HVG

,,Elfogadja-e, hogy az Őrségből dolgozzak?" - szegezte neki a kérdést főnökének Farkas Zoltán, a General Electric Hungary Zrt. üzleti folyamatok digitalizációjáért felelős vezetője. Szerencséje volt. Főnökének, Salekovics István termelési igazgatónak, aki a budapesti központba jár be nap mint nap, nem volt kifogása az ellen, hogy digitalizációs vezetőjük - aki éppen most fejezte be az SAP vállalatirányítási rendszer újabb kiadásának bevezetését, és projektirányítóként folyamatosan 40-50 emberrel kell kapcsolatot tartania - távmunkára álljon át.

"Én vagyok az első fecske a cégnél. Nem szabályozott távmunkaprogramról van szó, csak egyszerű megállapodásról a közvetlen vezetőmmel, hogy a telefon- és internetszámlát, afféle bónuszként, a cég állja" - vázolta a konstrukciót a HVG-nek Farkas Zoltán. A kollégáit sem zavarja a változás: "többen közülük nem is veszik észre, mert a telephelyek közt úgyis telefonon vagy interneten keresztül tartjuk a kapcsolatot". A cégnél a projektmenedzserek munkaidejük 30-40 százalékát telefonkonferenciákkal töltik, s emellett állandóan chatelnek és e-maileznek. Farkas Zoltán nem szereti a városi nyüzsgést, és nem kíván órákat autózni, bár erre időnként azért így is rákényszerül: hetente-kéthetente ellátogat például a GE nagykanizsai és budapesti telephelyére, Hajdúböszörménybe, Vácra, illetve a franciaországi Metzbe és az angliai Northamptonba viszont csak negyedévente-évente. "Sajnos a kertben nem tudok dolgozni, mert a T-Mobile-nak nálunk alacsony a lefedettsége, de a madárcsicsergés amúgy is zavarhatná a telekonferenciát" - mondja Farkas.

Az eset a távmunka bevezetésének Magyarországon gyakori, ám a tanácsadó cégek által kevéssé propagált típusa. Forgács Tamás, a PricewaterhouseCoopers (PwC) menedzsere szerint nagyjából két éve lezárult az a közel évtizedes korszak, amikor a távmunkát "rossz irányba kommunikálták": a kismamák és a csökkent munkaképességűek foglalkoztatásának receptjeként beszéltek róla.

A karitatív projekt nemigen lelkesítette a vállalatokat. "A cégvezetőknek a távmunka szó hallatán ma már nem a csökkent munkaképességűek foglalkoztatása jut eszükbe, hanem a forintosítható haszon - állítja a tanácsadó cég elemzője, aki egyúttal a Magyar Távmunka Szövetség (MTSZ) alelnöki tisztét is betölti. - Ám megtakarítás csak alapos költségkalkulációt követően, tervszerűen bevezetett távmunkaprogramtól várható."

A vállalatoknak az ingatlan bérleti és rezsiköltségeinek, valamint az utazási költségeknek a csökkenése hozhat megtakarítást, továbbá az, hogy a munkaerő megtartására is kevesebbet kell fordítaniuk. Farkas Zoltán esetében - bár a hatásokat senki sem kalkulálta - csak az utóbbiról van szó, az amúgy is zsúfolt újpesti irodaépületben a cég nem kíván összébb húzódni. Ha viszont az otthoni távmunkahely kiépítését tervszerűen végzik, s a dolgozó számára irodabútort, irodaszereket, számítógépet és szoftvereket vásárolnak, internet- és telefonkapcsolatot biztosítanak, valamint oktatási és biztosítási költségekkel is számolnak, akkor - így kalkulál a MTSZ - az otthoni iroda berendezésének egyszeri költsége 18 százalékkal magasabb, éves fenntartása viszont 20 százalékkal alacsonyabb, mint a hagyományos munkaszervezési modellben. Ha pedig mobil távmunkáról van szó - ennél a kereskedők és üzletemberek számára ajánlható munkavégzési formánál a hordozható számítógépek, mobiltelefonok, illetve a mobilinternetes adatátviteli technológiák játsszák a főszerepet -, a megtakarítás 21 százalékra becsülhető.

HVG

Magyarország mégis sereghajtó a nemzetközi összehasonlításokban (lásd ábránkat). Míg Nyugat-Európában és Amerikában az elmúlt években 20-30 százalékkal nőtt a távmunkában dolgozók aránya, itt nem volt hasonló áttörés. Pedig a távmunka szabályozására Magyarországon - párját ritkító módon - külön törvényt hoztak. A jogi definíció szerint "a távmunkát végző munkavállaló a munkáltató működési körébe tartozó tevékenységet rendszeresen az általa választott, a munkáltató székhelyétől, telephelyétől elkülönült helyen, információtechnológiai és informatikai eszközzel végző és a munkavégzés eredményét elektronikus eszközzel továbbító munkavállaló". A nemzetközi statisztikák nem használnak ilyen szigorú definíciót: Amerikában távmunkásnak számít az is, aki havonta egyszer otthon tevékenykedik a cég javára. Alighanem hasonló "lazaságról" tanúskodik az is, hogy a PwC tavalyi felmérése szerint 157 Pest megyei vállalat 15 százaléka foglalkoztat távmunkást (lásd ábránkat), az MTSZ 2800 munkavállaló válaszai alapján készült felmérése szerint pedig 5,9 százalék a távmunkát végzők aránya.

A magyarországi cégek fenntartással fogadják a távmunka előnyeiről szóló beszámolókat. A távmunkahely létesítése ugyanis jogi és technikai problémákat vet fel. Forgács tapasztalatai szerint a menedzsereket leginkább az aggasztja, hogyan tudják a dolgozó teljesítményét ellenőrizni, illetve miként biztosíthatják a cég számára fontos adatok biztonságát. Utóbbi komplex technológiai és szabályozási kérdés, mely az internetes adatátvitel titkosításán át a távdolgozó családtagja elől elzárható számítógépes fájlok és adathordozók kezeléséig terjed. Az előbbire megoldást kínál, ha a feladatokat nem munkaórákra, hanem határidőre elvégzendő projektekre bontják - ez önmagában is javíthatja a hatékonyságot. A cégvezetőket emellett a kollektíván belüli kapcsolattartás nehézsége is riasztja, miképp a munkavállalók közel felét is aggasztja az elszigetelődés veszélye. Ennek ellenére - elsősorban a rugalmasabb időfelhasználás reményében, "a magánélet és a munka jobb összhangjának" lehetőségében bízva - az MTSZ internetes felmérésére válaszolók 92 százaléka szívesen dolgozna távmunkában, s mindössze 1 százalék azok aránya, akiket nem vonz ez a lehetőség.

A távmunka egyébként nem csupán a vállalatok, hanem a nemzetgazdaság számára is előnyös. Csökkentheti a foglalkoztatás regionális (például főváros-vidék, nyugat-kelet) egyenetlenségeit, mérsékelheti a közlekedés káros hatásait, gazdagítja az informatikai alapműveltséget, növeli az esélyegyenlőséget. Nem is beszélve a nemzetközi távmunkában megcsíphető állásokról, melyek abszolút értékben is javítják a magyarországi foglalkoztatottságot.

Az elmúlt három évben mintegy félezer hazai vállalat részesült a Budapesti Munkaerő-piaci Intervenciós Központ által eddig négy alkalommal kiírt pályázaton e célra elnyerhető támogatásban, ők dolgozónként egy évre 600-700 ezer forintot vehettek fel. Forgács Tamás szerint a többségüket főképpen az elnyerhető támogatás motiválta, és azóta visszatértek a hagyományos munkarendhez. Több önkormányzat is felfigyelt viszont az uniós forrásokból kapható támogatások lehetőségére: a Pest megyei Örkényben és Nagykátán például távmunkaház, vagyis olyan komplett iroda létesítésén ügyködnek, melybe valamely külső cég egész részlegeit telepítheti át, elsősorban az ottani alacsonyabb ingatlan- és bérköltségek áldásos hatásában reménykedve. A távmunkát támogató uniós források mértéke (a jövőre induló második nemzeti fejlesztési terv keretében) a mainak sokszorosa lesz. A pontos összeg nehezen számszerűsíthető, mert az informatikai ellátottság javítása, a regionális fejlesztés, az atipikus munkaszervezési formák elterjesztése mind olyan címszavak, melyeken távmunkaprogramokra is juthat pénz. Ámbár szakértők szerint még így is beletelhet néhány évbe, míg - a kedvező vállalati és önkormányzati tapasztalatok nyomán - a távmunka robbanásszerű terjedésnek indul Magyarországon.

SCHWEITZER ANDRÁS