"Ha a Holdat is kigyomlálhatnánk, és álló nap oda-vissza söprögetnénk a falut, talán akkor lenne elegendő közmunka a falubeli 120 állástalannak" - reagált a HVG-nek Bortnyik Béla, a csereháti Kázsmárk polgármestere arra a törvényjavaslatra, amely szerint a jövőben csak azok kaphatnának rendszeres szociális segélyt, akik minden három hónapban legalább 15 napig részt vesznek valamilyen közfoglalkoztatásban. A leghátrányosabb kistérségek egyikéhez tartozó Kázsmárknak az idén 12 millió forint jutott arra, hogy közcélú munkákat szervezzen a helybéli állástalanoknak. Ebből az összegből fizeti a település az óvodában, iskolában egész tanévben kisegítő dajkákat és konyhalányokat, és a keretből időnként a falu takarítására is futja. Értelmes feladatot azonban így is csak minden tizedik lakosnak tudott adni az önkormányzat, a település 250 családjának több mint a fele rendszeres szociális segélyből él. "A múlt héten is vagy fél tucat embert kellett elküldenem azzal, hogy nem tudok nekik munkát adni" - kesergett Bortnyik, hozzátéve, hogy a bonyolultabb feladatokra amúgy is csak a segélyezettek töredéke volna alkalmas.
Mégis a közfoglalkoztatás fellendítésében látja a kiutat a rosszabbodó munkaerő-piaci helyzetből a munkaügyi tárca, fittyet hányva arra, hogy korábbi hasonló próbálkozásaival sem ért el átütő sikert. A jogszabályok ugyanis már 2000 óta - amióta a korábbi jövedelempótló támogatást a rendszeres szociális segély felváltotta - előírják, csak az kaphat rendszeres segélyt, aki vállalja, hogy folyamatosan és aktívan együttműködik a kijelölt intézménnyel, illetve elvállalja a számára felajánlott és megfelelő munkát. A munkára képeseknél az együttműködés évi harmincnapos kötelező közfoglalkoztatást jelentett. Csakhogy azokon a településeken, ahol nem tudnak elegendő közcélú munkát szervezni - vagy a segélyezett orvosi papírral bizonyítja alkalmatlanságát -, a segélyt munkavégzés nélkül is megkapják a rászorulók. "Az ügyintézők is csak emberek" - kommentálta a jelenséget Székely Judit, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium szakállamtitkára.
A munkára ösztönzés gyengeségei már 2006-ban nyilvánvalóvá váltak, amikor a kormányzat bevezette a családi alapú segélyezést, ám elmulasztotta megszabni a járadék felső korlátját. A nem túl egyszerű kalkuláció lényege az volt, hogy a család jövedelmét a nyugdíjminimum - 2006-ban 25 800 forint, az idén 28 460 forint - 90 százalékáig kiegészítik, majd azt a családtagok számától függően megadott szorzókkal felszorozzák. Az önkormányzatok hiába ajánlottak például hatórás közfoglalkoztatásért 40 ezer forintot, a család jobban járt az ennél magasabb segéllyel. Korrekcióként tavaly januárban a minimálbérben - tavaly 65 500 forint, az idén 69 ezer forint - maximálták a segély összegét.
"Csak azzal tudjuk munkára ösztönözni az embereket, hogy aki nem fogadja el a számára felajánlott közfoglalkoztatást, nem kapja meg a segélyt" - indokolta a HVG-nek a most tervezett szigorítást Székely Judit. A munkateszt a szándékok szerint elsősorban azt hivatott eldönteni, kik akarnak és tudnak dolgozni, s kik nem. (A 15 napos kötelező munka nem vonatkozik majd az 50 év felettiekre és a gyereküket elhelyezni nem tudó nagycsaládosokra, illetve azokra, akik egyéb munkaerő-piaci programokban, például képzésben vesznek részt.) Bár az államtitkár maga is úgy véli, önmagában a közmunka nem a legjobb ugródeszka a nyílt munkaerőpiacra való visszatéréshez, szerinte a társadalmi igazságérzetet szolgálja, hogy a segélyből élők közül minél többen inkább munkából éljenek. "Ettől a lépéstől egyetlen ember sem fog visszakerülni a nyílt munkaerőpiacra. Csak azt a közhangulatot használja ki a kormányzat, hogy az emberek úgy érzik, ők dolgoznak a sok tízezer segélyből élő helyett is. Ám fogalmuk sincs róla, milyen kilátástalan a munkaerő-piaci helyzet a leghátrányosabb térségekben" - kritizálta a munkateszttervet Pataky Péter, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének elnöke.
Bár a munkateszt sikerét illetően a HVG információi szerint időközben a munkaügyi tárcánál is elbizonytalanodtak, a közfoglalkoztatás bővítésének áldásos hatásában azért még bíznak. Keddi számában a Népszabadság azt is megpendítette, hogy Lamperth Mónika miniszter főként a munkatesztbe bukott bele. "A közfoglalkoztatási formák eddig is több tízezer embernek adtak legalábbis időlegesen munkát. Ha a korábbinál 10 milliárd forinttal többet fordítunk erre a célra, elképzelhető, hogy mindenkinek, aki egészségileg alkalmas munkavégzésre, és elfogadja a számára felajánlott megfelelő állást, tudunk valamiféle lehetőséget adni" - véli Székely Judit. Más kérdés, hogy erre a jövő évre tervezett pluszösszegre még semmilyen ígéretet nem kapott a két hete ismét minisztercserén átesett munkaügyi tárca. Kapott viszont külön miniszterelnöki megbízottat az Út a munkához programhoz Török Zsolt MSZP-s parlamenti képviselő személyében, ám ő is csak annyit tudott a HVG-nek elmondani: "Tájékoztattam a miniszterelnököt, hogy pluszforrásra volna szükség, ő pedig megígérte, hogy megvizsgáltatja a kérdést." Csakhogy a szükséges törvénymódosításokat a május 8-ai államtitkári értekezletet követően még a tavaszi ciklusban megtárgyalja a kormány, a 2009-es pluszforrás viszont csak ősszel, a költségvetés összeállításánál vehető tervbe.
Keserű tapasztalataik miatt az önkormányzatok pedig attól tartanak, ismét fedezetlen felelősséget sóznak a nyakukba. Annyi biztos, hogy a szükséges 10 milliárd forint jócskán felduzzasztaná a jelenleg közcélú munkákra juttatott, évek óra rendre 15 milliárd forint körüli keretet. Némi vigaszt jelent az átlagnál több segélyezettet eltartó önkormányzatoknak, hogy a nyár végén várhatóan ebből a keretből néhány milliárd forintot megint újraosztanak azon települések között, amelyek már elhasználták első féléves járandóságukat, és ahol átlagon felüli a segélyezettek száma. Így juthat például Kázsmárk is további 4-5 millió forinthoz, amivel - mint Bortnyik mondta - "a falu kihúzza valahogy az év végéig".
Bár az önkormányzatok által szervezhető közcélú feladatok spektruma véges (lásd Közfoglalkoztatási formák című írásunkat a 93. oldalon), biztató jel lehet az időszakos közmunkákban szívesen részt vevők számára, hogy a következő hónapokban - mint azt a leköszönő Lamperth Mónika miniszter utolsó előtti munkanapján bejelentette - újabb közmunkaprogramok indulnak 3,6 milliárd forint ráfordítással. Ebben az összegben benne foglaltatik a programba bekapcsolódott intézmények és cégek, például a MÁV és az erdőgazdaságok 1,6 milliárd forintos hozzájárulása is. Az erdőművelési, vasúttisztasági és közútkarbantartó feladatok körülbelül 4500 embernek adnak majd munkalehetőséget. Más kérdés, hogy e projektszerű közmunkákban a szociális segélyezettek hagyományosan alig vesznek részt. "Ezek ugyanis bonyolultabb feladatok, esetenként szakmunkák" - mondta Székely Judit. A munkaügyi tárca mindenesetre megkísérti a lehetetlent: az új előírások szerint a közmunkákban is legalább minden negyedik foglalkoztatottnak a segélyezettek köréből kell kikerülnie, míg az eddigi arány mindössze 10 százalék volt.
Várhatóan inkább szankcionáló, mintsem munkavállalásra ösztönző szerepe lesz a munkaügyi ellenőrzés tervezett szigorításának. E szerint a jövőben nem csupán a munkáltató, hanem a munkavállaló is büntethető lenne feketemunkáért, azaz a helyi önkormányzat, illetve a munkaügyi szerv megfoszthatná a szociális segélytől vagy az álláskeresési járadéktól azt, akit illegális munkán lefüleltek - ha csak ideiglenesen, a tervek szerint három hónapra is. "Felmérések szerint a segélyezettek mintegy 80 százaléka alkalmanként vagy folyamatosan feketén dolgozik" - indokolta a tervezett szigorítást Székely Judit. Bármily meglepő ugyanis, a hatályos szabályok szerint hiába kap rajta valakit feketemunkán a munkaügyi felügyelőség, még csak nem is értesítheti erről a tényről az illetőnek segélyt folyósító önkormányzatot.
G. TÓTH ILDA
