„Fontosnak tartom, hogy ne vásároljunk felesleges dolgokat, ha a régit meg tudjuk javítani. Az újrahasznosítás, amennyire csak lehet, az életem része”

– mondja Laczko Juli, a Plastenka táskák megálmodója.

A Mome médiadizájn szakán végzett alkotó speciális hőprés-technológiával készíti táskáit műanyag hulladékokból – dohányos, állateledeles, kávés zacskókból, bizonyos típusú műszálas textíliákból és utoplastból (nejlonzacskókból készített anyag). A hőpréses eljárással műbőrhöz hasonló, egybefüggő anyagot hoz létre, ebből szabja, varrja a táskáit, a pénztárcáit és a laptoptartóit.

Plastenka / Facebook

A 2010-ben indított vállalkozás kapcsolódott az akkor nagy lendülettel pörgő ökodizájnos szárnypróbálgatásokhoz. Inspirálóan hatott Julira a kapcsolat a különböző anyagokkal kísérletező alkotókkal.

„Mindenki megtalálta a saját alapanyagát, és inkább támogatást jelentettünk egymásnak, mintsem konkurenciát." 

Az első táskák kísérletezésből születtek az otthon fellelhető dohány- és kávézacskókból. Juli vegyítette a különböző erősítő és puhító hatású műanyagokat, akkor még vasalóval. Táskái szép lassan egyre több barátnál tűntek fel, de az áttörést az a konkrét megkeresés hozta, amikor felkérték, hogy a Média Építészeti Díja rendezvényre készítsen hulladékból olyan tárgyat, ami a fiatal építészeknek vonzó lehet. Akkor, 2009-ben született meg a laptoptartók első kollekciója.

Erős hátszelet jelentett a Plastenkának, hogy az indítókampány és az arculat is része volt Juli diplomamunkájának, így időt és támogatást kapott hozzá az egyetemtől. Szemléletváltoztatásban erős kampányelemeket hozott létre, amelyek viszonylag sok megrendelést is hoztak. Ilyen volt például a Deák téri metróban kihelyezett, és évekig cserélődő installáció, vagy a 2010-es tavaszi Critical Mass napján szervezett gerilla Plastenka felvonulás.

Juli az alapanyagokat belvárosi kávézókból és éttermekből szerzi, vannak gyűjtőpontjai. Négy évig minden hónapban körbejáró túrát szervezett, így mostanra annyi alapanyaga gyűlt össze, hogy fel sem tudta mindet használni. Fontosak tartja az egyéni megrendeléseket: tapasztalata szerint boldogabbak vele az emberek, mert a végeredmény valóban olyan, amilyet szeretnének. Még az alapanyag is hozható, ha a vevőnek van kedvenc mintája.

Plastenka / Facebook

„Célom, hogy olyan terméket hozzak létre, amit nem azért vesz meg valaki, hogy legyen még egy táskája, hanem mert egyéniséget és üzenetet lát benne. Nem elhanyagolható, hogy tartós darabok legyenek. Ha hamar tönkremennek, akkor én is csak a tervezett elavulást támogatom, ezért javítási garanciát is vállalok.”

Jelenleg a doktorijára koncentrál, de fenntartja a márkát és fejleszti is, csak nem olyan tempóban, mint korábban. A jövőben célja, hogy integrálja minden „újrahasznos” művészeti tervét, amibe szívesen bevonna másokat is, illetve oktatást is kapcsolna hozzá. „Sajnos, még csak messzi álom, hogy az ökotudatosság a nemzeti alaptanterv része legyen” – mondja.

Nagy Melinda cikke teljes terjedelmében elolvasható a HVG Extra Business 2017/2-es számában.

Friss lapszámunkban olyan etikus befolyásolási módszereket mutatunk be, amelyekkel jobb hellyé tehetjük a világot, javíthatunk megítélésünkön vagy könnyebben eladhatjuk termékeinket. Keresse a magazint az újságárusoknál, vagy rendelje meg itt kedvezménnyel! Ha megtetszett az újság, fizessen elő egy évre, és Simon Sinek A jó vezetők esznek utoljára című könyvét adjuk az előfizetés mellé.

Ha érdeklik a gazdasági, üzleti témák, lájkolja a HVG Extra Business Facebook-oldalát!