Szóba sem jöhet sportkocsi vagy kabrió, de terepjáró is csak akkor, ha Szibériában lakik. Szigorúan felméri az igényeit: hányszor visz utasokat, mekkora a család, miket szokott cipelni a munka vagy a hobbi miatt. A kelleténél nagyobb autót nem vásárol, és lehetőleg keresi a kis fogyasztású dízelt. Átbújja a hibastatisztikákat és a legmegbízhatóbb típust választja. Ha olyat nem talál, akkor a második legmegbízhatóbbat. Jellemző választása a japán vagy a német kombi dízel. Könnyű megismerni, mert a kocsija általában rém unalmas (fekete nem lehet, mert sokat kell mosatni, de rikító színű sem, mert azt nehéz eladni), a baráti körben a legkevesebbet költi azonban szervizre, az ő kocsija fogyaszt a legszerényebben, és mindig gyorsan, jó áron adja el, ha eljön annak az ideje.

A legnagyobb kockázat érzelemből vásárolni autót. „Micsoda formája van, az a finom utastér”; „Ha beindítod, a hangjától lehidalsz” – ilyen elszólások jelzik a beszámolókat, ha lelkesedésből választ az ember. Az ilyen vásárló gyakran fut bele teljesen észszerűtlen autókba, amelyek vagy ritkák, így ha valami elromlik bennük, hetekig állnak a szükséges alkatrész befutásáig, vagy folyton kölcsön kell kérni egy családtagét, barátét, ha messzebbre vagy többen indulnak útnak. Az effajta autóra rendszerint sokat költenek, de csak nehezen és jócskán ár alatt adják el, viszont a használat alatt a tulaj mindig párás szemmel emlegeti szerelmet keltő tulajdonságait. De néha előfordul, hogy csak annyit mond: felgyújtom az egészet!

Bizony, van, akinek fontos, hogy a legfrissebb technikai vívmányok képviselve legyenek a választott kocsiban – legyen ez gépészeti rész, komfortszolgáltatás vagy infotainment holmi. A technokrata akár túl is vállalja magát anyagilag, de mindig a legújabb kell neki. Emiatt konfekcióautók szóba sem jöhetnek. Ha bőven van mit a tejbe aprítania, akkor az adott korban ufónak ható prémiumautó a választása, ha kevesebből kénytelen gazdálkodni, akkor rendszerint kiköt valamelyik feltörekvő gyártó izgalmas extrákkal megpakolt típusánál. Meg lehet őt ismerni, mert ha új modell jön ki, már adja is el a régit.

Úgy gondol az autóra, mintha az nagyobb ruhadarab lenne, aminek az elsődleges szempontja az, hogy öltöztessen. Számára az autó jelentést hordoz a külvilág felé. Mindig meglovagolja az adott divathullámot, a lehető legújabb kocsit veszi, de nem a műszaki tartalom, sokkal inkább a trendi formák miatt. Neki készül a Mini, a Fiat 500, a BMW X6, attól függően, melyik kategóriát nézzük. Fel lehet őt ismerni, mert az autója mindig tiszta és makulátlan, minden látványos része izgalmas, a felnitől a színig. Az ilyen tulaj egy évnél tovább ritkán használja a kocsiját.

Fiat

Megragad egyetlen autómárkánál: a brandhűséget vagy a pozitív benyomás hozza elő (esetleg már volt a családban hasonló kocsi, és mindenki szerette), vagy mert sok rossz választás után végre beleült egy neki megfelelő járműbe. Ez utóbbi érzésben sok az igazság: márkánként eltérő például az ülések kialakítása, a kormány állásszöge (még akkor is, ha állítható), sőt még a futómű hangolása, az autó viselkedése, a gázpedál ellenállása vagy a váltó megvezetése is. Apróságokról van szó, néha alig érezni a különbségeket, de ezekből alakul ki egy-egy márka vagy típus személyisége. Nem rossz dolog a hűség: ma már gyártóként annyi típus készül, hogy ritka az az eset, hogy valaki ne találjon neki valót a kedvelt márkából. A márkahű autós rendszerint sokáig megtartja a kocsiját, és nehezen válik meg tőle.

Pénzzel a zsebben nekiindulni a használtautó-piacnak, és megvenni, ami éppen akkor és ott elsőre megtetszik – bizony van ilyen vásárló, és nem véletlenül a használt kocsik között válogat. Szeret vezetni, szereti az autókat, és minél többet kipróbálna. A legkülönfélébb autókba beleül, márkától és stílustól függetlenül. Mivel gyakorta váltogat, háromhavonta, félévente, alig van, aki megengedheti magának, hogy új autókból állítsa össze a repertoárját – mert túl sok lenne az első évi értékvesztésből. A használtakból pedig még az is kimatekozható, hogy mindig kicsit többért adja el. Szervizre csak akkor költ, ha elromlik alatta a gép, egyszerűen nincs ideje az autónak, hogy a tulajdonlás alatt elkopjon benne valami. Könnyen felismerhető vásárlótípus, az ismerősei mindig tőle kérnek autóvásárlási tanácsot.

Dombóvári Mihály cikke eredetileg a HVG Extra Businessben jelent meg. 

Friss lapszámunkban olyan etikus befolyásolási módszereket mutatunk be, amelyekkel jobb hellyé tehetjük a világot, javíthatunk megítélésünkön vagy könnyebben eladhatjuk termékeinket. Keresse a magazint az újságárusoknál, vagy rendelje meg itt kedvezménnyel! Ha megtetszett az újság, fizessen elő egy évre, és Simon Sinek A jó vezetők esznek utoljára című könyvét adjuk az előfizetés mellé.

Ha érdeklik a gazdasági, üzleti témák, lájkolja a HVG Extra Business Facebook-oldalát!