Ne tekintsük törvényszerűnek, hogy olvasni-számolni rosszul tudó embereknek nincs munkájuk – hangsúlyozza Köllő János (56 éves) közgazdász. Úgy véli, nem szabad bedőlni a szakképzést követelő vállalatoknak, az elhelyezkedési esélyeket inkább az alapkészségek fejlesztése növelheti.

HVG: Hetente 1500-2000 állás szűnik meg a világválság kezdete óta Magyarországon, összességében most, január közepén úgy 20 ezer körül járhatunk. Meddig nőhet a munkanélküliek, illetve az inaktívak amúgy is kirívóan magas aránya?

K. J.: Ahogyan senki, én sem tudom, milyen gazdasági, foglalkoztatási következményei lesznek a világméretű krízisnek. Az állásvesztés üteme nálunk egyelőre nem kirívóan nagy, de nem biztos, hogy ez így is marad. Annyit már látni, hogy a tömeges elbocsátások nem a munkaerő-piaci válságövezetekben, hanem a centrumokban történnek, és alapvetően nem képzetlen embereket érintenek, hanem olyanokat, akiknek multinacionális vállalatoknál volt „biztos állásuk”. Ha jön a konjunktúra, ők átképzési programok, álláskeresési tanfolyamok nélkül is munkát találnak.

HVG: Csak nem azt akarja mondani, hogy nincs szükségük állami segítségre?

K. J.: De van, csak nem olyanra, amilyen a válságtérségekben élő, iskolázatlan munkanélkülieknek kellene. A most elbocsátottak közül sokan nem fognak 9 hónap alatt munkát találni, ezért ki kéne tolni a munkanélkülisegély-jogosultság időtartamát. Hasonló helyzetben ezt még a szociális érzékenységéről nem éppen híres Egyesült Államokban is megteszik.

HVG: Máskülönben marad nekik a szociális támogatás.

K. J.: Azt nemigen kapnak majd, mert a rendszeres szociális segély jövedelemhatárhoz kötött, elég, ha a házastárs dolgozik, hogy a segély már ne járjon. A segély ráadásul közmunka-kötelezettséggel jár, és nem biztos, hogy szakképzett autógyári munkások hajlandók lesznek sárga mellényben patakmedret tisztítani.

Köllő János
© Horváth Szabolcs
HVG: Vannak, akik munkanélküli-segély helyett inkább a bajba jutott cégeket támogatnák.

K. J.: Amelyek elveszítették megrendeléseiket? Ezen a támogatás nem tud segíteni. Arra pedig nincs pénz, hogy a költségvetés tömegesen lélegeztetőgépen tartson rosszul működő üzemeket.

HVG: Idén 3,6 százalékkal emelkedik a minimálbér, amiről ön évek óta hangoztatja, hogy az átlagos bérhez képest túlságosan magas. Miért szorgalmazza a szerény jövedelműek keresetének megkurtítását?

K. J.: Az ország hosszú távú problémája az alacsony foglalkoztatás, amely még akkor sem javult számottevően, amikor növekedett a gazdaság. Leginkább azért nem, mert az iskolázatlan népességet nem sikerül bevinni a munkaerőpiacra. Ez részben a magas minimálbér számlájára írható.

HVG: Amikor a minimálbért nyolc éve a duplájára emelték, nem csökkent a foglalkoztatás.

K. J.: Tévedés. A versenyszférában csökkent, főleg a kisvállalkozásoknál, és romlott a képzetlen munkások elhelyezkedési esélye.

HVG: A szakszervezetek attól tartanak, ha alacsony a minimálbér, a cégek képzetlenebb emberekkel töltik fel a munkahelyeket.

K. J.: A tapasztalat az, hogy éppen a képzettebbek szorítják ki az iskolázatlanokat olyan munkahelyekről, amelyeket azok is betölthetnének. A fordítottjától nem félnék, sőt a képzetlenek bérének támogatásától sem.

HVG: Eddig úgy tudtuk, ellenzi a bértámogatást.

K. J.: Nem csak én, a közgazdasági szakma nagy része, sőt az unió sem szereti, mert torzítja a piacot. A képzetlen dolgozók esetében azonban mégis szükség lenne rá – a minimálbérkorlát, a túlzott járulékteher és a magas munkavállalási költségek ellensúlyozására, különösképpen az elesett kistérségekben.

Új iparág a tömeges közmunka (Oldaltörés)

HVG: A szociális juttatások nem tartják eleve távol a munka világától a támogatottakat?

Köllő János közgazdász

Bár az egyetem elvégzése után, 1977-ben mindjárt a Közgazdaságtudományi Intézetbe került, s máig ott dolgozik, jelenleg tudományos főmunkatársként, mégsem számít szobatudósnak. Társadalmi kérdésekhez rendszeresen hozzászól, gyakran hökkenti meg adatokkal a közvéleményt: például, hogy az OECD-országok közül hazánk költ GDP-arányosan a legtöbbet a kisgyerekes szülőket otthon tartó készpénzes támogatásokra. Számos nemzetközi kutatásban vesz részt, a Veszprémi Egyetemen oktat, emellett társszerkesztője a közoktatás megújítását szorgalmazó Zöld könyvnek. Szerinte a magyar munkapiac legnagyobb botránya természetesnek tartani, hogy minden tíz iskolázatlan magyar felnőtt közül legfeljebb négy dolgozik.

K. J.: Számos kiirthatatlan legenda él ezzel kapcsolatban. A nem dolgozó képzetlenek harmadának semmiféle ellátása sincs, a nők fele, a férfiak harmada pedig nyugdíjas vagy gyesen van. A szociális segélyezés aránytalanul nagy szerepet kap a közbeszédben. A segélyezetteket a többség a ráncba szedendőnek vélt cigányokkal azonosítja, akikre – szerintük – aránytalanul sokat költ az ország. A társadalom többsége ellenzi azokat a támogatásokat, amelyekre mások jogosultak, különösképp, ha ezek a mások romák. A gázártámogatás, a gyed, a korai nyugdíj felvételének anomáliáiról összehasonlíthatatlanul kevesebb szó esik, mint a rendszeres szociális segélyről, pedig azok jóval költségesebbek. A kisebbségek potyautasságát a többség kevésbé tolerálja, mint a sajátját, ami persze nem magyar sajátosság.

HVG: A közoktatás megújítását szorgalmazó javaslatcsomagban, a Zöld könyvben szerzőtársaival ön arról ír, hogy „a helyi jóléti rendszer átalakulásra szorul”. Mit szól a monoki modellhez, a segélyek közmunkához kötéséhez?

K. J.: Ez nem monoki találmány. 2000 májusa óta az önkormányzatok megvonhatják a segélyt azoktól, akik a közmunkát nem fogadják el. A segélyezetteknek így is csak 10–18 százaléka végez közmunkát. Kistelepüléseken gyakran hiányzik az értelmes munkalehetőség, a nagyokon pedig a tömeges közmunka igen rossz hatékonyságú lenne.

HVG: A kormány azt ígéri, az idén hatályba lépő törvénymódosítások érdekeltté teszik a településeket a közfoglalkoztatásban.

K. J.: Majd meglátjuk. Nem biztos, hogy az önkormányzatok feltöltik a kereteket, mert a törvény rájuk bízza, hogy kiknek adnak rendeleti úton kibúvást a munkakényszer alól. A hazai foglalkoztatáspolitika mindenesetre csaknem egy évtizede a közmunkában véli megtalálni a képzetlenek munkaerő-piaci bajainak orvosságát. A mostani elképzelések körülbelül 30 ezer új, teljes munkaidős pluszközmunkahelyről, ezenfelül háromezer önkormányzati foglalkoztatásszervező beállításáról szólnak. Összességében 60-70 ezer fős közmunkásállományról lenne szó, ami nagyságrendileg a középfokú oktatás vagy a textilruházati ipar dolgozói létszámával azonos. Gyakorlatilag új iparágat hozunk létre.

HVG: Van, ahol már bevált a hasonló közmunkaprogram?

K. J.: A harmadik világban alkalmazzák, de európai országokban ilyen méretekben és kondíciókkal nem. Kötelező önkormányzati közmunka létezik például Skandináviában vagy Nagy-Britanniában, de ott a célcsoport – elsősorban a munkanélküli fiatalok – átképzést, álláskeresésre felkészítő tanfolyamot vagy nonprofit cégeknél végzett önkéntes munkát is választhatnak helyette. A tömeges közmunka a szegénység csökkentésére jó, de nem javítja a piacképességet, sőt fokozza a résztvevők ráutaltságát a jóléti rendszerre.

© Horváth Szabolcs

HVG: Látva a mai munkaadói igényeket, nem naivitás abban bízni, hogy a tartósan munkanélküliek tömegei másként bevonhatók a magyar munkapiacra?

K. J.: Nálunk roppant erősen él az a feltevés, hogy vannak foglalkoztathatatlanok. Pedig nincs olyan vastörvény, amely szerint egy írni-olvasni-számolni rosszul tudó ember munkátlanságra lenne ítélve. A legmodernebb piacgazdaságokban ezeket az embereket sokkal nagyobb arányban foglalkoztatják, mint a kelet-európai országokban. Ennek vannak gazdaságszerkezeti okai – mifelénk alacsony az önfoglalkoztatás, kevés a valódi mikrovállalkozás, a családi gazdaság –, de oka az is, hogy felértékelődtek az alapkészségek, és leértékelődött a túlspecializált szaktudás, ami a szakmunkás végzettségűeket is nehéz helyzetbe hozta.

HVG: Milyen szerepe lehet a közoktatásnak az esélyek javításában?

K. J.: Kulcsfontosságú. Nem csak a legrosszabb általános iskolákban, az érettségit nem nyújtó szakképzésben is kriminális az olvasni tudás. A szakiskolások 75 százaléka elégtelen szinten oldja meg a kompetenciamérési teszteket, míg a gimnáziumokban az elégtelenek és az elégségesek aránya együtt is csak 8 százalék. „Romlik a gyerekanyag” – panaszkodnak a tanárok. Romlik, de ez nem szünteti meg azt a pedagógiai feladatot, hogy az iskola használható tudást adjon a gyerekeknek.

HVG: A munkaadók azt szeretnék, ha a diákok minél több szakismeretet kapnának.

K. J.: Ez természetes, ahogy az is, hogy szeretnék képzési terheiket az államra hárítani. Ugyanakkor azt látjuk, olyan vállalatok panaszkodnak szakmunkáshiányra, amelyek, ha változik a technológia, elbocsátják a képzett dolgozókat. Épp ez bizonyítja, hogy szükség van az alapkészségekre. A szakmunkás negyven évre készül, ezalatt többször kell alkalmazkodnia az új technológiákhoz. Ha nem tud rendesen olvasni, számolni, nem fog neki sikerülni.

ZÁDORI ZSOLT

Sztereotípiák helyett valós napi kapcsolatot!

Sztereotípiák helyett valós napi kapcsolatot!

Fesztiválon próbálta meg lelőni a haragosát, de nem sült el a fegyvere

Fesztiválon próbálta meg lelőni a haragosát, de nem sült el a fegyvere

Trump megerősítette: megölték Oszama bin Laden fiát

Trump megerősítette: megölték Oszama bin Laden fiát

Keddtől jön az újabb lehűlés

Keddtől jön az újabb lehűlés

Megosztom, tehát vagyok?

Megosztom, tehát vagyok?

"Mi a társadalom letükröződése vagyunk, és igenis meg kell mutassuk magunkat!"

"Mi a társadalom letükröződése vagyunk, és igenis meg kell mutassuk magunkat!"