Mindannyian ismerünk olyan embereket saját tapasztalatainkból, akik elfoglalván új pozíciójukat, szinte még körül sem néztek, s máris azonnal elkezdték ontani kritikai észrevételeiket. Ez a viselkedés még akkor is ellenérzéseket vált ki, ha a fennálló helyzetre vonatkozó negatív megállapításoknak van valóságalapjuk. Munkapszichológusok arra hívják fel a figyelmet, hogy különösen azok a vezetők hajlamosak új munkahelyükön a „negatív kampányba” fogni, akik hosszabb ideje munka nélkül voltak, s túl gyorsan túl sok mindent szeretnének megváltoztatni, hogy bizonyíthassák képességeiket, illetve azt, hogy még mindig hatékonyak. Ha pedig a szervezet nem követi az általuk diktált tempót, vagy nem azonosul az újonnan kijelölt iránnyal, hajlamosak a munkatársaikat tehetségtelen, tehetetlen, begyepesedett ellenséges gyülevész népségnek, rosszabb esetben eszetlen idiótának minősíteni, akik képtelenek értékelni az ő kimagasló intellektusát és szakértelmét, amelynek pedig már rövid idő alatt is nyilvánvaló tanújeleit adta. Ezeknek az embereknek nyilvánvalóan nehézséget okoz, hogy elfogadják a valóságot és abban a valóságos helyzetüket, szerepüket.

Egy felmérés szerint a vállalaton kívülről hozott vezetőknek csaknem kétharmada (64 százaléka) nem lesz sikeres új pozíciójában, mert alábecsüli azokat a kihívásokat, amelyeket a vállalati kultúra és politika adaptálása jelent a számukra. Aki a körülmények kritikájával és nem hatékony szövetségek, vagy a céljaihoz szükséges támogatás, hajtóerő megteremtésével van elfoglalva, könnyen vakvágányra futhat.

A legnagyobb rizikó akkor lép fel, ha valaki előző munkahelyétől jelentősen eltérő kultúrájú és érdekviszonyokkal tagolt szervezetbe kerül. Tipikus hiba, ha valaki egy nagyvállalat személytelen szervezetéből kerül át egy kisebb magáncéghez, s a nagyvállalattól érkezettek fensőbbségével tesz megjegyzéseket új munkahelyére. Nem gondolja ugyanis végig, hogy azok az emberek, akik ezt a vállalatot alapították igen sokat invesztáltak a meglévő szervezetbe, s bizonyára megvolt rá az okuk, hogy olyanná alakítsák, amilyen. Vagy éppenséggel elérkezettnek látták az időt a változtatásokra, s ezért alkalmaztak nagyobb vállalatoknál tapasztalatokat szerzett szakembereket. Az alapítók, tulajdonosok pedig nem szívesen hallgatják, hogy az eddigi munkájuk semmit sem ért, döntéseik pedig elhibázottak, mert rosszul alakították ki magát a szervezetet is, amelyben csupa tehetségtelen, bárgyú, versenyképtelen alak ül. Ha valaki ezt az orruk alá dörgöli, azt alighanem rövid úton kirúgják. Ezért a jó kapcsolatok építése alapvetően fontos az új munkahelyen való zavartalan beszokáshoz.

Önmagadat ismerni és menedzselni a legfontosabb dolog ahhoz, hogy sikeresen illeszkedhess be az új munkahelyeden. Ehhez esetenként jelentős emocionális intelligenciára van szükség. Gyakran – az érzelmek kimutatása helyett – fel kell venni a pókerarcot. S néha a legnagyobb feladat éppen annak a megtanulása, hogy miképpen tarthatod a munkád során a szádat. Ez többnyire csak akkor megy, ha vannak körülötted olyan emberek (barátok, tanácsadók, pszichiáterek, stb.), akikben mélyen megbízhatsz, s rájuk öntheted a frusztrációdat, azaz kieresztheted a gőzt. De amikor dolgozol vezetőnek vagy csapatjátékosnak kell látszanod. Nem kell mindenhez jó pofát vágni, de nyilvánvalóvá kell tenned, hogy érdekelt vagy a vállalat céljainak elérésében. Ha a munkatársaid, a beosztottaid vagy a partnereid ellenségessé válnak, akkor jelentősen megnő annak a kockázata, hogy végzetes hibát véts. A tanácsadók gyakran figyelmeztetnek rá, hogy mások hibáira túl gyorsan felhívni a figyelmet – különösen, ha emiatt nem rúgják ki őket – szükségtelen konfliktushelyzet előidézését jelenti. Azaz e hibák folytonos felemlegetése nem a legjobb stratégia ahhoz, hogy bárki is túl sokáig a pozíciójában maradhasson.

Nyilvánvaló, hogy mindenki azt a munkát keresi, amelyiket tényleg akar. De a hosszú távú karriercélok nem mindig találkoznak a rövidtávúakkal. Vannak olyan –tökéletesnek jóindulattal sem nevezhető – karrierperiódusok, amikor csak dolgozni kell és megélni. Ha sikerül elfogadni ennek a realitását, akkor ahhoz is marad erő, hogy a megfelelő időben tovább lépj egy sokkal értelmesebb cél felé.

Mit kell megtenned, és mint kell elkerülnöd az első néhány hétben az új munkahelyen:

● Jegyezd meg, hogy mi fontos a szervezetnek, amelyben dolgozol, s mutasd ki az embereknek az elismerésedet, akik e szervezet építésébe energiát fektettek.

● Ismerj meg annyi embert, amennyit csak tudsz, s ne vonj le elhamarkodott következtetéseket!

● Prezentáld az elképzeléseidet és gondolataidat úgy, hogy azok a szervezet céljainak elérését célozzák, mert ez sokkal célravezetőbb mintha ugyan ezt kritikaként adnád elő! Továbbá szerezz visszajelezéseket azoktól az emberektől, akik támogathatják a kívánságaidat!

● Azonosítsd a véleményformálókat, és használd a befolyásukat az elképzeléseid és céljaid véghezviteléhez.

● Végül ne feledd el a szakmai céljaidat, s rendszeresen figyelmeztesd magad, hogy miért vállaltad el ezt a munkát, s mi az, amit meg akarsz valósítani ebben a pozícióban.



Meixner Zoltán