Ha egy nap a postaládájában vagy e-mail fiókjában olyan levelet talál az állást kereső, amelyben interjúra invitálja egy általa megcélzott cég, vagy a társaságot képviselő fejvadász, akkor erőt vesz rajta öröm, emelkedik a magabiztossága, szinte biztosra veszi, hogy képes megfelelni a követelményeknek, így azoknak az embereknek is, akik a meghallatásán ott lesznek. Nem is veszi észre, hogy a túlzott magabiztosság óvatlanná teszi, s nem fektet kellő energiát a felkészülésbe. Amikor aztán már égető közelségbe kerül az interjú napja, kapkodva igyekszik összeszedni és rendszerezni a szükséges információkat. Bár maga is érzi, hogy nem készült fel minden lehetséges kérdésre, mégis úgy érzi képes elfedni a lyukakat, bárki is legyen a beszélgetőpartnere.
Tanulságok: Időt kell hagyni a felkészülésre, s a szükséges energiát be is kell fektetni az előkészületekbe. Nem feledhető, hogy az interjúvolók tapasztalt szakemberek, s a bizonytalanságokat jó eséllyel kiszúrják, a felkészületlenséget pedig tiszteletlenségnek, vagy komolytalanságnak érezhetik, ami rontja a pályázó esélyeit. Begyulladva érkezni pedig igen komoly hátrányt jelent.
A jelöltek általában idegesen jelennek meg a felvételi beszélgetéseken, s ezt a partnereik messzemenőkig figyelembe is veszik. Ezért már a fogadásukkor igyekeznek fesztelen hangulatot kelteni. A céljuk ugyanis többnyire nem stressz-interjúk lefolytatása, ahol a cél a jelölt talpraesettségének, tűrőképességének, kitartásának a tesztelése. (Bár soha semmi sincs kizárva.) A beszélgetés általában külön tárgyalóhelyiségben, vagy a fejvadász szobájában zajlik le. A jelölt megfigyelésére, mozgásának elemzésére, a bizonytalanságra utaló jelek felfedezésére, ruházatának áttekintésére, esetleges egyéb zavaró tényezők azonosítására is alkalmas a helyszínig tartó rövid út.
Tanulságok: Vigyázni kell, hogy az ember ilyenkor mit csinál, vagy mit mond. Ha azt kérdezik, hogy „Könnyen idetalált?”, akkor nem helyes azt a mentegető jópofaságot elsütni, hogy „Tudja, olyan szerencsétlen vagyok, hogy mindig eltévesztem a házszámot”. Mivel ez egy alkufolyamat első állomásam nem jó a kártyákat korán felfedni, így az udvarias kérdésekre szinte mindig érdemes formálisan udvarias válaszokat kell adni. A mozgással, testtartással is a felkészültség, magabiztosság, koncentráltság képzetét kell erősíteni. Érdemes olyan öltözéket viselni, amely nem lesz zavaró az interjú során: tiszta és jó állapotban lévő cipő, az üzleti életben elfogadott öltözék, rendezett haj, ápolt kéz. A legtöbb ember számára ugyanis stresszt okoz, ha úgy érzi, hogy külseje nem felel meg annak, amit az adott helyzet kíván.
Még akkor is, ha sikerült baj nélkül eljutni az interjúszobáig – amire természetesen jó esélyek vannak –, olyan meglepetések várhatják a jelöltet, amelyek azonnal felborítják a fejben már jó párszor lejátszott szituációt. Például a szoba nem üres, hanem egész felvételi bizottság foglal helyet az asztalnál. A helyzet csak rosszabbodhat, amikor már a bemutatkozások során kiderül, hogy a jelenlévő szakemberek közül többen éppen olyan területeket képviselnek, amelyekre nem sikerült kellő figyelmet fordítani, s felkészülni az onnan érkező kérdésekre. A növekvő stressz pedig a pár perce még töretlen önbizalmat kikezdi, ami az egész szituációt egyenlő felek megbeszéléséből mindinkább egyfajta vizsgává alakítja át.
Tanulságok: Az interjúk lefolyásáról fejben elkészített forgatókönyvek a stressz visszaszorítására jók, de nem kell e képzetekhez túlságosan ragaszkodni, mert egy állásinterjún bármi megtörténhet. Ráadásul elég valószínűtlen, hogy sikerülne kitalálni vadidegen emberek észjárását. Ha valaki mereven ragaszkodik saját prekoncepciójához, s nem nyitottan, reakciókészen közeledik e beszélgetésekhez, hamarost egy olyan vizsgán találhatja magát, ahol könnyű megbukni. Ezért hasznos mindvégig észben tartani, hogy itt üzleti megbeszélés folyik, s az asztal túloldalán ülő emberek partnerek, s nem vizsgáztatók. Aki abba a helyzetbe kormányozza magát, hogy szinte feleltetik, s a kialakult helyzetben már nem képes visszakérdezni, felelősségteljes beosztásra pályázva nem sok sikerre számíthat. A feladat részben tehát az, hogy a jelölt ezt a helyzetet kezelje. S ha eben eredményes az a végén sokat nyomhat a latban.
Az interjúk alatt a jelöltek gyakran azt tapasztalják, hogy a stressz hatására kezdik elveszíteni érdeklődésüket a cég iránt, amely pedig alig pár perccel korábban olyannyira vonzónak tűnt. A nyomás hatására visszaesik a koncentrációs szintjük, a beszélgetőpartnerekkel már nem képesek a szemkontaktust tartani, a válaszaik már nem koncentráltak, s kevés releváns információt tartalmaznak, a testbeszédük pedig egyre több bezárkózásra, érdektelenségre utaló jelet mutat. Kilépve a stresszes helyzetből, az interjú után a történteket elemezve aztán sokan ráébrednek, hogy mennyire rosszul szerepeltek, annak ellenére, hogy azt gondolták: ezt az ajánlatot rájuk szabva írták ki.
Tanulságok: Már az interjúra indulás előtt tudni kell, hogy a beszélgetés közben szerzett benyomások átmenetileg vagy véglegesen, részben vagy egészben megváltoztathatják a cégről előzetesen kialakított képet. Tudni kell azt is, hogy e hatások függvényében mindenképpen fontos-e megtartani az állás elnyerésének esélyét, vagy el is lehet passzolni. Ha az első eset áll fenn, akkor nagyon kell ügyelni arra, hogy sikerüljön szerepen belül maradni, s kizárni vagy minimalizálni azoknak a tényezőknek a hatásait, amelyek rontják az állás elnyerésének esélyeit. Ehhez nagyfokú koncentráció kell. A jó hír az, hogy egy állásinterjú (hacsak nem alkalmaznak összetett technikákat, vagy szerveznek egész napos, például szituációs gyakorlatokat is tartalmazó felvételi szeánszokat) nem tart tovább egy óránál, amit magas koncentrációs szinten is teljesíteni lehet. Akárhogy is, a sikeres interjú alapja a felkészülés, ami önmagában is megoldást jelent sok olyan veszélytényezőre, amelyek éppen az elmulasztott felkészülés miatt képesek megjelenni az interjú során.
