Sok szülő érzi úgy, hogy egyáltalán nincs képben, ha a technológiáról van szó. A gyerekek szinte mindig jóval a szüleik előtt megismerik a modern technológia és a közösségi média legújabb trendjeit. De ez rendben is van így.

A felnőttek viszont jobban kiismerik magukat a társas kapcsolatok világában, mint a gyerekeik. Miért akar a gyerekünk üzeneteket küldeni? Mi lehet amögött, hogy hirtelen annyira használni akarja azt a közösségi alkalmazást? Másképp is megoldható a kapcsolódás? Mi lenne, ha közösen hoznánk létre egy fiókot?

Akár tetszik, akár nem, a gyerekeink digitális bennszülöttek. Amint elkezdjük megismerni digitális világukat, már nem fogunk annyira idegenkedni a mindenféle kütyüvel benépesített életüktől. Forduljunk érdeklődéssel feléjük, és ahogyan a digitális életüket élik. Tanuljunk velük együtt! Játsszunk velük Minecraftot, osszunk meg együtt képeket az Instagramon! Mutassuk meg nekik, mi mit csinálunk online, és kérjük ki a tanácsukat a Facebook-posztjainkkal kapcsolatban! Nem az a cél, hogy informatikai szakemberek legyünk, hanem hogy legyen rálátásunk, hogy a gyerekeink miképp gondolkodnak a modern eszközökről.

Az alkalmazások engedélyezésének folyamata

Hogyan járhatunk el például felelős szülőként, ha gyerekünk egy alkalmazást szeretne telepíteni mobiljára? A következő lépésekkel könnyebben felmérhetjük, valóban meg akarjuk-e engedni neki a használatát.

1. Vessük bele magunkat! Kérjük meg a gyerekünket, meséljen el mindent, amit az alkalmazásról tud, és magyarázza el, miért szeretné telepíteni (ne elégedjünk meg azzal a válasszal, hogy az összes barátjának megvan már). Miért vonzza annyira? Hogyan fogja használni? Közösségi alkalmazás? Játék? Mennyi személyes információt kell megosztania a használat során? Az alkalmazás megvételének legyen az az előfeltétele, hogy leülünk, és közösen fogunk megismerkedni vele. Kérjünk tanácsot egy környezetünkben élő „szakértőtől”! Ez bárki lehet – idősebb gyerek, a bébiszitter, az egyetemista unokahúg.

2. Ássunk mélyebbre! Természetesen önállóan, a gyerek nélkül is utánajárhatunk sok dolognak. Játékok esetén: játsszunk a próbaverzióval, a gyerekkel együtt nézzük meg a YouTube-on, mások hogyan játsszák, olvassuk el a felhasználói értékeléseket az Amazonon. Közösségi alkalmazások esetén: nézzük meg a Musical.ly YouTube-csatornáját, vagy használjuk az Instagram vagy Snapchat asztali verzióját, hogy jobban megismerjük ezeket az alkalmazásokat. Keressünk majmokat, cicákat, Justin Biebert, vagy próbáljunk ki valami merészebbet – mi az, amit a tizenkét éves kiskamaszunk keresne? Jó tudni, mi minden van az interneten, de ne feltételezzük, hogy csak azért, mert a legnagyobb közösségimédia-alkalmazásokban valahol eldugva pornó is található, a mi gyerekünk is tud erről, amikor fiókot szeretne létrehozni. Sokkal valószínűbb, hogy azért szeretne regisztrálni, mert a barátaival akar együtt lógni ebben az új közösségi térben.

3. Kommunikáljunk! Ha úgy érezzük, hogy a kutakodás után zöld utat adhatunk, érdemes a következő kérdéseket átbeszélni a gyerekkel:

- Kérjük meg, hogy mutasson egy olyan fiókot vagy hírfolyamot a kívánt alkalmazáson, amely szerinte nem illendő, illetve amelyet zseniálisnak vagy menőnek tart.
- A gyerekkel közösen írjunk össze egy listát arról, mit szabad és mit nem az új alkalmazással.
- Közösségi alkalmazás esetén: melyek a másokkal való kapcsolatfelvétel kritériumai?
- Mennyi időt tölthet az alkalmazás használatával, és milyen feltételek mellett?
- Milyen adatvédelmi beállításokat fog alkalmazni?
- Legyen a felhasználás egyik feltétele az, hogy meg kell velünk osztania a jelszavát? Muszáj a „barátunknak” lennie, vagy megengedi, hogy „kövessük”?
- Hogyan dönti el, mit oszt meg és mit nem?
- Tudja-e, hogyan kell elkerülni, hogy az app kövesse, merre jár, és így adatnyomot hagyjon maga után?

Prédikációval semmire sem megyünk

Ha mélyebbre ásunk, majd őszintén elbeszélgetünk a gyerekünkkel, nyomon követhetjük, milyen alkalmazást használ, és gondoskodhatunk arról is, hogy csak biztonságos és értelmes dolgokat töltsön le. Ha kiderül, hogy az app csak növeli a feszültséget, elveszi az időt más elfoglaltságoktól, ideje átgondolni a használatát. Rengeteg lehetőség van arra, hogy tájékozottak maradjunk, anélkül, hogy doktorálnunk kellene közösségi médiából.

Ha közösen fedezzük fel a digitális világot, azzal rámutathatunk a lehetséges csapdákra – és ami még ennél is fontosabb, igazi kétoldalú párbeszéd alakulhat ki. A gyerek érezni fogja, hogy nincs magára hagyva, mert ott vagyunk mellette. Nem kell fejest ugranunk a technológia mélyvizébe. Épp csak annyit kell megtanulnunk, amennyi elég ahhoz, hogy megértsük gyerekeink világát, és tudjunk hozzá kapcsolódni.

A fenti cikk Devorah Heitner ifjúsági- és médiaszakértő Képernyőtudatos család című könyvének szerkesztett részlete. Hogyan teremthetünk egyensúlyt a képernyőidő és egyéb tevékenységek között? Miként tanulhatunk bele gyerekeink digitális életének mentorálásába? Hogyan alakíthatja gyerekünk kellő önállóság mellett, mégis biztonságban digitális szokásait? Deborah Heitner igyekszik ráébreszteni minket arra, hogy szülőként a mi dolgunk felelős digitális állampolgárrá nevelni gyerekeinket. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.