Az újdonsággal kezdd!
Tanácsadó szakemberek szerint a pályázók mintegy fele még mindig kronologikus sorrendben írja le karriertörténetét, ahogyan azt régen, a fogalmazásszerű önéletrajzoknál elvárták. A HR szakemberek azonban szeretik azonnal látni az utóbbi években szerzett tapasztalatokat, ezért a szakmai tapasztalatoknál a jelentől a múlt felé illik haladni.
Akad rá példa, hogy bölcsész végzettségű ember – sok önképzés és szakmai tapasztalat után – szép karriert fut be az üzleti életben. Ilyen és ehhez hasonló esetekben a kronologikus karriertörténettel komolyan zavarba lehet hozni a személyügyi szakembert, aki hirtelen azzal a kérdéssel szembesülhet, hogy miért is jelentkezik egy némettanár a marketingosztály vezetőjének?
Hasonló módon szükséges eljárni a tanulmányok felsorolásánál is: az utoljára megszerzett oklevél adatai kerüljenek az első helyre. Hasznos, ha a munkavállaló nem a tanulmányaival, hanem a szakmai tapasztalataival kezdi az önéletrajzot – persze a pályakezdők kivételével, akik jó esetben is legfeljebb gyakornoki tapasztalatról tudnak beszámolni. A kiválasztást végző szakemberek jellemzően fontosabbnak ítélik a szakmai tapasztalatokat az iskolai végzettségnél.
A tettek beszélnek
Gyakori hiba, hogy a pályázó csak életútja során betöltött feladatait írja le, a munkakörében elért eredményeiről nem ejt szót. Nem kell feltétlenül óriási eredményekre gondolni: egy csoportvezető sikerként könyvelheti el, s mutathatja be önéletrajzában, ha a beosztás megváltoztatásával hatékonyabbá tette csoportja munkáját. Egy beosztott pénztáros sikerként könyvelheti el, s hivatkozhat arra, hogy kasszáját mindig hiány nélkül zárta. Időnként mindenki ér el sikereket munkájában, amelyeket érdemes az önéletrajzban leírni, ugyanis ezek fontos tájékozódási pontok a személyügyi szakembereknek.
A személyzeti tanácsadó cégekhez jócskán érkeznek be olyan önéletrajzok, amelyekről lerí, hogy megírója sablont használt - ez azonban csak azok számára nyilvánvaló, akik naponta több száz cv-t olvasnak el. Ez a megoldás nem szerencsés, hiszen a pályázó önállótlanságát sugallja, s a kiválasztást végzőket is deprimálja, hiszen monotonabbá teszi munkájukat. Aki mégis sablon használata mellett dönt, annak érdemes valamely apróságon változtatnia, hogy önéletrajzát egyénivé tegye, amely ezáltal ki fog lógni az „arctalan tömegből”.
Kis Miklós
www.munka.org