A fejlődés mindig a kíváncsisággal kezdődik, vagyis valamelyik változatával annak az alapvető kérdésnek, hogy „miként lehetne ezt jobban csinálni?”. Ennek köszönhetjük például az okostelefont, a Nemzetközi Űrállomást vagy a jégkrémet. Az irányító személyiségek olyan dolgok megvalósulásához járulnak hozzá, amelyek másként nem jönnének létre. A legjobbak közülük megőrzik gyermekkori kreativitásukat, majd sajátos nyitottsággal folytatják a tanulást, az emberek pedig csak ámulnak, mennyire zseniálisan értelmezik át a mások által adottként elfogadott valóságot.

Pedig nem törvényszerű, hogy a kíváncsiság ennyire ritka képesség legyen. Nem kell hozzá sem átlagon felüli IQ, sem valamilyen velünk született adottság. Sokkal inkább választásról, kialakítható szokásról, illetve gyakorolható és fejleszthető tudásról van szó. Ha felszabadítjuk magunkban, vezetőként magasabb szintre juthatunk általa. Az érdeklődés és a tudásvágy azért is nagyszerű, mert a tanulás alapja. Nézzük meg a gyerekeket: ők a legkíváncsibbak, és ők tanulnak a leggyorsabban. Ám felnőttként is igaz, hogy valahányszor felteszünk egy kérdést, azután meghallgatjuk a választ, új tudással leszünk gazdagabbak.

Amikor vezetőként úgy érezzük, megrekedtünk, túlterheltek vagy lehangoltak vagyunk, a kíváncsiság kiutat jelenthet az adott helyzetből. „Nem érdemes rágódni rajta”, „élvezd inkább az életet, úgyis olyan rövid”, „próbálj meg hálásnak lenni azért, amid van” – halmoznak el bennünket jó tanácsokkal az ismerősök. Csakhogy amikor az ember tartósan lehangolt, szinte lehetetlen megvalósítani ezeket.

Aktivizmusból az oktatási utópián át a politikáig

Ösztönzésképp álljon itt egy kiváló dán vezető története, aki éppen ezt a tulajdonságot latba vetve a változásoknak leginkább ellenálló két terület, az oktatás és a politika megreformálására törekszik. Uffe Elbæk olyan művészeti projektekkel és kreatív vállalkozásokkal kezdte, amelyeket a hivatalosság nem kifejezetten értékelt. 1989 őszén a barátaival megszervezte, hogy több mint kétezer dán fiatal elutazhasson a Szovjetunióba. Az az ötletük támadt ugyanis, hogy a Moszkvai Egyetem előtt tartanak egy koncertet.

Az ifjú aktivisták számára lélegzetelállítóan izgalmas és drámai volt a tapasztalat, és jelentősen növelte az önbizalmukat. A csoport tagjait egy egyszerű kérdés kezdte foglalkoztatni: „Milyen oktatási rendszerben lehetne több embert felkészíteni arra, hogy azt tegyék, amit mi?” Hamar rádöbbentek, hogy nem létezik ilyen iskola, még csak nagyjából megfelelőt sem találnának sehol a világon. A kíváncsiságtól és a rájuk jellemző tettrekészségtől hajtva, Uffe és barátai KaosPilot Egyetem néven saját iskolát indítottak. Olyan holisztikus képzést akartak biztosítani a fiataloknak, amely a testet, az elmét és a lelket egyaránt fejleszti, és amelyben a kreativitás, a szabadgondolkodás és a vállalkozói szemlélet áll a középpontban. A tananyag erősen épít a filozófiára, a művészetekre és a tudományokra, ami hihetetlenül tartalmas, egyben cselekvésorientált oktatási környezetet teremt. A Businessweek szerint a KaosPilot ma az egyik legjobb dizájniskola a világon, amely nemzetközi szinten is terjeszkedni kezdett. A végzett diákok fele vezetői pozíciót tölt be, 33%-uk pedig saját vállalkozást működtet. A KaosPilot-diákok kreatívak, kíváncsiak, magabiztosak és gyakorlatiasak.

Miután saját utópiáját ismét sikeresen megvalósította, Uffe Elbæk azon kezdett gondolkodni, hogyan lehetne egy egész országot pezsgőbb és nyitottabb hellyé változtatni. Ezzel kapcsolatban Uffe felidézi, amikor egy koppenhágai utca sarkán álldogálva az egyik önkéntes megkérdezte, miért nem alapítanak új pártot. „Kizárt” – vágta rá akkor, de ahogy teltek a napok, kíváncsisága felébredt, és újra meg újra eljátszott a gondolattal. Röviddel később írt egy kiáltványt, majd kedvenc nyolclépéses koncepciókidolgozási módszerét alkalmazva több szemszögből elemezte az ötletet. 2013. november 27-én Uffe Elbæk és Josefine Fock sajtókonferencián ismertették új pártjuk, az Alternativetet létrehozó elveket és gondolatokat. Uffe elmagyarázta, hogy értéknyilatkozattal és politikai állásfoglalással rendelkeznek, de programmal egyelőre nem. Ennek pedig az az oka, hogy ellenzik a hagyományos, felülről történő szerveződést, alapvető szempontnak tartják az emberek bevonását. Ezért nyílt felhívást intéztek a lakossághoz, hogy minél többen vegyenek részt az Alternativet „politikai laboratóriumaiban”, ahol a crowd-sourcing mintájára (online közösségi ötletbörze formájában) dolgoznák ki a párt programját. A média képviselői nem tudták, hogy sírjanak vagy nevessenek.

Az establishment azonban megint csak alábecsülte Uffe Elbæket. A 2014. június 18-án tartott országgyűlési választásokon az Alternativet a szavazatok majdnem 5%-át szerezte meg, ami kilenc parlamenti széket jelentett. Az elemzők nem értették meg, hogy még a politika szabályai is megújíthatók és jobbra cserélhetők. A szakértők nem láttak sok fantáziát az Alternativetben, ám a választók annál többet. A tény, hogy addig senki sem próbálkozott crowdsourcinggal pártprogramot írni, még nem jelentette azt, hogy ez nem is lehetséges. Hat alapértékével – bátorság, nagylelkűség, átláthatóság, alázat, humor és együttérzés – az Alternativet valóban üdítően új színfolttá vált a politikai palettán.

Hogyan „gyakoroljuk” a kíváncsiságot?

Először is beszélgessünk valakivel, akivel egyébként nem szoktunk! Valakivel, akiről mindig azt gondoltuk, nagyon különbözik tőlünk. Legyünk kíváncsiak, hogy az illető tud-e olyat, amit mi nem.

Aztán olvassunk el egy könyvet, amelynek az alapgondolatával határozottan nem értünk egyet. Tanuljunk meg belőle három új tényt.

Amikor észrevesszük, hogy olyasmi iránt érdeklődünk, ami nem kapcsolódik kijelölt céljainkhoz vagy elképzeléseinkhez, tegyük fel magunknak a kérdést, vajon ez: a) a figyelmünk elkalandozása, b) jelzés, hogy változtatnunk kell az eddigi irányon, vagy c) váratlanul felbukkant új szempont, amelyből hatékonyabban közelíthetjük meg elsődleges feladatainkat.

Állítsuk szolgálatunkba a kíváncsiságot, de ne hagyjuk, hogy eltérítsen.

A fenti cikk a Hogyan legyünk vezetők? című könyv egy szerkesztett részlete. Közkeletű tévhit, hogy a vezetésre csak erőskezű és karizmatikus személyiségek alkalmasak. Megfelelő önismerettel és önazonos személyiséggel még az is lehet jó vezető, aki nem illeszkedik ebbe a sztereotípiába. Martin Bjergegaard és Cosmin Popa könyve azt a kérdést járja körül, mit jelent bölcs, együttérző, pozitív változásokat előidéző vezetőnek lenni. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.