Tudta? Mindössze öt perccel vesz több időt igénybe egy Magyarországon elismert menekült bejelentése, mint egy magyar állampolgáré. Ezt olyannyira kevesen tudják, hogy még a munkaerőkölcsönzők és a HR-erek is bonyolult jogi, adminisztratív folyamatokra számítanak, ezért kevesen vágnak bele a felvételükbe. (A külföldiek foglalkoztatásáról az Európai Unió Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap támogatásával kézikönyv is készült, ami ide kattintva elérhető /pdf/.) Pedig már meglehetősen sok céget mentett meg csődtől vagy bevételkieséstől az, hogy háború sújtotta területről menekülőket vettek fel.

Ha nincs elég munkaerő

Havonta többször megtelik a Menedék-Migránsokat Segítő Egyesület (Menedék) józsefvárosi irodájának nagyterme az állásközvetítő napokon. A szociális munkások ugyanis többek között segítenek megírni a menekültek önéletrajzait, és felkészítik őket az állásinterjúkra is. Sőt, ha egy cég bejelentkezik, akkor behívják a munkára alkalmasnak tartottakat. Akiknek állást közvetítenek, és a beilleszkedésben is segítenek.

Így talált rá az Afganisztánból menekült házaspárra egy varroda, amely rendszeresen küzd a munkaerőhiánnyal. A varrónői szakma ugyanis hiányszakma, és utánpótlás sincs, mivel a klasszikus szakmunkásképzést megszüntették, helyette pedig a jól hangzó divattervező-szakképzés lett. A Promes ’95 Bt. vezetői végül a civil egyesületen keresztül vették fel hosszas beszélgetés után a házaspárt, amely útjuk során nagy varrodákban is dolgozott, így a gyakorlat is megvolt.

“Az teszi nyitottabbá az embereket, hogy kell a munkaerő”

– mondja Schuller Csaba szociális munkás. Az már közhelynek számít, hogy a munkaerőhiány miatt nem lesz lángos a Balatonnál, de lassan már a boltokban sem tudnak kiszolgálni, és nincs elég nővér, ápoló, építkezéssel foglalkozó szakmunkás. A magyarok ugyanis a béreket Nyugat-Európával hasonlítják össze, és inkább elmennek Bécsbe mosogatni több pénzért.

Ekkor jönnek képbe a menekültek vagy oltalmazottak, akiket a magyar állampolgár jogai illetnek meg, miképp az ő kötelezettségeik terhelik őket (kivéve a választójogot), így munkát is azonos feltételek mellett vállalhatnak. Magyarországon jelenleg 3 ezer menekült vagy oltalmazott státuszú él, és bár jelenleg többen kérnek védelmet, évente átlagosan ötszázan kapják meg valamelyik státuszt.

MTI / Varga György

Itt akarnak boldogulni

Barcza Ildikó, a Menedék szakmai vezetője szerint bár sokan nagy szaktudással, szakmával rendelkeznek, Magyarországon azt nehezen tudják elismertetni, vagy alkalmazni, így sok a pályamódosítás. Ennek a szociális munkások szerint a legfőbb oka a magyar nyelv hiánya. Egy autószerelőnek ugyanis az ügyféllel is kell kommunikálnia, és egy gyári munkához is kell a precíz fogalmazási készség a betanításhoz.

Magyarul pedig nehéz és időigényes megtanulni. Igaz, az egyik ügyfelüknek rekordgyorsasággal, nyolc hónap alatt sikerült elsajátítani egy elég magas szintet. Így ő már biciklis futárként dolgozik, és a diszpécserrel is magyarul kommunikál.

Ám tapasztalataik szerint a legtöbben a vendéglátásban helyezkednek el, vagy betanított munkások lesznek. A szintén szociális munkásként dolgozó Zentai Lilla szerint bár a bevándorlók számára nem Magyarország a célország, az itt megszerzett menekültstátusz miatt itt kell boldogulniuk, és ezt tudják is. Emiatt is éri meg felvenni őket.

Ha nem értik egymást, kézzel-lábbal mutogatnak

“Teszik a dolgukat, és ennyi” – mondja ifj. Vara Árpád, a fémmegmunkálással foglalkozó Vara-Fég vezetője, aki három menekült státuszút is felvett egy éven belül. Ketten szakmájukat tekintve hegesztők, így tudják, mit kell csinálni. Emiatt az általuk ismert 15-15 angol és magyar szóval is elboldogulnak, ha pedig bonyolultabb dolgot kell kifejezniük, kézzel-lábbal elmutogatják.

Vara szerint még a “médiában folyó migránsozások miatt” sem volt baja a többi kollégának az irániak foglalkoztatásával.

“Nyitottak vagyunk mindenkire, aki dolgozik”

– mondja. Sőt, talán a többiek még segítőkészebbek is velük szemben, hiszen a menekülteknek nincsenek barátaik, biztos családi hátterük, csak a háborúk emlékei. Varáéknak nem kellett a közvetítő segítsége sem, egyedül a szerződéskötéshez kértek tolmácsot a foglalkoztatás feltételeinek átbeszéléséhez.

Pedig a civil szervezet szerint azért jó pár kulturális különbségre fel kell készülniük a munkáltatóknak, amiben egyébként segítenek is nekik. A legnagyobb ilyen különbség az időhöz való viszonyulás, egy fél órás késés ugyanis még “jónak számít”. De más a tisztálkodáshoz, a családi szerepekhez, a testi értintéshez vagy épp a tetováláshoz való viszonyuk is.

Neizer Anita cikke a HVG Extra Business közreműködésével készült. Kíváncsi, hogyan segíthetik karrierjét vagy cégének sikerét a történetek, és hogyan aknázzák ki a sztorik erejét a profik? Keresse az újságárusoknál a HVG Extra Business friss számát, vagy rendelje meg itt kedvezménnyel!

Ha érdeklik a gazdasági, üzleti témák, lájkolja a HVG Extra Business Facebook-oldalát!