A digitális fényképzés elterjedésével ugrásszerűen megnőtt a fotók száma, ennek pedig kulturális hatása is van. Játszi könnyedséggel készíthetünk és oszthatunk meg képeket, amelyek örömtelivé tehetik mindennapjainkat, de a szabadon közzétett fotók súrlódásokhoz is vezethetnek.

Devorah Heitner ifjúsági- és médiaszakértő szerint minden családtagnak ugyanazt a szabályt kellene követnie, mielőtt közzétesz egy képet, amelyen más családtag szerepel:

Engedély nélkül ne tegyük!

Ha engedélyt kérünk a gyerektől, mielőtt megosztjuk a róla készült képet, megtanulja, hogy tiszteljük őt is és a magánéletét is. A gyerekek bátran megmondhatják, ha nem szeretnék, hogy egy adott képet közzétegyünk róluk, és nem számít, miért nem akarják. Hadd legyen az irányítás az ő kezükben ezzel kapcsolatban – ez nagyon értékes lecke, amit meg kell tanulniuk.

A gyerekek születésnapja például remek alkalom arra, hogy megmutassuk: mi az, aminek a nagyobb nyilvánosság előtti megosztása elfogadható – és mi az, amié nem. Az életkor és érettség függvényében vannak gyerekek, akik értik, mi a különbség a fotó készítése és megosztása között. Felfogják, hogy azok a társaik, akiket nem hívtak meg, esetleg megbántódnak, ha például az Instagramon meglátják a bulin készült képeket. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne fotózzunk – csak azt, hogy gondoljuk végig, milyen érzést válthat ki másokból, ha megosztjuk a képeket a közösségi oldalakon. Mint mindig, mutassunk példát az empatikus viselkedésre, és megfontoltan tegyük közzé a képeket, így a gyerekünk is elkerülheti, hogy akaratlanul is megbántson másokat – javasolja a szakértő.

Mi a helyzet a többi családtaggal?

A nagyszülők, nagynénik, nagybácsik és a család közeli barátai imádják a gyerekeinket, és szívesen nézik, ahogy cseperednek. De nem mindenki fordul ilyen figyelemmel a csemetéink felé. Például a nagyszülők egész álló nap elnézegetnék az unokákról készült képeket, de a Facebookon a középiskolai barátaink vagy a munkahelyi haverok érdeklődése csekélyebb lehet.

A szülők a közösségi média helyett különféle alternatív megoldásokat találhatnak a családi album számára. Ilyenek lehetnek lehet például a Dropbox, a Box vagy a Google Drive felhőtárhelyek. De feltölthetők a képek jelszóval védett weboldalra is (például a Flickrre, ahol beállítható, mennyire nyilvánosak a fotóink), ahogy a belső körrel rendszeresebben, e-mailben is megoszthatjuk a képeket. A többiek, akikkel online tartjuk a kapcsolatot, hálásak lesznek ezért – már amennyiben még nem tiltottak le minket!

További előny az is, hogy később a gyerekeink értékelni fogják a kisebb digitális lábnyomot. Háromszáz embernek biztosan nincs szüksége a gyerekeinkről készült heti fényképes beszámolókra!

Létrehozhatunk egy családi közösségimédia-szabályzatot, amely a megosztás különböző szintjeit részletezi. Ha úgy döntünk, hogy bevezetünk egy családi közösségimédia-szabályzatot, magunkat se hagyjuk ki belőle!

Az empátia és a fotómegosztással kapcsolatos tisztelet megtanítását a lehető leghamarabb el kell kezdeni. Amikor a gyereknek új digitális eszközt adunk, ragadjuk meg az alkalmat, hogy a fenti kérdéseket megbeszéljük – kezdjük a kapaszkodókkal, vagyis a határok felállításával és az elvárások tisztázásával. Ez a beszélgetés minket is rákényszerít arra, hogy megvizsgáljuk, hogyan viszonyolunk az otthonunkban található digitális eszközökhöz.

A fenti cikk Devorah Heitner ifjúsági- és médiaszakértő Képernyőtudatos család című könyvének szerkesztett részlete. Hogyan teremthetünk egyensúlyt a képernyőidő és egyéb tevékenységek között? Miként tanulhatunk bele gyerekeink digitális életének mentorálásába? Hogyan alakíthatja gyerekünk kellő önállóság mellett, mégis biztonságban digitális szokásait? Deborah Heitner igyekszik ráébreszteni minket arra, hogy szülőként a mi dolgunk felelős digitális állampolgárrá nevelni gyerekeinket. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.