Eddig elítélted azokat a kollégákat, akik nem voltak tekintettel mások érzéseire, meneteltek előre a saját maguk által kijelölt úton és közben nem nézték, kit, mivel bántanak meg? A szándékos durvaság, a mások iránti közömbösség és a szerencsétlen véletlenek között – ha valakit akaratodon kívül megsértesz – vannak fokozatok. Melyek azok a mozzanatok, amelyekkel megbánthatod munkatársaidat? Mire érdemes figyelni, ha nagyobb közösségben dolgozol?

Alapvető udvariasság

© hvg.hu

A mindennapi udvariasság elengedhetetlen: az idegenekkel és közvetlen kollégáiddal szemben egyaránt. Tartsd be az udvariassági formulákat: sose mulaszd el a köszönést érkezéskor, távozáskor, illetve ha valaki belép az irodába és üdvözöl, viszonozd. Akkor is udvariatlanságnak tűnhet az üdvözlés elmulasztása, ha valakivel nap mint nap együtt dolgozol, és csak figyelmetlenségből felejtesz el köszönni. Ellenérzést szülhet, ha nem köszönöd meg a szívességet, amit mások tettek neked, vagy nem reagálsz arra, ha valaki háláját fejezi ki. Ilyenkor elég egy kedves mosoly is, hogy nyugtáztad szavait, és jelezd, nem kell hálálkodnia. Figyelj arra, hogy mindig, minden helyzetben udvariasan viselkedj kollégáiddal, még akkor is, ha régi barátság fűz hozzájuk. A munka az munka, szabadidődben pedig úgy beszélsz velük, ahogy kedvetek tartja.

Figyelmetlenség, szétszórtság

Ha félbeszakítasz valakit, nem hagyod, hogy befejezze mondandóját, okkal sértődhet meg, hiszen viselkedéseddel azt sugallod, hogy véleménye nem fontos, vagy kevésbé fontos, mint a tiéd, esetleg egyáltalán nem érdekel. Az illető úgy érezheti, hogy sürgeted, minél előbb túl akarsz lenni a beszélgetésen, szabadulni akarsz. Ha kollégád túl sokat beszél, jelezd, hogy kevés az időd, vagy mondandójának egy részét már ismered. Ha csak egy-egy észrevételed van, és ezeket szeretnéd közbevetni, említsd meg neki, hogy eszedbe jutott pár dolog, ami szervesen kapcsolódik az ő mondandójához. Ha személyesen beszélgetsz valakivel, testbeszédeddel, tekinteteddel jelezheted, hogy közbeszólnál. Nehezebb a helyzet, ha telefonon értekezel egy kollégával vagy ügyféllel. Ilyenkor minden előzetes figyelmeztetés nélkül meg kell szakítanod mondandóját (ha közben nem tart szünetet). Ezt is megteheted, ám légy udvarias, kérj elnézést.

Szándékos durvaságok

Akad, aki örömét leli mások bosszantásában, froclizásában, és még a munkahelyén sem fogja vissza magát. Ha valakit öltözködése, megjelenése, esetleg beszédstílusa – hadarás, dadogás – vagy hangja miatt „cikiznek”, megszólnak, az szándékos durvaság. Ugyanígy bántó és sértő lehet, ha a kolléga viselkedésén, magatartásán élcelődnek, esetleg kifigurázzák, mások előtt nevetségessé teszik, megszégyenítik. Ilyenkor az egyetlen megoldás, ha a „sértett” szóvá teszi ezt, és megkéri a durva kollégát, ne szórakozzon az ő rovására.  

A trágár viccek, alpári stílus, harsány jókedv szintén elveheti  a munkatársak jókedvét, és konflikutusok forrása lehet. Nem csak verbális kommunikációval, meggondolatlan tettekkel is meg lehet bántani a közeledben dolgozókat. Bárki megsértődhet, ha betörnek „szentélyébe”, privát szférájába, például engedély nélkül matatnak íróasztalán, esetleg kérés nélkül elveszik vagy kölcsönveszik holmiját – legyen szó egy bögréről vagy egy zakóról –, majd úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna. Ha nincs időd kölcsönkérni a kiszemelt tárgyat, amire éppen szükséged lenne, ne vedd el. Ha jó viszonyban vagytok, és ez feljogosít arra, hogy kiszolgáld magad távollétében, hagyj neki üzenetet, egy párszavas köszönőlevelet, így biztos nem lesz sértődés a vége.