Ha igaz, hogy egy válogatott futball-csapat az adott ország gazdasági-társadalmi tükörképe (és vice versa), akkor – tekintve, hogy felváltva nyerünk és kapunk ki – a magyar társadalom és gazdaság a teljesítményét tekintve legalább kétarcú. Egyfelől gyorsan nő a gazdaság, emelkedik az export, növekednek a reálkeresetek, javul a termelékenység, erős a forint és mérsékelt ütemű az infláció. Másrészt viszont magas az államháztartási hiány, magas az államadósság, túl nagy az export importhányada, azaz kevés az exportárukban a magyar hozzáadott érték, a termelékenység növekedési mutatói csak relatíve jók, mert más hozzánk mérhető országok sokkal jobb eredményeket produkálnak.



Mindeközben a gazdaság folyamatait értékelő üzletemberek hajlamosak mostanában pozitív előrejelzéseket adni saját cégük kilátásaikat illetően, de ezzel egy időben az állami pénzügyek pozitív tendenciáira kevés elemző fogad. Mindezek miatt nem elég gyors a technológiai fejlődés, ami végső soron megakadályozza, hogy a magyar vállalatok nagyobb mértékben válhassanak az itt megtelepedett multinacionális cégek beszállítóivá. Emiatt nem alakulhat ki a magyar vállalatok egészséges piramisszerkezete (éppen a másutt legnagyobb teherviselésre képes középvállalati övezet a leggyengébb), s a néhány nagy és hatékony társaság mellett számtalan apró és igen rossz termelékenységgel működő cégecske tölti ki a magyar gazdaság kereteit.



De még a nagyvállalati szektorban is mehetnének jobban a dolgok. E szegmensben a termelékenységi problémák következtében évente és munkavállalónként „kiesett” munkanapok száma eléri a 104-et, ami 59 százalékos termelékenységi szint, szemben az optimálisnak tartott 85 százalékos, illetve az átlagos 62 százalékos mutatóval – közölte az MTI jelentése szerint Klaus D. Harrer, a Czipin and Proudfoot Consulting kelet-közép-európai igazgatója. Tíz ország összesen 1668 közép és felső vezetőjének megkérdezése alapján készített nemzetközi termelékenységi tanulmány szerint Magyarország GDP-jének mintegy 8 százalékát, több mint 2000 milliárd forintot veszít évente az improduktívan töltött munkaidő következtében.



Az igazgató kifejtette, hogy az improduktivitás hátterében a nemzetközi esetek 53 százalékában továbbra is a nem megfelelő vezetés és irányítás, valamint az ellenőrzési hiányosságok állnak. Ezt a nem megfelelő kommunikáció, a rossz munkamorál, a hiányos képesítések és az informatikai problémák követik.



Magyarországon a vezetési problémák és ellenőrzési hiányosságok az esetek 77 százalékában akadályozzák a termelékenység növekedését. A nemzetközi átlag szerint a munkaidő 38 százalékát, azaz évente 85 napot improduktívan tölt minden munkavállaló. A tanulmány éves szinten 225 munkanappal számolt.



Az összesen 925 német, francia, spanyol, angol, cseh, amerikai, dél-afrikai, osztrák, ausztrál és magyar vezető véleménye, illetve a Gallup Intézet által végzett reprezentatív felsővezetői közvélemény-kutatás alapján készült. Klaus D. Harrer közölte hogy a termelékenység tekintetében jelentős szektoriális különbségek mutatkoznak. A leghatékonyabb 73-as termelékenységi szintű telekommunikációs vállalatok átlagosan 17 százalékponttal hatékonyabbak, mint a munkaerő-igényes élelmiszeripari vállalatok, amelyek 56-os mutatója a legalacsonyabb.



A magyarországi termelékenységi adatok folyamatos, de csak lassan javuló tendenciát mutatnak. Az elvesztegetett munkaidő aránya a 2001-es 47, a 2002-es 45 és a 2003-as 43 százalékhoz képest az idén 41 százalékra mérséklődött. A magyar termelékenységi szint növekedése ellenére a vizsgált országok között még mindig a legalacsonyabb. A nemzetközi termelékenységi tanulmány kitér arra is, hogy a vállalatvezetők 74 százaléka 2005-ben a termelékenység növekedésére számít.



Meixner Zoltán