A gyakorlati életben a hosszú távú eredmény a lényeg, és az, hogy a kitűzött feladatot a lehető leghatékonyabb módon és kreatívan végezzük el. Ez kellene hogy legyen az emberek tetteit vezérlő legfontosabb elv.

Hogyan ismerhetjük fel az ostobákat?

Az ostobáknak azonban más értékrendjük van. Ők nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a rövid távú dolgoknak – az azonnali pénzszerzésnek, a nyilvánosság és a média figyelmének vagy éppen a mutatós külsőnek. Egójuk és bizonytalanságaik vezérlik őket. Általában önmagukért élvezik a konfliktusokat és az intrikákat.

Ha kritizálnak valamit, mindig olyan részleteket hangsúlyoznak, amelyek az összkép vagy a vita szempontjából lényegtelenek. Sokkal jobban érdekli őket saját pozíciójuk és karrierjük, mint az igazság.

Felismerhetők arról is, milyen keveset teljesítenek, és mennyire megnehezítik mások számára az eredmény elérését. Hiányzik belőlük a józan ész, indulatba jönnek olyan dolgok miatt, amelyek nem igazán fontosak, és közben nem törődnek azokkal a problémákkal, amelyek hosszú távon végzetesnek bizonyulhatnak.

Mit NE tegyünk, ha ilyen emberrel találkozunk?

Az ostobákkal szemben az a hibás reakciónk, hogy lealacsonyodunk a szintjükre. Bosszantanak, sőt feldühítenek és csatára kényszerítenek bennünket, mi pedig közben kicsinyesnek és zavartnak érezzük magunkat. Nem látjuk át többé, mi a fontos valójában.

Nem nyerhetünk meg egy vitát sem velük szemben, és azt sem érhetjük el, hogy a mi szemszögünkből lássák a dolgokat vagy változtassanak a viselkedésükön, mert nekik nem számít az észszerűség és az eredmény. Csak értékes időnket és érzelmi energiánkat emésztik fel.

Akkor mit csinálhatunk?

El kell fogadnunk, hogy az ostoba emberek ugyanúgy az élethez tartoznak, mint a kövek vagy a bútorok. Mindnyájunknak van ostoba oldala, és vannak olyan pillanataink, amikor a kelleténél többet gondolunk az egónkra és rövid távú céljainkra. Ilyen az emberi természet.

Ha meglátjuk magunkban ezt az ostobaságot, akkor másokban is képesek leszünk elfogadni. Így mosolyoghatunk a szereplésükön, könnyebben elviselhetjük a jelenlétüket, akár egy butuska gyerekét, és elkerülhetjük a megváltoztatásukra tett kísérlettel járó frusztrációt.

Ez a nagy emberi színjáték része, nem érdemes tehát hagynunk, hogy felidegesítsen és álmatlan éjszakákat okozzon. Ezt a „viseljük el derűvel az ostobákat” hozzáállást életünk tanulóidő szakaszában kell kifejlesztenünk, amelynek során majdnem teljesen biztos, hogy összeakadunk velük.

Ha megnehezítik az életünket, azzal semlegesíthetjük a kártékony hatásukat, hogy nagyon tudatosan a céljainkra és a nekünk fontos dolgokra összpontosítunk, és ha tehetjük, nem veszünk tudomást róluk.

A legbölcsebb megoldás azonban az, hogy még tovább megyünk, és egyenesen kihasználjuk az ostobaságukat – nyersanyagnak használjuk őket a munkánkhoz, intő példaként helyezzük őket magunk elé, vagy megtaláljuk a módját, hogy tetteikből előnyt kovácsoljunk a magunk számára. Ily módon az ostoba emberek a mi malmunkra hajtják a vizet, és segítségükkel éppen azokat a gyakorlati eredményeket érhetjük el, amelyeket ők annyira megvetnek.

A fenti cikk egy szerkesztett részlet Robert Green A kiválóság hatalma című könyvéből. Hasonló írásokat a HVG Extra Business friss lapszámában is olvashat, amely értékteremtő vállalkozások történeteit mutatja be - olyan cégek gyakorlatát, amelyek szerint a profiton túl is van élet. Keresse az újságárusoknál, vagy rendelje meg ingyenes házhoz szállítással! Itt pedig egy évre is előfizethet a magazinra 20 százalék kedvezménnyel.

Ha érdeklik a gazdasági, üzleti témák, lájkolja a HVG Extra Business Facebook-oldalát!