Mindannyian kreátorok vagyunk. Alkotóknak születtünk – látjuk, ahogy gyermekünk elbűvölten rajzol, játszik az építőkockákkal, a legóval, vagy valami más kézügyesség-fejlesztő játékkal foglalatoskodik –, és ez a rajongás sokunk hobbijában és szenvedélyeiben is megmarad. Nem csak műhelyekről, garázsokról és férfiak barkácsbarlangjairól van szó. Aki imád főzni, abból a konyhában lesz kreátor, és a tűzhely a munkaasztala. Aki szeret kertészkedni, az a kertben éli ki alkotói szenvedélyét. A kötögetés és varrás, albumok összeállítása újságkivágásokból, a gyöngyfűzés, valamint a keresztöltés – mind-mind az „alkotás” egy formája.

Ezekben a tevékenységekben milliók ötletei, álmai és szenvedélyei öltenek formát. Többségük soha nem kerül a nyilvánosság elé, ami valószínűleg nem is olyan nagy baj. De az internetkorszak egyik leggyökeresebb változását az online megosztás új, alapvető módja hozta el. Ha csinálsz valamit, készíts róla videót! Ha videót készítesz, töltsd is fel valahová! Ha valamit valahová feltöltesz, írj róla az ismerőseidnek!

A világhálón megosztott projektek másokat is megihlethetnek, és együttműködési lehetőséget kínálnak. A globálisan összekapcsolt alkotók mozgalommá alakulhatnak. Az egykor külön-külön dolgozó barkácsolók milliói hirtelen közösen kezdenek el munkálkodni. Így a megosztott ötletekből nagyszabású tervek születnek. A megosztott projektek csoportos projektté válnak, amelyek jóval ambiciózusabbak lehetnek, mint amellyel bárki egyedül megpróbálkozna. Néha ezek a projektek lesznek termékek, mozgalmak, sőt iparágak bölcsői. A nyilvános alkotás puszta ténye az innováció motorjává válhat még akkor is, ha nem ez volt a szándék.

Ennek már sokszor lehettünk szemtanúi a világhálón. A Szilícium-völgy első generációjának óriásvállalatai is garázscégként indultak, és évtizedekbe telt, mire naggyá váltak. Ma a cégek kollégiumi szobákban születnek, és még azelőtt nagyvállalattá fejlődnek, hogy alapítóik lediplomáznának. Ugye tudjuk, miért. A számítógép megsokszorozza az emberben rejlő potenciált: nemcsak az alkotás képességével ruházza fel, de ötleteit is segít villámgyorsan terjeszteni, miközben közösségek, piacok, sőt mozgalmak jönnek létre.

A kézzel fogható tárgyakkal ugyanez történik. Annak ellenére, hogy vonzódunk a képernyőkhöz, még mindig a valós világban élünk. Ételt eszünk, otthonunkban élünk, ruhát viselünk és autót vezetünk. Városainkban és kertjeinkben, irodáinkban és a hátsó udvarban. Mindezek atomokból állnak, nem pedig bitekből és byte-okból.

A gyár fogalma is kezd megváltozni

Ha feltaláló nagyapám, Fred Hauser nem 1898-ban, hanem 100 évvel később, 1998-ban született volna, ugyanúgy meglenne a műhelye, ahol a természet elemeivel és rengeteg ötlettel szöszmötölne. Az egyetlen dolog, amely átalakított garázsában más lenne, hogy számítógéppel és internet-hozzáféréssel is el lenne látva. De mekkora különbséget jelent mindez!

Ahelyett, hogy magányosan kiéli szenvedélyét, valószínűleg tagja lett volna a világ különböző részein élő, hasonló megszállottakból álló közösségnek. Nem kellett volna mindent a semmiből feltalálnia, hanem építhetett volna mások munkájára, és évtizedek erőfeszítéseit néhány hónapba sűríthette volna. Terveit szabadalmaztatás helyett, közösségének többi tagjához hasonlóan, az interneten közzétehette volna.

Amikor pedig elérkezett volna az idő, hogy a terveknél többet is csináljon, nagyapámnak nem kellett volna egy gyártót rávennie arra, hogy vegye meg ötlete licencét, hanem saját maga megvalósíthatta volna. Tervfájljait elküldte volna olyan cégeknek, amelyek több tíz vagy több tízezer közötti darabszámban legyártották volna a terméket, és akár közvetlenül kiszállították volna a vevőknek.

Mivel tervezési dossziéi digitális formában léteznének, robotok is legyárthatnák őket, s így a szerszámkészítési költségek minimum 90 százaléka megspórolható lenne. Nem kellett volna forgalmazó után kutatnia, hanem létrehozhatta volna saját webshopját, és a vevők nem ügynökökön keresztül, hanem a Google keresőjéből érkeztek volna hozzá.

Tehát nemcsak feltaláló, hanem vállalkozó is lett volna egy személyben. Dióhéjban erről szól a kreátorok forradalma. Az internet elmúlt két évtizedes története az innováció és a vállalkozó szellem hihetetlen robbanásáról szól. Itt az ideje, hogy ezt a valós világra is alkalmazzuk, jóval komolyabb következményekkel.

A fenti írást Chris Anderson Kreátorok című könyvéből szemléztük, és egy hosszabb verziója megjelent a HVG Extra Business magazin 2013/4-es számában is, amelynek központi tematikája a Maker Movement, azaz kreátormozgalom volt.