Ez még csak a kezdet - gondolja a legtöbb közgazdász a magyar munkanélküliségnek az utóbbi hónapokban lélektani határokat átlépő szintjéről. Az állástalanok száma a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb, február és április közötti időszakra vonatkozó adata szerint elérte a 300 ezret, amivel a munkanélküliségi ráta - egy év alatt egy teljes százalékponttal - 7,2 százalékra emelkedett.

A növekedést részben gazdaságon kívüli tényezők okozták: a sorkatonai szolgálat tavalyi eltörlése az idén is több ezer fővel járult hozzá az állástalanok számának emelkedéséhez, akárcsak a nyugdíjkorhatár - 1997 óta tartó - sávos kitolása. Ám a legjelentősebb ok mégiscsak a gazdasági növekedés lassulása - állítják a közgazdászok. Tény: a bruttó hazai termék a 2004 első negyedévében mért 4,5 százalék helyett az idei első három hónapban már csak 2,9 százalékkal nőtt, igaz a munkanapok számának eltérését is figyelembe véve a változás korántsem ilyen jelentős. S hogy miért nem jár munkahelyteremtéssel, ha a gazdaság, bármilyen alacsony mértékben is, de növekszik? "A bővülés olyan ágazatokban - legfőképp az exportképes feldolgozóiparban - jelentkezett, ahol a termelés munkaerő-felvétel nélkül is növelhető" - magyarázza Bartha Attila, a Kopint-Datorg makroelemzője.

A munkanélküliségi ráta tulajdonképpen már évekkel ezelőtt megugorhatott volna. "De az állami foglalkoztatottak száma a 2002-es választások utáni fél évben 780 ezerről 820 ezer fölé nőtt - emlékszik vissza Barcza György, az ING Bank vezető elemzője -, 2004-ben pedig a világgazdasági konjunktúra hatására idehaza is gyorsuló gazdasági növekedés javította a statisztikát."

Efféle mentőövekre most aligha lehet számítani, ám a vészharangok kongatása ma is korainak tűnik: a magyar mutató még mindig közel két százalékponttal elmarad az uniós átlagtól. Csakhogy az adat csalóka, Magyarországon ugyanis a nem túl magas munkanélküliség rendkívül alacsony foglalkoztatottsággal párosul: a munkaerőpiacról végleg kikerült úgynevezett inaktívak arányszáma szerint Magyarország - Máltát követve - a második helyen áll az EU-ban.

A rendszerváltás utáni években a leépítések, korkedvezményes nyugdíjazások és leszázalékolások következtében 50 százalék körüli szintre zuhant a foglalkoztatottsági ráta. Aztán a piacgazdaság kiépülésével új munkahelyek keletkeztek, ezáltal a munkanélküliség csökkent, ám az inaktívak magas állománya megmaradt. "Az, hogy valakit munkanélküliként vagy inaktívként tartanak nyilván, klasszifikációs kérdés: a lényeg, hogy nincs bejelentett munkája, ami a gazdaság számára mindenképpen tehertétel" - magyarázza Pogátsa Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia gazdaságfejlesztéssel foglalkozó kutatója: "Talán jobb, ha minél több embert potenciális munkavállalónak tartanak, mint például Lengyelországban, ahol a munkanélküliség mellett az aktivitás szintje is magasabb, mint nálunk. Uniós berkekben régóta hangsúlyozzák, hogy Európa gazdasági lemaradását Amerikától részben a mintegy 10 százalékponttal alacsonyabb foglalkoztatottság magyarázza, a magyar aktivitás szintje pedig még az európainál is 10 százalékponttal kedvezőtlenebb."

HVG

A foglalkoztatottság alacsony voltának egyik oka, hogy a magyar munkaerő mobilitása hagyományosan gyenge: felmérések szerint a szlovákiai magyarok például sokkal inkább hajlandók az ingázásra, mint a hazai lakosság. Eközben - hangsúlyozza Hárs Ágnes a Kopint-Datorg Kutatási Alapítvány által májusban megjelentetett tanulmányában - "nincsen átválthatóság munkanélküliség és külföldi munka között", magyarán: a fejletlenebb, munkanélküliséggel jobban sújtott területeken élők közül kevesebben vállalnak külföldi munkát. Tény az is, hogy a magyar lakosság egészségügyi állapota rosszabb, mint például a cseheké vagy a szlovákoké.

HVG

Az inaktívak jelentős része azonban gyaníthatóan nemcsak munkaképes, de valójában van is munkája: az egyes becslések szerint a GDP 25-30 százaléka körüli feketegazdaság nem csak a számla nélkül dolgozó kertészek és bébiszitterek megélhetését biztosítja. "Multinacionális cégek közt is van, amelyik százával kölcsönöz külső cégtől bejelentés és járulékfizetés nélkül foglalkoztatott munkásokat. A nagyvállalatok ezáltal lényegében outsource-olják a feketefoglalkoztatásból eredő kockázatot" - állítják a napokban megalakult Személyzeti Tanácsadók Magyarországi Szövetségének (SZTMSZ) vezetői. A kormány 100 lépésként emlegetett programjában megfogalmazott egyik cél (HVG, 2005. június 4.), a feketemunka elleni fellépés a foglalkoztatottak számának növelése mellett a munkanélküliek számát is gyarapíthatja. Mint azt a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium (FMM) hangsúlyozni igyekszik, a munkanélküliségi ráta mostani megugrása is jórészt annak köszönhető, hogy az inaktívak száma némileg csökkent. Szakértők azonban úgy vélik, a munkanélküliség nem csak ezen - egyébként kívánatos - okból fog növekedni. "Prognózisunk szerint az állami szektor a következő években létszámleépítő marad, és ezzel hozzájárulhat a munkanélküliség hosszabb távú emelkedéséhez" - hangsúlyozza a Magyar Nemzeti Bank májusi inflációs jelentése.

Ahol Nyugat-Európában négy-öt cég osztozik egy részpiacon, ott Magyarországon egyelőre háromszor ennyi, a küszöbönálló konszolidáció pedig az állástalanok számát gyarapíthatja - véli Delia Meth-Cohn, az Economist Intelligence Unit gazdaságkutató intézet vezető elemzője. "Drámai növekedés nem várható, mert a piacgazdasági viszonyok közt életképtelen szocialista óriásvállalatok felszámolása már régen megtörtént - hangsúlyozza -, ám nagy kérdés, kellő ütemben izmosodnak-e a kisebb cégek. A munkahelyek nagy részét Nyugat-Európában nem a multik, hanem a kis- és középvállalatok teremtik, Magyarországon viszont egyelőre mély szakadék tátong a néhány jól működő, a régióban is terjeszkedő nagyvállalat és az apró cégek közt."

"Bár 2005-ben ismét több tízezer főt érint, hogy a nők nyugdíjkorhatára 59-ről 60 évre emelkedett, a munkanélküliségi mutató 7 százalék alatt marad" - jósolja Nagy Judit, az FMM stratégiai főosztályának helyettes vezetője. Mást mond néhány független elemző. Barcza szerint a munkanélküliség a következő években 7-7,5 százalék között stabilizálódik, s legfeljebb a 2007-től a magyar GDP 3-4 százalékára rúgó EU-támogatások keltette többletberuházások hatásaként térhet vissza ismét az 5-6 százalék közti sávba. Bartha - aki szintén bízik az uniós támogatások jótékony hatásában - egy-két éven belül 7,5-8 százalékos szintet vár, Pogátsa viszont a 10 százalékot sem tartja elképzelhetetlennek.

HVG

Valamennyi szakértő egyetért abban, hogy a munkanélküliség csökkentéséhez szükséges legfőbb teendő az oktatási rendszer hatékonyabbá tétele lenne. "A szakképzési rendszer Magyarországon az Oktatási Minisztérium mostohagyereke, ahelyett, hogy - mint sok más országban - a munkaügyhöz tartozna" - hangsúlyozza Pogátsa Zoltán.

Túltermelés és kielégítetlen kereslet egyszerre létezik a hazai képzésben. "Pénzügyes, logisztikus, mérnök, műszerész, esztergályos, marós" - sorolja a hiányszakmákat Győrfi György, az Adecco Személyzeti Közvetítő Kft. ügyvezető igazgatója. Az érem másik oldala: "A bölcsészdiplomák nemigen használhatók, a jogász pályakezdők ma már éhbérért dolgoznak, sőt időnként maguk fizetnek, hogy bejussanak egy jól menő ügyvédi irodához. A »vattadiplomák«, mint például a kommunikációs vagy az EU-menedzseri végzettséget igazoló papír, szinte semmit nem érnek" - mondja Fröhlich Péter, az SZTMSZ elnökségi tagja, a P & Bert vezetési tanácsadó cég ügyvezető igazgatója, aki szerint súlyos probléma, hogy még az egyetemről kikerülők között is keveseknek van megbízható nyelvtudása: még a vizsgapapírral érkezők is ezrével buknak el az idegen nyelvű állásinterjúkon.

SCHWEITZER ANDRÁS