1. EDZÉS

Akaraterőnk olyan, mint az izom. Ha nem használjuk, elsorvad, ám rendszeres tornáztatással formában tartható, sőt fejleszthető. Akaraterőnket több fronton is edzhetjük: kezdjük olyan területtel, ahol látványos eredményeket tudunk elérni. Az egyik területen (például a sportban) működésbe hozott akaraterőnk élményét kiválóan át tudjuk emelni más területeinkre is (például a karrierre). Sőt egészen jelentéktelen, de következetes feladványokkal is gyakorolhatjuk mindezt, például ha elhatározzuk, hogy csak az ügyetlenebb kezünket használjuk orrunk megvakarására, vagy azt, hogy kerüljük a „ja” szócska használatát. A titok az olyan helyzetek apró, de rendszeres gyakorlásában van, amikor a könnyebb út helyett tudatosan a nehezebbet választjuk, hiszen a nagyobb kihívásoknál is ezt kell majd tennünk.

2. TERVEZÉS

Maratont még senki sem futott a karosszékből felállva. Az irreális célkitűzéseket cseréljük reális, elérhető célokra és alcélokra! Fontos, hogy legyen jól átgondolt, szépen felépített tervünk a változás folyamatáról. Gondolkodjunk programban, ami különböző szakaszokból, részfeladatokból épül fel, és mindegyikhez adjunk saját határidőt, mérőszámot és elvárt részeredményt. Számoljunk a lehetséges akadályokkal és hullámvölgyekkel is, és próbáljuk megelőzni őket. Legyen lefektetve a hosszú távú célunk is, ám figyelmünket mindig a következő szakasz feladataira összpontosítsuk. Sok kis lépéssel lényegesen messzebbre tudunk elérni, mint néhány naggyal. Tartsuk számon, hogy állunk a programunkkal, és nyugodtan tervezzük újra a munkát, ha időközben kiderülne, hogy eddig irreális várakozásokra épült.

3. SIKERÉLMÉNY

Csináljunk kedvet magunknak a változáshoz! A folyamathoz és a végeredményhez is rendeljünk hozzá minél több jutalmazó értékű dolgot. Kezdjük kis lépésekkel, tűzzünk ki résztávokat, és tegyük mérhetővé a változás fokozatait. Ezek megvalósulásánál veregessük vállon magunkat, és ismerjük el erőfeszítéseink szubjektív nagyságát! Tegyük láthatóvá önmagunk számára, mennyi energiát fektetünk a munkába. Szemléletes, ha naplóban vezetjük változási folyamatunk állomásait, az elért részeredményeket, a befektetett munkánkat és a külső visszajelzéseket. Legyen fülünk a dicsérő, elismerő szavakra, ne hagyjuk, hogy leperegjenek rólunk, mert mások szemével látni magunkat valóságos kincsesbánya motivációnk szempontjából! Mindezzel megerősítjük akaraterőnk működését, és kedvet csinálunk önmagunknak a folytatáshoz.

4. TÁRSAS TÁMOGATÁS

Szándékunk kihangosítása tovább erősíti elhatározásunkat a változás mellett, illetve így társas támogatásra is számíthatunk. Avassuk be ismerőseinket a tervünkbe! Mondjuk el nekik részletesen, mire készülünk, és miért. Minél többször halljuk céljainkat saját szánkból, annál jobban elmélyülnek, és tényleges elhatározásokká válnak. Nem beszélve a mások által feltett kérdésekről, reakciókról, amelyek korábban számításba sem vett szempontokra hívják fel a figyelmet. Hasznos lehet olyan ember tapasztalatait, jó tanácsait meghallgatni, aki előttünk jár azon az úton, amelyikre rálépni készülünk. Ráadásul az is megtörténhet, hogy társra lelünk egyikőjükben. Nagy erőt ad, ha nem kell egyedül leküzdenünk az akadályokat, és ha olyan emberrel oszthatjuk meg a pici előrelépések sikereit, aki pontosan érti ezek súlyát.

5. ELKÖTELEZŐDÉS

A dolgok leírásában mágikus erő van! Legjobb, ha írásos nyoma is marad elhatározásunknak. Ez lehet egy blogbejegyzés a tervünkről, kézzel írt képeslap a barátoknak, informális, papírra vetett kötelezettségvállalás önmagunkkal szemben (feltétlenül írjuk alá!). Ha nem vagyunk az írás hívei, legyünk kreatívak, és lépjünk a tettek mezejére. Örökítsük meg elhatározásunkat rajzos alkotásban, általunk készített tárgyban, vagy találjunk ki bármilyen szimbolikus keretet szándékunk kinyilatkoztatására. Minél több energiát fektetünk a változás melletti elköteleződésbe, annál biztosabb a siker. A hatás maximalizálásának négy feltétele van: legyen aktív, nyilvános, erőfeszítést igénylő és szabadon választott. Ha ezeket betartjuk, a következetesség pszichés nyomása lesz a garancia arra, hogy nem dobjuk be könnyen a törölközőt.

6. KÍSÉRTÉS

Kerüljük a kísértést magukban hordozó helyzeteket, és távolítsuk el a változást gátló kulcsingereket a környezetünkből! Meglepő vagy sem, akik önmaguknak az átlagnál nagyobb akaraterőt tulajdonítanak, ők szoktak a leggyakrabban a saját kardjukba dőlni. Mivel biztosra veszik, hogy bármilyen körülmények között megőrzik hidegvérüket, nem érzik szükségét olyan óvintézkedéseknek, amelyek csökkentenék a kísértés előfordulásának esélyét. Igenis tegyünk lépéseket a dugi vésztartalékok megszüntetésére, eltávolodásra az ártó ismerősi hálózattól, valamint a kísértést magukban rejtő helyszínek elkerülésére. Biztosra menni nem szégyen, sőt nagyon is bölcs dolog.

7. ALTERNATÍVA

Valamilyen szempontból fontos nekünk az a szokásunk, amitől éppen megszabadulóban vagyunk. Gondoljuk át, mit nyerünk általa. Mit ad nekünk ez a tevékenység? Gyakori válasz a nyugalom, az ellazulás, a biztonságérzés. Keressünk pozitív alternatívát káros szokásunkra, helyettesítsük más tevékenységgel! Egy kisgyerektől sem vehetjük el úgy a nyalókáját, hogy cserébe ne adnánk vagy ígérnénk neki hasonló értékkel bíró dolgot. De ne essünk csöbörből vödörbe! Fontos, hogy nem a tárgynak vagy a tevékenységnek kell hasonlónak lennie (például a nyalóka gumicukorra cserélésével nem sokra megyünk), hanem a kiváltott hatásnak kell megegyeznie (például ellazulást alkohol helyett jógával is kiválthatunk). Ezáltal elérhetjük, hogy ne áldozathozatalnak éljük meg változtatási szándékunkat, hanem új, jobb, pszichésen kifizetődőbb szokásra cserélésként.

8. VERSENY

Azok számára, akikben egészséges versenyszellem munkál, hasznos fogás lehet, ha céljuk megvalósítása során versenyhelyzetbe hozzák magukat. A túlszárnyalandó személy lehet egy sorstárs, aki szintén fejébe vette a változás szándékát, de lehetünk saját magunk is. Utóbbi eset is tökéletesen alkalmas saját határaink feszegetésére. Mindig picivel magasabbra helyezzük a mércét, mint korábban, ügyelve arra, hogy ne várjunk se túl sokat, se túl keveset magunktól. Próbáljuk belőni fejlődési zónánkat. Igazán jó érzéssel tölt el, ha úgy érezzük, sikerült a maximumot kihozni a lehetőségeinkből. Plusz egy kör a futópályán, egy órával korábbi ágyba bújás, egy szállal kevesebb cigi, mint előző nap: az erőfeszítésünk felett érzett büszkeség érzése jogosan járhat át minket.

Panyi Anna cikke eredetileg a HVG Extra Business 2016/3-as számában jelent meg. Hasonló cikkeket a magazin friss számában is olvashat, amelyben értékteremtő vállalkozások történeteit ismerheti meg. Keresse az újságárusoknál, vagy rendelje meg.

Ha érdeklik a gazdasági, üzleti témák, lájkolja a HVG Extra Business Facebook-oldalát!