Állami topmenedzserek karrierje

Aki egyszer bekerül az állami szektorba – akár hivatalnokként, akár cégvezetőként –, az többnyire ott is marad, vagy a magánszektorban tett kiruccanás után visszatér. Ez szűrhető le a közcégek legjobban fizetett másfél tucat vezetőjének (HVG, 2009. szeptember 26.) karrierjét követve. A tanácsadói felmérések szerint a versenyszférában megszokottnál valamelyest alacsonyabb fizetések ellenére a menedzserek hajlandók elhagyni a magánszektort, ha stratégiailag fontos vagy különleges profilú állami cég vezetését bízzák rájuk.

Ilyen vonzerőt jelenthetett az uniós támogatásokat közvetítő Magyar Gazdaságfejlesztési Központ Zrt., amelynek vezetéséért Ormosy Gábor feladta addigi magánszférabeli karrierjét, konkrétan a Wallis-csoportnál betöltött vezérigazgató-helyettesi posztját. Ha nem is az egyik legbefolyásosabb vállalatcsoportot hagyta el, de a magánszférából érkezett a Magyar Közút Nonprofit Zrt. élére Zsupponits Jenő is, aki az egykori udvari sztrádaépítő Betonút Rt.-nél is lehúzott néhány évet. Az Állami Autópálya Kezelő Zrt. első embere, Nagy Attila pedig a Parragh Rt.-től igazolt át. Magáncégeknél kezdett Mártha Imre is, de az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-be csöppenve megragadt a Magyar Villamos Műveknél (MVM).

A hivatalnokmúlt is jó ajánlólevélnek számít egy-egy állami vagy önkormányzati cég vezető posztjának elnyeréséhez. A MÁV-csoportnál különösen: mind Heinczinger István vezér, mind Kozák Tamás, a személyszállításra szakosodott MÁV Start Zrt. első embere minisztériumban szocializálódott. Kozák hosszabb versenyszférabeli informatikai kitérőt is tett, ám a Magyar Telekom leánycégénél, illetve a Synergon Rt.-nél lehúzott évek után visszakanyarodott a közlekedési tárcához, s egyenesen a fogyasztóvédelmi főosztályvezetői posztról igazolt át a megújulásra váró vasúttársasághoz. Heinczinger fordított utat járt be, ő a Siemens ügyvezetői székét hagyta el a vasutas lehetőségért. Kilóg a sorból Andrási Miklós MÁV-elnök-vezérigazgató, aki eddigi karrierje nagyobb részét a magánszférában, jobbára brókercégeknél töltötte. Igaz, rövid időre felbukkant az állami vagyonkezelő, illetve két stratégiai állami cég – az MVM, valamint a Szerencsejáték Rt. – vezérigazgató-helyetteseként is. Mindenkin túltesz azonban az Exporthitel Biztosító vezére, aki korábban csak minisztériumban dolgozott, igaz, kettőben is.

A közcégek legjobban fizetett másfél tucat vezetője közül hárman is a jegybankban kezdték pályafutásukat, a már említett Heinczingeren kívül a két főbankár: Erős János és Bodnár Zoltán is. Azután mindketten belekóstoltak a magánszférába, de visszatértek az állami szektorba. Pályafutása során Erős a genfi Discount Bank and Trust Co. képviselet-vezetésén kívül csak állami tulajdonnal működő pénzintézetet menedzselt. A jegybanki alelnökségig jutott Bodnár kétszer is átült ugyan a CIB Bankba – ahonnan vezérigazgatóként köszönt el –, de végül, az állami autópálya-társaságot érintve, az Eximbanknál kötött ki.

Nem jelent hátrányt a mozgalmi múlt sem. A fővárosi önkormányzat cégvezetői közül Bakonyi Tibor volt főpolgármester-helyettes korábban kerületi KISZ-titkár, majd a Baloldali Ifjúsági Társulás alelnöke volt. Igaz, megfordult (formáját tekintve) magántulajdonú cégnél is: a Kossuth Kereskedőház Kft.-nél – amelyet egy időben Máté László MSZP-pénztárnok vezetett. Bakonyihoz hasonlóan főpolgármester-helyettesként működött egy időben Székely Gábor, a Szerencsejáték Zrt. jelenlegi vezére, aki pályafutása során jobbára hivatalokban szerzett tapasztalatot, emellett saját tanácsadó cégét vezette. Teljesen atipikus Palkó Györgynek, a Fővárosi Csatornázási Művek vezérének a karrierje: mindvégig a vizes szakmában maradva a kutatástól haladt a cégvezetésig. Cége a fővárosi önkormányzat többségi tulajdonában van ugyan, de a kisebbségi tulaj Veolia olyan menedzsmentjogokkal bír, amelyekkel döntő befolyása van a cégre, így a vezető személyéről is a külföldi részvényes dönt. Szakmájában lépdelt előre Süli János is, aki 1986-ban csoportvezetőként kezdett a Paksi Atomerőműben, és az idén jutott a csúcsra.

Szépen felfutott könyvvizsgálói üzletét cserélte fel állami szolgálatra Reményik Kálmán, aki kapcsolatoknak sem lehet híján. Ügyvezetője volt a Malév megvételére korábban pályázó, Virág Attila SZDSZ-közeli üzletember, egykori ÁPV-elnökhelyettes érdekeltségének mondott ASBK Vagyonkezelő Kft.-nek, és megfordult abban a Perfekt-Audit Rt.-ben (ma Pertia Rt.) is, amelynek felügyelőbizottságában 1997-től 1999-ig Gyurcsány Ferenc is tagságot vállalt; a később Virág érdekeltségébe került társaság egyik részvényese pedig Gyurcsány egyik korábbi érdekeltsége, a Perfekt Gazdasági Tanácsadó Rt. volt. Az egy időben a szőnyeg-, majd az óra-ékszer biznisszel is foglalkozó Reményik a Nemzeti Infrastruktúra-fejlesztő Zrt.-nél landolt, ahol most óriási állami beruházásokat, út- és vasútépítéseket vezényel le.

VITÉZ F. IBOLYA