„Anyátok, miért nem lehet erre kanyarodni? Pont most kell lezárni a felüljárót, b... meg?” – ordít lila fejjel egy autós. Sürgős dolga van. Csütörtök délután három óra. Hermina út, Kós Károly sétány sarok: jelzőlámpák kilőve, rendőrök irányítják a forgalmat a Kacsóh Pongrác úti felüljárón felborult kamion miatt. A feladat nem egyszerű, órákig tart, míg a sérült járművet felállítják, úttesten szétszóródott rakományát pedig eltakarítják a közterület-fenntartók.

Forgalomsegítés az Andrássy úton. Zajos siker? © hvg.hu

A Forgalombiztonsági Osztályon (a BRFK Közlekedésrendészeti Főosztályának forgalombiztonsági osztályán) két órakor kezdődött a délutáni műszak, de fél kettőkor már kivezényeltek egy járőrvezető párost, hogy a délelőttös kollégákat leváltva átvegyék a forgalomirányítást. 

Fél négykor aztán helyreállt a rend a kereszteződésben, a jelzőlámpákat bekapcsolták, így a járőrök munkája (itt) véget ért. P. Ferenc és M. Csaba járőrvezető tizenöt éve dolgozik a rendőrségnél, régi motorosok a szakmában, ám az emberek otromba magatartása sokszor még őket is meglepi. Bőségesen jutott nekik a vitriolos megjegyzésekből délután, pedig még csak két órája indult a műszakjuk.  

„Az októberi balhék óta leköpik a rendőrt. Mi vagyunk a népellenség, mert a kormányt védjük – mondja ironikus mosollyal P. Ferenc. Ilyenkor az a legjobb, ha szó nélkül tűr az ember, kérdés, mikor szakad el a cérna. Ha elszakad, és a válogatott szitkokra hasonló hangnemben válaszol a „biztos úr” (ahogy pejoratív felhanggal manapság a rendőröket nevezik), be is perelhetik. Hogy a zéró tolerancia – a hivatalos közeg iránt – teljesen beivódott a magyar köztudatba, arra jó példa egy „váratlan” piros lámpa a délutáni csúcsforgalomban, az egyik zsúfolt belvárosi csomópontban.  A jelenet szokványos: padlógázzal át a pirosba hajló sárga jelzésen, hiszen még átfér a kocsi, aztán villámgyors fékezés, majd megtorpanás a kereszteződés közepén, aztán dühös szóáradat, hiszen az elakadt 'marha' két irányból is feltartja a forgalmat. 

„Ha nem működnek a jelzőlámpák, azért van dugó, mert béna rendőr irányít, legalábbis az emberek ezt hiszik – mondják a járőrvezetők, akik egy gyors ebéd és „kötelező szerviz” után délután öttől hat óráig már az Andrássy út- Bajcsy-Zsilinszky út sarkán segítik a forgalmat. „Ha valaki áthajt a piroson, sokszor nem mondhatom azt, hogy álljon félre, mert nincs hová. Ha félreállítom, máris mutogatnak, hogy a rendőr nem normális, leállítja a szabálysértőt és feltartja a forgalmat” – meséli az egyik járőrvezető. A helyzet egyre rosszabb.

A rendőrők rohamosan romló megítélésén az ex-rendőrfőkapitány, Gergényi Péter rendelkezései sem dobtak, sőt. Szervezeten kívül és belül sokak szemét szúrta, és szúrja mai napig a rendőrség „leamortizálása”, az állomány megtizedelése, a szervezet hírnevének aláaknázása. Az évekig tartó létszámleépítés következtében a rendőri állomány húsz százalékkal megfogyatkozott. A Forgalombiztonsági Osztály munkatársait még érzékenyebben érintette a változás, az osztály létszáma ugyanis kétszázról körülbelül száz főre csökkent. 

Radaron innen és túl. Drágán mérnek © hvg.hu

Hány rendőrnek van kedve ma Budapesten maradni? Akik a Rendészeti Szakközépiskolában két év alatt végeznek, ha tehetik, visszamennek vidékre, ahol a fizetésükből könnyebben megélnek, nyugodtabb légkörben dolgozhatnak – vázolja a létszámhiány egyik lehetséges okát Kázsmér Tamás, a Forgalombiztonsági Osztály vezetője.

Egyre kevesebb fiatal jelentkezik a Rendészeti Szakközépiskolába. Nem elhanyagolható szempont, hogy a tanulók korábban fizetést kaptak arra az időszakra, amit az iskolapadban töltöttek, ám ez a gyakorlat ma már nem működik. Akinek családja van, amit el kell tartania, nem teheti meg, hogy beül az iskolapadba.  A diagnózis lelombozó.

Ráadásul ehhez jön a változtatás: október elsejétől a Forgalombiztonsági Osztályon is életbe lép a tizenkét órás munkanap a nyolc órás műszak helyett. Parkolópályára kerül a családi élet, a létszámhiány azonban még így sincs megoldva. Kísérleti megoldás - mondják -, egy hónap után eldől, marad-e a tizenkét órás műszak. Mindezek ismeretében nem kétséges, hogy akik itt dolgoznak - segítik az állampolgárok közlekedését -, szívvel-lélekkel végzik munkájukat. Másképp nem is lehet.

Felszerelés

Minden évben jár ruhapénz, a rendőri egyenruha azonban nem olcsó: a speciális kék dzseki például 18-20 ezer forintba kerül, míg a nadrág 8 ezer, a kötött pulóver hat-nyolcezer forint, egy-egy ingért pedig 3-4 ezer forintot kérnek az egyenruházati boltban. Ennél jóval olcsóbb, ha a szükséges ruhadarabokat a munkaruhaboltban szerzi be a rendőr. A Közlekedésrendészeti Főosztály járműparkjában négy-öt radaros kocsi van. A régi autókat lecserélik: az új kocsik egy részét lízingelik. A járműparkba tartozó hatvannyolc motorra körülbelül negyven motoros rendőr jut, ennyien vannak ugyanis az állományban. A kis létszám oka a motorosok leterheltsége mellett a közel félmilliós felszerelés (motoros ruha, csizma, kesztyű, bukósisak stb.).

A „közlekedésiek” napi rutinmunkájához tartozik a forgalomirányításon, forgalomelterelésen, útlezárásokon kívül többek között a delegációk felvezetése, radarozás, szondáztatás - meséli Csaba, miközben fél hétkor az esti radarozás célállomása felé közeledünk a Mogyoródi úton. Menet közben becsúszik egy bírságolás: terepjáró állt a villamossínekre a Hungária Körúton, és más út nem lévén, szabálytalanul kanyarodott. A vezető – elmondása szeint – sietett a szervízbe, ám ez nem mentség, a tízezer forintos bírságot csekken fizetheti be. Nem büntetett előéletű, nincs eltiltva a vezetéstől, a jármű sem lopott – derült ki egy gyors ellenőrzésből, amelyet a központ végzett. „Hol fogtok traffizni?” – vigyorog a terepjárós, miközben láthatóan nem tudja eldönteni, jópofizzon vagy csöndben maradjon-e.

A kiszabható bírság összege 1-10 ezer forintig terjedhet, a szabálysértés mértékétől függően. (A bírságtömb ugyanúgy az alapfelszereléshez tartozik, mint az apró üvegszonda, a fegyver, a gumibot, a bilincs, a síp és az egyenruha.)

„Megvárjuk, hogy a leállítók megérkezzenek, utána indulhat a mérés, de addig is végzünk egy próbamérést” –  mondja a járőrvezető, és beállítja a radart. A leállítókat a kerület küldi, ők halásszák ki a tömegből a gyorshajtót, akit jó ötven méterrel korábban a radar kiszúrt. Akad olyan gyorshajtó,  akit a bizonytalanság arra késztet, hogy  pár perc múlva visszatérjen a helyszínre és megkérdezze, hogy tényleg őt fényképezték-e le. A megengedettnél gyorsabban ment. Pechje volt.

A régi radarok – már csak néhány van belőlük – hatósugara negyven-ötven méter, míg az újabbak, a háromlábú szerkezetek másfél kilométerről kiszúrják a száguldó autósokat. Ezeket a peremkerületekben, a  városból kivezető utak mentén vetik be elsősorban, a belvárosban a dugók miatt nem érdemes fölállítani őket. A két zöld, radaros Skoda, amellyel a rendőrök hosszú évekig zavartalanul dolgoztak, a  Nádasdy utcai járműparkban árválkodik. Régen külön traffipaxos alosztály végezte a radarozást, ezt azonban „szétrobbantották”. A közlekedésiek közül napközben egy-egy páros radarozik, ám ha nagyobb volumenű (kerületi, országos) sebességmérő akcióra kerül sor,  a radarállomány javát bevetik - több helyszínen.

Munka és szabadság

A frissen felszerelt rendőrnek 27 nap szabadság jár. Tizenöt évi munkaviszony után évi 32-33 szabadnap is össszejöhet. (A szabadnapok számát több tényező, például a gyermekek száma is befolyásolja.) A szabadság felével papíron a munkáltató rendelkezik, a többivel a munkavállaló. Kellemetlenség abból adódhat, ha az állományból többen is havonta legalább egy hétig betegszabadságon vannak. Ilyenkor ugyanis előfordulhat, hogy azt a kollégát rendelik be helyette, aki már hónapokkal korábban kikérte szabadságát. „Eddig meg lehetett oldani, hogy aki egész héten dolgozott, a következő héten négy szabadnapot kapott, és azt úgy csoportosította, hogy haza tudott utazni” - meséli egy vidéki járőr.

„Régen kevesebb autó volt és több ember” – emlékszik vissza Csaba azokra az időkre, amikor még négyen préselődtek be egy járőrautóba. Akkoriban minden csapatnak megvolt a saját kocsija, amivel cirkált, amit rendben tartott. Ma egy járműre két járőr jut, ám állandó párok nincsenek. A beosztást megnehezíti, hogy nem minden járőrnek van jogosítványa, akadnak olyanok, akik nem szívesen vezetnek csúcsforgalomban. Döntésükben szerepet játszhat, hogy ha a járőr összetöri az autóját, a keletkezett kár harminc százalékát ki kell fizetnie. A kártérítés összegét maximálták, így a totálkárosra tört autóban keletkezett kárnak nem a harminc százalékát, csak töredékét kell megtéríteni. 

„Ha nem végeztél főiskolát – nem vagy tiszt –, akkor a Közlekedésrendészetnél két beosztás van: járőr vagy járőrvezető. Én baleseti helyszínelőként dolgoztam, mielőtt idekerültem, most járőrvezető vagyok” – mondja Csaba, aki jobban szereti a fővárosi munkát a vidékinél, mert amellett, hogy Budapesten nagyobb a nyüzsgés, kisebb az esély arra, hogy többször összeakad ugyanazzal az emberrel.

Motoros alakulat. Belehúznak © hvg.hu

Tíz-tizenöt éve még volt presztízse a Közlekedésrendészetnek, tolongtak a frissen felszerelt rendőrök, hogy itt dolgozhassanak. Manapság sok fiatal érkezik, de többségük csak a kötelező gyakorlatát tölti az osztályon. Az Adyligeti Rendészeti Szakközépiskolát két év alatt végezhetik el a diákok. Az intézményt a rendészeti minisztérium tartja fönn. Az „elsősorban a rendvédelmi, rendészeti fegyveres szervek állományának utánpótlására létrehozott intézmény érettségire épülő (érettségi utáni) felkészítéssel hivatásos állományú tiszthelyetteseket képez a Rendőrség és a Határőrség részére” - olvasható az iskola honlapján. 

„Sok minden változott a suliban. Amikor tizenöt éve fölszereltem, az élet hozta a tapasztalatokat. Most a tanulók szituációs gyakorlatokon szembesülhetnek azzal, milyen intézkedéseket kell hozni egy kocsmai verekedésnél vagy egy bírságolásnál” – meséli Ferenc.  A létszámhiány pótlására, az újoncok betanítására új taktika lép életbe: a járőrvezetőknek mentorképzésen kell részt venniük. Ezután a tapasztalt, „vén rókák” mellé egy-egy tanulót osztanak be, hogy a felszerelés előtt állók a gyakorlatban lessék el a szakma csínját-bínját. Kérdés, ha a járőr bajba kerül, számíthat-e fiatal társára. 

Járőrvezetőként 15 évi szolgálat után körülbelül nettó 120 ezer forintot kereshet a rendőr - a havi járandóság összegét persze egyéb tényezők is befolyásolják. A rendfokozati illetmény háromévente növekszik. Huszonöt év munkaviszony után lehet nyugdíjba menni, ám az „elszámolás” nincs tisztázva: aki érettségizett, a jelenlegi szabályok értelmében elbukik négy (tanuló) évet, amit nem számítanak be a szolgálati időbe. Akinek ez nem tetszik, perelhet. Nemrégiben éppen ilyen ügyben nyert pert egy rendőr, ám ez nem elég ahhoz, hogy megváltoztassák a munkaviszony elszámolására vonatkozó szabályt.

A szoros időbeosztás és a túlórák ellenére mellékkereseti lehetőség is akad. Filmforgatások helyszínére a BRFK-tól gyakran kérnek gyalogos vagy motoros rendőröket. A plusz munkáért óránként bruttó 2500 forint jár. Olykor – például a metrópótló buszok visszafordításához – a BKV is kér embert. Akinek van ideje és szabad kapacitása, elvállalja.

Motoros banzáj

A Forgalombiztonsági Osztály emberei terelték a forgalmat és végezték az útlezárásokat – a BKV embereivel és a kerületi rendőrökkel karöltve – a szeptember 22-i autómentes napon: a biciklis felvonuláson és a motoros demonstráción, amelyre több ezer motoros vonult ki, hogy jelenlétükkel tiltakozzanak a súlyadó ellen, és fölhívják a figyelmet a motorosokra. „A lezárásoknál az a kritikus pont, amikor egyik pillanatról a másikra megáll a forgalom, feltorlódnak az autók, így megnő a balesetveszély” – mondja Újvári László főhadnagy, aki a szombati akcióban részt vevő közel harminc rendőr mozgását koordinálta. © hvg.hu Az útlezárásoknál, eltereléseknél a közlekedésieken kívül ugyan száz civil is besegített – őket a rendezők jelölték ki –, ám a létszámhiány miatt a motoros demonstráció zavartalan lebonyolítása és a forgalomirányítás leginkább egy sakk-játszmához hasonlított. Hogyan képes megbirkózni mindezzel egy maroknyi ember? A jó szervezésen kívül elhivatottságra is szükség van. „A rendőr alapjában véve optimista ember, minden rosszat úgy könyvel el, hogy jó, rendben van, benyeltem, ennél rosszabb már biztos nem lesz. Az optimizmus a végletekig tart, mert mindig ezt mondjuk” – ad hangot a sajátos munka- és életfilozófiának J. Zsolt, aki társával egyik percben még a Hősök teréről kivezető út mellett biztosította a motorosok elhaladását, míg hat perccel később – szirénázás és száguldás után – a Fehérvári út - Október 23-a utca kereszteződésében fogadta a két keréken érkezőket.