Sokan ódzkodnak attól, hogy betegszabadságra vagy táppénzre menjenek, még akkor is inkább a munkát választják, ha - láthatóan - rosszul érzik magukat és képtelenek ellátni feladataikat. Legfontosabb szempont a kieső kereset, de a megfelelési kényszer és az elbocsátástól való félelem is hozzájárulhat az önsanyargatáshoz. Akad, aki még betegen sem szívesen tűnik el a főnök szeme elől, mondván, mi lesz a munkájával, ki végzi el helyette? Ha néhány munkanap kiesik, visszatéréskor az ember nyakába szakad minden és őrülten lapátolnia kell egész nap, hogy behozza a lemaradást. Olyan is van, aki attól tart, hiánya arra sarkallja a főnököt, hogy munkáját másra bízza, ennek viszont az a veszélye, hogy esetleg kiderül, az illető legalább olyan jól, ha nem jobban teljesíti a rá bízott feladatokat, mint az otthon gyógyuló munkavállaló.
Az anyagi gondokkal küzdő cégek alkalmazottainak feje felett - akiknek állása amúgy is bizonytalan - ott lebeg a bárd: bármikor elküldhetik őket. Ebben a helyzetben senki sem szeret kiesni a munkából, még akkor sem, ha csak néhány napról van szó. (Persze olyan is akad, aki kihasználva bizonytalan helyzetét, inkább hosszú betegszabadságra megy és megpróbálja kisakkozni, hogy jár a legjobban: ha visszamegy és néhány nap múlva újra a betegszabadságot választja – holott egészséges -, vagy ha rossz közérzete ellenére is húzza az igát.
Minden helyzetben érdemes mérlegelni, megéri-e önfeláldozóan dolgozni, ha az ember nem érzi jól magát. Láz és komoly betegségre utaló tünetek – influenza, megfázás - esetén egyértelmű, hogy érdemes azonnal orvoshoz fordulni. A betegséggel járó fizikai tünetek – gyengeség, fáradékonyság, szédelgés – mellett a teljesítményromlás, a koncentráció hiánya is döntő érv lehet. „Érdemes mérlegelni az előnyeit és a kockázatait annak, ha betegen megyünk dolgozni” – nyilatkozta Aaron E. Glatt, a New Island Hospital igazgatója a témával kapcsolatban a CNN Online-nak. Véleménye szerint betegség esetén fel kell tennünk magunknak a kérdést, mi a jobb (nekünk és a cégnek), ha otthon maradunk, vagy ha betegen a munkát választjuk. Hiába a hősies küzdelem, az önsanyargatás, a beteg munkavállaló sokszor nagyobb veszteséget termel a cégnek, mintha otthon maradna, ha ugyanis megfertőzi a kollégákat, szép lassan mindenki kidől a sorból.
|
2008-ban naponta átlagosan 33 ezer dolgozó volt betegszabadságon (kétezerrel többen mint egy évvel korábban), a táppénzen lévők száma viszont nem változott 2007-hez képest: 90 ezer fő volt naponta. (76 ezer alkalmazott és 14 ezer egyéni vállalkozók). Táppénzre és betegszabadságra 2008-ban összesen 152 milliárd forint ment el (8 százalékkal több, mint egy évvel korábban) - derül ki a Központi Statisztikai Hivatal 2009-es tanulmányából. |
Hogyan jelentsünk beteget?
Ne érezzük magunkat bűnösnek, ha megbetegszünk, és kénytelenek vagyunk otthon maradni – olvasható a CNN Online témával foglalkozó cikkében. Ilyenkor hívjuk fel felettesünket és tényszerűen – de nem részletekbe menően - tájékoztassuk a helyzetről. Fontos, hogy ne e-mailben közöljük, ha aznap nem tudunk bemenni a céghez. Az e-mail egyrészt személytelen, másrészt sokszor félreérthető, ilyenkor az a legjobb, ha a felmerülő kérdésekre azonnal válaszolunk. Már csak azért is, mert előfordulhat, hogy főnökünk kétkedéssel fogadja majd a hírt.
A kezdeti bizonytalanság adott esetben érthető, az utóbbi időben világszerte számos példa volt rá, hogy az elvileg betegszabadságon lévő dolgozók nyaraltak vagy egyszerűen csak a lábukat lógatták. 2009-ben nagy port kavart az IBM egyik dolgozójának esete: Nathalie Blancard depresszióra hivatkozva több hónapig betegszabadságon volt. Viszont elkövetett egy hibát: feltöltött a Facebookra néhány képet, amelyen bikiniben pózol a tengerparton és látszólag remekül érzi magát. Munkaadója pedig úgy vélte, ha egészséges, nem tarthat igényt az őt „megillető” juttatásokra.