Egy nem várt - negatív - megnyilvánulás vagy a gondosan előkészített és megfelelően tálalt kritika mindig rosszul esik. Különösen akkor, ha a főnök talál hibát munkánkban, kifogásolja viselkedésünket, esetleg megró minket valami miatt. Arról már nem is beszélve, hogy egy elhamarkodott letolás, téves következtetés vagy nem a megfelelő személynek címzett dorgálás milyen kellemetlenül érintheti a célszemélyt.

Ha munkáról van szó, a főnök az úr, ezt ne feledd. Hiába kapod fel a vizet, ha felettesed mondandója kellemetlenül érint, mindig számolj háromig, mielőtt válaszolsz. Így nem esik csorba a tekintélyén, ráadásul később sem bánod meg, hogy a fejéhez vágtál valamit, ami csak tovább rontott helyzeteden. Ne az érzelmeid vezéreljenek, mérlegelj józanul!

Lila köd

Ösztönös reakció, hogy ha kritizálnak, védekezünk, és próbáljuk menteni, ami menthető. De milyen áron és mi a legjobb megoldás? Előfordulhat, hogy főnököd olyasmiért szúr le, ami nem a te hibád - lehet az egy félreértett üzenet, egy elmaradt találkozó, esetleg a határidő túllépése vagy egy csúnya hiba, ami a cégnek anyagi veszteséggel jár. Először is, engedd, hogy főnököd befejezze mondandóját, kifejezze, mi nem tetszik neki. Ha jogos a kritika, a felelősségre vonás, ne támadj rá, fogadd el, hogy igaza van és lásd be, hogy hibáztál. Gyakran egy egyszerű bocsánatkéréssel és a törekvéssel, hogy helyrehozod, amit elrontottál, kiköszörülheted a csorbát.

© sxc.hu

Az is előfordulhat, hogy egy kolléga tévedése miatt rajtad csattan az ostor. Ilyenkor próbáld meg diplomatikusan elsimítani a félreértést, mondd el, mi történt valójában (hol voltál és mit csináltál), ha lehet, anélkül, hogy mást bemártanál. Ha erre nincs mód, akkor se támadd hátba az illetőt, ne mondj távollétében olyat róla, amit nem mondanál a szemébe.

Védekezés vagy támadás?

„Megfutamodjak, vagy vágjak vissza, hogy lássa, emberére talált?” A kérdés joggal merülhet fel hasonló helyzetben. A válaszreakció minden esetben személyiség- és helyzetfüggő. Akad, amin könnyen túl lehet lépni: ha nem raksz rendet az irodában vagy megfeledkezel egy kevésbé sürgős, ám még időben pótolható feladatról, természetes, hogy lazábban kezeled a dolgot, elnézést kérsz és biztosítod felettesedet arról, hogy pótolod a mulasztást. Ha a kritika személyes jellegű, már nehezebb a helyzet.

Gondold át, miről van szó, és ismerve főnököd temperamentumát, hozzáállását, valamint a kettőtök viszonyát, óvatosan reagálj. Akad, aki a csendben elsomfordáló alkalmazottat kedveli, míg mást elégedettséggel tölt el, ha látja, hogy beosztottja megvédi saját igazát és nem riad vissza az érvek és ellenérvek ütköztetésétől. Ha főnököd az előbbi típusba tartozik, legjobb, ha néhány szóban nyugtázod a hallottakat, elfogadod és megemészted a kritikát (amennyiben igaza van). Ha téved, pár szóban vázolhatod a helyzetet, de ne feszítsd túl a húrt, mert ha úgy érzi, alulmaradhat veled szemben, további kellemetlenségekre számíthatsz. Ha jó viszonyban vagytok, mindent meg tudtok beszélni egymással és nem feszül ellentét köztetek, könnyebb a dolgod, pár perc alatt tisztázhatjátok a helyzetet. Ellenkező esetben mindig tartsd szem előtt, hogy a főnököddel beszélsz, légy visszafogott - ez nem azt jelenti, hogy meg kell hunyászkodnod előtte -, mindössze arról van szó, hogy jó, ha betartod a formalitásokat és nem feledkezel meg az udvariasságról, mert csak így kerekedhetsz fölé.