát nem kell figyelembe venni a heti negyvennyolc órás munkaidő-limit vonatkozásában sem. Az ügyelet új munkajogi fogalmát az Mt. július 1-jétől hatályos módosítása vezette be. Ügyeletnek a munkáltató által meghatározott helyen és ideig történő, a munkaidő beosztáson kívüli rendelkezésre állás minősül. Az ügyelet egyébként nemcsak a munkahelyen teljesíthető. Ha például a munkavállaló meghatározott ideig munkaadói intézkedés alapján a lakását nem hagyhatja el, az ügyelet szabályai irányadóak. Az ügyelet teljesítése nem jár együtt munkavégzéssel, mindez kizárólag csak az esetleges feladat ellátásra történő készenállást jelent – a munkára képes állapot megőrzése mellett. Amennyiben a munkát rendelnek el, ez rendkívüli munkavégzésnek minősül, amelynek tartamát viszont a heti negyvennyolc óránál figyelembe kell venni. Ha a rendkívüli munka (túlóra) tartama nem mérhető, a teljes ügyeletet be kell számítani a negyvennyolc órába. Indokolt felhívni a figyelmet, hogy mindezek az ügyelet általános munkajogi szabályai, az egészségügyi tevékenységet folytató munkavállalók (pl. orvos, ápoló) esetében az ágazati törvény, illetve a közalkalmazotti törvény végrehajtási szabályai ettől eltérően rendelkeznek.