Ahhoz, hogy valakiből légiutaskísérő legyen, a külső megjelenés és a nyelvtudás mellett az is kell, hogy szeressen utazni, nyitott legyen az emberek és kultúrák iránt, de nem árt egy cseppnyi humorérzék sem, amely számos nehéz helyzetből húzza ki az embert.
Csuvarszki Anikó 1990 és 1999 között a Japanese Arilines, azóta a Lufthansa légiutas-kísérője, magyarul, németül, angolul és japánul is beszél.
Általában elvárják a stewardessektől, hogy minden helyzetben feltalálják magukat, és megbirkózzanak a legváratlanabb helyzetekkel is. Ez a kompetencia fejleszthető vagy erre születni kell?
Csuvarszki Anikó: Egy légiutas-kísérőnek a legkülönbözőbb feladatokkal és kihívásokkal kell megbirkóznia. Az ezekhez szükséges kompetenciát egyrészt tréningek során sajátítottam el, amelyeken nem csupán a napi feladatok ellátást oktatják, hanem a menedzsment, a pszichológia, a kultúrák közötti kommunikáció és természetesen az idegen nyelvek területét is lefedik, így rengeteg lehetőségem nyílt önmagam fejlesztésére. A sikeres munkához azonban rengeteg tapasztalatra van szükség. Minden egyes út, minden repülés során újabb és újabb ismeretekkel gazdagodunk, hiszen a legkülönfélébb emberekkel találkozunk, segítünk megoldani a problémáikat és olyan szolgáltatást nyújtunk a fedélzeten, amely révén kellemesen tölthetik eltölthetik az utazás idejét. Azt hiszem, hogy a pozitív hozzáállás az egyik legfontosabb sikertényező a munkánk során, de nem árt egy cseppnyi humorérzék sem, amely számos nehéz helyzetben bizonyult hasznosnak.
Mi a tapasztalata, így jó néhány évvel a háta mögött, kik tudnak ebben a szakmában érvényesülni? Hiszen ez a munka egyfajta személyiségtípust kíván meg, itt nem 8-tól 4-ig tart a munkanap, légiutas-kísérők élete örök mozgás. Mennyire nehéz ezt megszokni?
Cs. A.: Az utazás szeretete nélkül nehéz stewardessként dolgozni. Ha valakit érdekelnek a különböző országok, kultúrák, városok, szereti a változatos munkát és szeret új embereket megismerni - legyen szó kollégákról, vagy utasokról -, akkor nem fog unatkozni és nem bánja a változatos munkaidő-beosztást. Két tengerentúli út közben pedig van időnk arra, hogy a családunkkal, a barátainkkal legyünk és még a házimunkára is jut idő. Ugyancsak motiváló, hogy a téli időszakban számos meleg égövi országba utazhatunk, én például nagyon élvezem, ha egy út után a kollégáimmal egy nyugágyban napozva pihenhetek - akár a tél közepén is.
Tartalmi partnerünk a HR Portál. A cikk teljes szövegét itt olvashatja.
